Baba jól aludt, én kevésbé mélyen, de az sosem baj, ha az energiaszintjeink közelebb kerülnek egymáshoz.

Na szóval elindulva azon tanakodtunk, vajon mekkora lesz a hó. Márcsak azért is volt nagy az izgalom, mert ekkor derült ki, hogy 50%os a fluktuáció Baba kabátjait illetően. 

A völgyből felérve a hőmérő digitális higanyszála visszabújt a negatív tartományba, így a Bryce nemzeti parkba való jegyek megvétele után az első parkolóban azonnal beöltöztünk. Aláöltőző (Babának cicanaci természetesen), kabát, sapka, stb, amink csak volt.

Kaptunk térképet is a jegyek mellé; örültünk, hogy a négy látogatható kilátópont mindegyikét saját autóval is meg lehet közelíteni, bár tudtuk, hogy majd a kijelölt parkolókban az autó elhelyezése cinkes lesz.

Ám először is a Visitor Centerbe mentünk, ahol Baba bár kabátot nem lelt, találtunk azonban őslény koponyát:

és  preparált állatokat, amik a videó teremben a faunát hivatottak bemutatni; kitömött  mormota, kisnyúl, kismedve, stb

és mormota is:

A Bryce nemzeti park az egyik legmagasabban fekvő nemzeti parkja a kontinensnek, 2400-2700méter között lehet rácsodálkozni a természet szépségére. Az erdőt már az odavezető úton is megcsodáltuk, és Baba kiszörnyülködte magát az összefüggő térdig érő hótakaró láttán. A fenyves erdő u-alakban vesz körbe egy völgyet, ahol az alapvetően homokkőből álló szirteket a szél és az állandóan újrafagyó víz (jég) formált a világon egyedül álló módon.
Mingyá jönnek a képek, nyugi.

Az íves völgyet találó módon Amfiteátrumnak nevezik, az íves szirt négy kiváló kilátási pontja adta a mai nap célpontjait.
Alább a térkép:

A moziterem videója helyett a tettek mezejére léptünk; elindultunk az első kilátópont felé.

Még az első kilátóhelyre igyekeztünk csak, amikor egyszer csak kiszúrtam három mormotát, ahogy a hóban egyik lukból a másikba bohóckodtak belefelé. Azonnal félrehúzódtunk, 

Baba mormotás képe IDE

Addig is mormota helyett jégtömBaba:

Leparkoltunk az első helyen, itt még bőven volt hely, később kihalásos alapon lehetett az autót letenni. Egy kis havas ösvényen vezetett az út a szirt széléig, ahol addig ámultunk a látványon, míg Baba meg nem fagyott (volna).

A völgy egészen fantasztikus, mint ahogy a képeken is látszik; a hegyes kis csúcsok nagy tömegben meredeznek az ég felé, a völgy és a hegyormok pedig a messzeségig nyúlnak. A természet ilyen formájú végtelenségét Izlandon láthattam már, de a monumentalitás ilyen szintje nekem is új volt.
Tényleg hosszan bámultuk a völgyet és sétálgattunk a korlát mentén újra és újra rácsodálkozva erre a látványra.

Baba hóval és hideggel kapcsolatos haragja is olvadozni kezdett.

Az újabb pontok közötti autózás is remek képeket (és videókat szült); a havas részeket listázzuk

És persze az újabb kilátókon újabb fantasztikus háttérképnek való fotók készültek:

A négy kilátópont közti autózás természetesen a fűtés (ülésfűtés is) miatt volt különösen élvezetes volt. A nagy hó - és a hideg miatt Baba végképp vétózta volna  lábon való kirándulást; de az ösvények le is voltak zárva. Így utólag guglizva láttuk csak, mi mindent lehetne jóidőben megnézni..

Kifelé menet még megálltunk a mormoták kis mezeje mellett, ám amikor kiszállva elindultam feléjük, mindegyik visszabújt a saját üregébe, és onnan sandítottak kifelé, mikor megyünk már el végre.

A nap itt nem ért véget, a hegyről legurulva egy kis vadnyugati negyedhez értünk, ahol lovaglási lehetőség is volt:

, de nem lovagoltunk, helyette inkább a börtönt választottuk, és a szép szekeret

Még mindig tök jól időben voltunk, így útba ejtettünk egy jópofa (dejópofa!) vendéglőt, ahol a szakácsbácsi, a pincérbácsi és a pultosnéni testzsír százaléka is a végtelenhez konvergált. A hely amúgy nem volt rossz, de a személyzet öltözéke, ápolatlansága embert próbáló volt. Ám az ilyen helyek mindig hatalmas és jó adagokat ígérnek; és így is volt:

Baba fél burgerét magunkkal is vittük krumplistul, én a steak-burgert betoltam természetesen. Eléggé kiéhezetten érkeztünk, de a Baba által lefogyasztott mennyiség így is komolynak számított! Well done!

Átautóztunk a Zion Nemzeti parkhoz közel eső településre; Cedar citybe. Ez a város tényleg nagyon élhetőnek néz ki, körbe a hegyekkel, beautózható távolságaival és boltjaival kifejezetten tetszett nekünk.

Szállásra kb először értünk nappal; beköltözve még uszodázni is volt lehetőség, miután Babát letettem Vásizni. Vási, azaz Sopcsi, azaz vásárolgatás; cipő, táska, miegymás lett zsákmányolva.

Babát összeszedve még bementünk egy szupermarketbe, ahol - most először - tényleg alaposan feltankoltunk. Vettünk Babának sok édességet; kekszeket, csokit, miegymást. Többek között azt a "jóreggelt"kekszet is, ami pont olyan ízű, mint a kávé mellé érkező kiskekszeknek.

Én pedig a zöldség (koktélpari +2kg-s bébirépa) és gyümölcspultnál időztem; végül két fajta itthon nem kapható sárgadinnye, egy minigörögdinnye, egy speckó mangó, egy kókusz és valami zebracsíkos izé lett a zsákmány.

óriási gyökerek is vannak ám. amúgy mindent zuhanyoztatnak időzítve, így tartják frissen:

A szálláson még egy kis konditermezés is volt este, főleg a hátamat volt jó kinyújtani a sok vezetés után.

Alábbi pedig abból az egy friss mexikói kókuszból gyütt ki:

Este pihi, mert másnap várt minket a rettegett Zion, lavinaveszéllyel, hóval, borzalmakkal, Baba aggódott is ezerrel :D

Hát így telt a nap; olyan panoráma látvánnyal (Bryce amfiteátruma), amire remélem sokáig emlékezni fogunk.

utóirat: az utunk térképe (vási miatt +20mérföld):