Boldog szülinapot a legédesebb kicsikutyának a bolygón!

Szülinapját kimaxolva nekimentünk a hegynek; nevezetesen a Széchenyi-hegyet mentünk meghódítani.

10km-es turánk során voltunk az Antenna Hungária tornyai alatt:

Komoly szintemelkedés legyűrésével jutottunk fel, és mivel Bab' otthon aluszkált, így intenzívebben, pihenéses megszakítások nélkül nyomtuk le Virslivel az emelkedőt.

Végig pórázon volt természetesen, más kutyák és az esetleges autós forgalom miatt is, meg hát városban nem engedjük el és kész. Örülünk, hogy összedrótozták, minek kísértsük a sorsot.

A tornyok után egy megérzésre hallgatva jobbra fordultunk, és egyszer csak egy hatalmas réten találtunk magunkat (kiérve a "városból"). Virsli izgalma leírhatatlan volt, körbe körbe futott a póráz végén, cselezgetett, hívott játszani. Teljesen egyedül voltunk a területen, lecsatoltam hát a pórázt és Virsli egyik legboldogabb szaladgálását nézhettem végig. Hatalmas köröket futott saját szórakoztatására, majd ezt megunva szlalomokat és cselezéseket mutatott be, villám gyors tempóban. A füves felázott talaj puhasága, az illatok felspannolták, a póráz hiányában pedig kitombolásra össztökélték.

Vidáman csóválva érkezett vissz hozzám, mutatva, hogy ez szuper volt, jöhet a közös játék, most már én is érezzem jól magam. Együtt is futkostunk így kicsit, majd egy megfelelő bot megtalálásával feltettük a pontot az i-re. Ilyen lelkesen labdát sem apportozik gyakran, szaladt újra és újra, majd mielőtt viszakértem volna a lopott időben mindig rágott is rajta egy keveset.

Erről szerencsére készült pár videó is, emitten egy link:

VIDEO

Kb fél óra hozdvissza játék után kiváncsian indultunk el egy túraútvonalon az erdőbe befelé. Váratlanul száraz volt az erdő, sok kutya és ember nyommal.

Ezért nem sokára le is tértünk, és inkább a vadnyomokon mentünk. Virsli földig érő orral örömmel szívta magába az illatokat, ha hagytam kis teret, akkor kisebb nyolcasok leírásával válogatta ki az épen követendő szagokat.

Az erdőben eltöltött újabb fél óra után kifelé jövet más kutyákba botlottunk, akik a réten folytatták, amit mi elkezdtünk. Konfliktus kerülő módon Virs' pórázon maradt és inkább másfelé indultunk.

Nevezetesen a kilátót vettük be:

A köd miatt ilyen szép volt a kilátás:

Virsli is nézte ezerrel, hogy mit nézek:

Meg a madár is:

Bajnai családdal is összefutottunk, de Sényi úrnak nem készült szelfi.

Lassan kezdett lemenni a nap és mi még jó pár kilóméterre (és szintemelkedésben jó pár méterre) voltunk a verdától, így hazafelé indultunk.

Otthon később átadásra került a szülinapi NAGYcsont; egyelőre mérsékelt sikerrel.

Átadás képekben, farokcsóválással:

Sokkal de sokkal nagyobb sikere volt Bab' főztjének, a híres rizseshúsnak, ami bár a diétára kifejlesztett csodaszer, Virsli számára a csúcskaja. Meleg étel, főt rizs és csirke. :D

Éljen a vidám és szupercuki Kutyuska!