Szivivel eldöntöttük, hogy elmegyünk kirándulni az utolsó meleg száraz őszi hétvégén. Természetesen - mint mindig - Szivi választotta a tanösvényt. A hegy lábánál leparkoltunk egy parkolóban ahol büfék, kiülős helyek voltak, mert innen indulnak a túraútvonalak. Kutya izgalomban sípolt az autóban, hogy végre kiszálljunk és kezdődhessen a várva-várt túrácska. Mi a sárga jelzés mentén vágtunk neki a kis túrácskának. Bazi nagy emelkedőn átvergődve, viszonylag hamar felértünk a hegy tetejére, ahol egy kilátóba lehetett bemenni. Virs. a kis lábacskáival nem tudott volna felmászni a kilátó legmagasabb szintjére, ezért Szivi kézben hozta fel. A kilátás pazar volt. Egész Budapest és a másik oldalon a hatalmas erő belátható volt. Mivel nagyon fújt a szél ezért le is jöttünk a kilátóból. Szivi Cicát felkapta és megindult a lépcsőn lefelé. Kutya pedig reflexszerűen neki állt úszni. Imádtuk, ahogy a kis lábaival evezett. Aszonygya itt úszni kell. Az állomásunk után folytattuk a túrát tovább, láttunk fa hidacskát, egy barlangot és a kisvasutat. Ahogy megindultunk a hegyről lefelelé - a parkoló felé - azon gondolkoztunk, hogy Szivi még eszik egyet és még van időnk egy kisebb túrára egy másik irányban. Igen ám, csak 17:00 óra magasságában rájöttünk, hogy ez nem egy körtúra, nem... ez egy hegyen átvezető útvonal, így ha vissza akarsz jutni a start mezőre, akkor vagy vissza fordulsz és ugyanezt letolod, vagy körbe mész a műúton dupla annyi km-ert megtéve. Az idő - úgy, ahogyan a filmekben szokás - hirtelen elromlott, besötétedett és el kezdett esni az eső. Az elején nagyon viccesnek találtuk, de aztán rájöttünk, hogy újúj ez nem lesz így jó. Szivi mondta, hogy kövessük a síneket és akkor levágjuk az utat. Így hát a köves, nehezen járható síneken elindultunk, majd egy km után egy alagúthoz értünk. Természetesen oda nem mentünk, be de miután beláttuk (Szivi belátta), hogy oldal irányban sem tudunk átgázolni a gazokon, így vissza fordultunk. Közben egyre sötétebb és sötétebb lett. Itt szépen befeszültem úgy, ahogy kell és morgósan mondtam Szivinek, hogy menjünk a műúton, majd hívunk egy taxit. Örültünk, amikor végre megláttuk az utat, de látható volt, hogy az út mentén kicsit gáz lesz végig sétálni, mivel nem volt járda, de még akkora sáv sem volt, amelyen kényelmesen egymás mellett vagy mögött vissza tudtunk volna sétálni. Szivi neki állt stoppolni. Nyilván megálltak... Not. Majd pont jött egy taxista, intettem és megállt. El sem hittünk. A fickó egy félőrülten vezető barom volt, de mi úgy örültünk,hogy nem kell gyalog megtennünk ezt a pár km-t a sötétben, esőben a veszélyes út mentén vissza a parkolóba. Haza értünk Pipi evett-ivott és azonnal aludni kezdett. Tudtuk, hogy a végén úgy fogunk erre a napra emlékezni, hogy mekkora élmény volt. :-D Így is lett. DE azt is megfogadtuk, hogy mindig megnézzük az útvonalat mielőtt neki vágnánk a nagy kirándulásnak.

Íme a képek:

Cica a kerti labdázás után úgy gondolta, hogy Neki egy levelet is be kell hozni. Szupercuki. :-)

Voltunk esküvőn is. :-) Jól éreztük magunkat, de külön tisztelet Szivinek,hogy vezetett és nem ivott. (a képen mégis az ő szeme sem áll jól :-D )

Szeptember van, ami annyit jelent, hogy Anya szülinapja is van. Idén nagyon zsúfolt a progi, anyáék nyaralgatnak Spanyolo-ban, bulizgatnak Petiékkel, utána wellnessecskéznek, szóval összehozni a szülinapozást elég bonyi volt. De megoldottuk és olyan jó volt, hogy időben (nem a szülinap után 500 héttel) meg tudtuk ünnepelni Anyát. A Normafán elmentünk a Szamosba sütikézni, ahol kapott finom tortát, amibe egy gyertyát is tettünk. Mert kívánni kötelező. Kár,  hogy nem látszódott, de a gyertya lángja pont olyan színű volt, mint a gyertya színe. Anya kívánt egyet és jó kis beszélgetés után kirándultunk a Normafán. A sok kaja után ugyanis nagyon jó a mozgás. Ahogy sétáltunk, észre sem vettük a távolságot, majd Szivi egyszer csak mondja, hogy szte fordulhatunk vissza mert ezt a távolságot visszafelé is meg kell tenni. Nem mondom... Baromi jó volt beülni az autóba. :-D De nagyon jó volt, hogy együtt kicsit sétáltunk a napsütésben. Mondtuk Anyáéknak, hogy még jöjjenek el hozzánk, mert kutya is fel akarja Őt köszönteni. Pipi nagyon is örült Nekik, úgy Virslisen kirobbant a lakásból és felhőtlen örömmel üdvözölte a kis családot. Itthon plusz meglepi ajándéka (amiért haza hívtuk Őket) egy szép virág volt, mert szülinapra az is jár. :-) 

Képecsék: