Életem első igazi horgásztúráját Robi kollégámmal a Zoltán és Diana tavakra terveztük be; ezen belül is a Diana tó nagy pontyai és nagy amúrjait megcélozva.

Lehet foglalni a 6 stég közül, így tuti, hogy hol és mint fog az ember nyugodt körülmények között horgászni. VIP tagság (facebook csoport) igénylése után egy vagyonnal a zsebünkben indultunk neki Robival, a 6ból nettó 3 stég a miénk volt.

Tudtuk, hogy a szolunáris tábla (hold naptár) és az időjárás is egy fos lesz, de erre készültünk tavaly ősz óta; minden horgásztavas horgászatunk, új tanult technikáink, eszköztárunk bővülése ide vezettek.

A tó nincs messze, Alcsútdoboz és Etyek között van festői környezetben. Babával gyorsan rácsekkoltunk, így minimális helyismerettel érkeztünk meg jó pár óra késéssel. Munka miatt is elhúzódott az indulás, meg össze is kellett pakolni, ami 2,5nap esetén élelem, ruhák, sátor és kellékek, kaja és pia (tescó) és persze az összes helyzetre felkészülvén a teljes horgászcucc autóba való betetriszezését jelentette. A tervezett 30 perc helyett másfél óra alatt meg is voltam, utólag Robi is mondta, hogy a túra-pakoláson még van mit fejleszteni Neki is.

A tóra kiérve már alapból +20%volt a pulzusom; a bácsi bevontatta a végtelen mennyiségű cuccom, így mire kb 30perc múlva Robi is kiért, nekem már állt a sátram és be is volta dobva. Profin egy kis mederfelderítéssel kezdtünk volna, Robi az eddig egyszer használt halradarját a nagy izgalomtól különösen nagy lendülettel dobta be. Egy kis pendülő hang jelezte, hogy a zsinór végéről elszabadult a szonár, azzal a lendülettel buktuk el. Olyan volt, mint a Himnusz alatt gimiben; nem illett sikítva vihogni. Az első sokk után Robi is viccelődött, hogy "akárhol is van a szonár, na ott 1,4m a vízmélység" (utolsó nap megtaláltam a szonárt, megmentettem szerencsénkre)

Csütörtökön kiváló idő volt, így estére is kellemes meleg volt (15fok), a csillagos ég alatt üldögéltünk a stégen egészen éjjel 2ig. Egyikünknek sem volt kedve aludni menni, hiszen elvileg reggel 6tól jöhettünk volna és este 6kor startoltunk csak el.

2ig Robi bezsákolt 4 pontyot, én pedig már picit magamba füstölögve próbálkoztam. Azért este 10körül meglett nekem is az áttörés, hatalmas kapás a halas-büdös pelleten és egy 12,5kg-s potyeszt lehetett 20 percig fárasztani. Az ilyen tapasztalt matuzsálem halak persze nem adják magukat olcsón; hol, a stég lábainál akart elmenekülni, hol akadókat keresett, ahol letéphette volna magát. De nem enegdtem, és a végén nem túl jó képekkel, de óriási örömmel mutathatom az eredményt:

Reggel 5:17kor kevéske és kínlódós alvás után már a stégen ültem, mondván a hajnal majd király lesz. Robinak is akadozva, de ettek a pontyok, nekem kb 1ig semmi. De nem adtam fel; notórius módon a hipotézisembe kapaszkodtam és csak etettem és dobáltam ugyanazt a pontot. Míg nem kb 6 órányi várakozásra megjött az eredmény; az akasztott halam a 25ös zsinórt is egy mozdulattal szakította el. OK, tehát megjöttek a halak. Botcsere és gyerünk. A következő pár órában kb 30kgnyi pontyot húztam ki a helyről, zömmel 6kg körülieket.

Pista bácsi is befutott közben és vígan szákolta a halakat és álmélkodott a lazaságon, hogy eközben jöttére még grillezni is volt érkezésem. Igen, hiszen a nyeletőfék adott nekem pár másodperc időt a kapásra reagálni.. A grill amúgy életem legalja volt; gyújtófolyadék ízű volt és nem elég sült (de átsült), mert túl kevés szenet vittem. Mindegy, megsült azért, amennyi kellett, a többiek meg nem tolongtak, szóval én jól laktam és jóvan. (többit végül hazahoztam és vasárnap volt beéd és vacsi is).

Na szóval rommá fogtam magam, Robi is, kb 40-45kg-nál jártunk fejenként; én megint behúztam egy 12,6kg-ost:

Vártuk a másnapot, hisz tudtuk, hogy éjjel jön a zuhéval széllel érkezőhidegfront, ami papírforma szerint fokozza a halak étvágyát. Így még a vihar érkezése előtt zuhébiztosra szereltem Baba szuper sátrát (köszönöm!) és bizony hiába esett 8 órán keersztül, egy cseppet sem áztam be (csak megfagytam). Robi beázott szegény, de végül egyikünk sem fázott meg.

8 órányi alvás után 6kor felkeltem, relatíve kipihenten és egy újabb öblöt fedeztem fel. Nos, elvileg itt nem lehet horgászni (csak a stégről és közvetlen közeléből), de mondván, hogy tök egyedül vagyunk és a fél tó amúgy is a miénk, beetettem. Később jött is a tulaj, de simán belement; örült, hogy a fos idő ellenére is akad vendége.

Na szóval beetettem és azonnal behúztam egy 10kg-s potyeszt és aztán még másik hármat. A merítőm megadta magát, de kaptam a halőrtől kölcsönbe egyet. Átálltam amúrra, próbáltam, eröltettem, de csak a pontyok jöttek. Mígnem megakadt egy, de a kis öbölben hamar leverte magát a horogról, borzasztó volt. Újabb másfél óra után újabb amúr, de az előző kb 4kg-ssal ellentétben ez minimum 8kg-s lehetett. Hossza fárasztás után Ő is lefordult a horogról, úgyhogy nyeltem egy nagyot és visszaültem a stégre (kb 15:00). Fél6ig már csak Robinak volt egy hala, így végül 71kg nekem (plusz kb 1,5kgnyi kárász és keszeg; 5db), Robinak 74kg, közte két feketeamúr is.

Robi fekete amúrja (ez az éjszakai):

Így az enyém lett a (három) legnagyobb hal, Robié az amúr és a több kg. Elégedetten vigyorgva indultunk haza.

Utóirat, összepakolás után másfél nap viharos borongós fosidő után elköszönt a tó egy kis búcsúnapsütéssel,

Jövök még, az amúroknak jár egy visszavágó; melegebb időben, amikor ők is, én is aktívabbak leszünk.

Második utóirat: a tó mögött egy lezárt nagy erdősség van, ami vadasparknak tekinthető. Volt vaddisznó család és egy külön álló hatalmas kan, akit lehetett szépen etetni (kukorica, kenyér széle). Ott csörtetett, szuszogott, hogy kér még. Ezt éjszaka is tolta, Robi nagy örömére. :D