Életünk újabb mérföldköve, hogy elköltöztünk "vidékre". Ám mielőtt a Vadászkastélyról szó esne, leírnám, hogyan is jutottunk el idáig; így teljesebb lesz a kép :-)

BÜRÖK FÖLDSZINT

Onnan kezdeném, hogy 12 éve költöztem a Bürökbe, azaz a XII egyik legjobb utcájába. Forgalmas persze és földszinti (utcafronti) volt a kecó, de a leromlott állapota és a sürgős eladás miatt meg lehetett kaparintani. Imádtam, hogy saját, imádtam, hogy hűvös és elfogadtam a gyengeségeit és az állapotát. Utóbbin 3 körben sikerült úrrá lenni és vegül az eredeti vételár és a beletett felújítási összeg dupláját sikerült kiszedni az eladás során. De nem is csak a profit a lényeg. Imádtuk Babbal a lakást; a fészkünket, ahol az erkélyen kívül zavartalanul élhettünk. Ez erkély forgalmasra nézett és a kertben tevékenykedők is útban voltak, de ez azért így is tökély volt.

BÜRÖK 2. EMELET

Bab kiskecója eladása után megvettük a második emeleti kecót ugyanitt a társasházban, amit szintén felújítottunk. Bár tudtuk, hogy hamarosan elköltözünk, azért ment bele bőven pénz. Ám végül pár százezer pluszba tán sikerült abból is kiszállni. Ám az emlékek már messze nem olyan pozitívak, mint a földszinten. Hiába volt Mixnek is egy kis saját szobája, hiába volt modernebb a fűtés, klíma, konyha, stb. Teljesen megkeserítették az életünket az alattunk lakó bolond barmok; vagy az egymással való üvöltözéssel és rombolással, vagy pedig az ellenünk (gyerekünk) irányába irányuló KUSS LEGYEN kiabálástól, csörömpöléstől. Mivel nem épelméjű emberek, így nem éreztem kiscsaládot biztonságban. Végül egy durva fellépéssel ennek gátat szabtam, de azért a feszültségünk maradt. 

Ám két dolog is szerencsésen alakult;

• egyrészt elköltöztek bizonytalan időre alólunk (külföldi munka), így bár nem tudhattuk, visszatérnek e, de részlegesen béke lett (már csak a mellettünk lévő gyerektelen pár szólt mindenért, a frusztrációt megértjük, de jó így sem volt). 
• másrészt elkezdtünk erőből házakat nézni. Házat, mert szerettünk volna helyet, kertet és kifejezetten próbáltunk családit és nem ikret, vagy sorházat, hogy a szomszédoktól való elszigeteltséget kimaxolhassuk.

Jó pár házat megnéztünk, próbálkoztunk; 11ben, 12ben, budaörsön és mindenhol. De semmibe sem szerettünk bele. Végül azonban egyik nap felkerült egy új hirdetés, aminél egyből éreztem, hogy ez lesz az, meg is írtam Babnak:

Megnéztük még aznap, majd másnap a - kihagyhatatlan - ingatlanossal is. Alkudozás, izgalom, de végül megállapodtunk. Tudtuk, hogy ázik a ház, rettentően lelakott, elhanyagolt kert és beltér, elavult szinte minden. Ezért tudtuk megvenni. És bíztunk abban, hogy azért az alapjai jók, mert azt tudtuk, hogy anno viszonlyag kevés anyagi kompromisszummal épült a ház..

Ám az eladó kérése az volt, hogy októbertől május elejéig várjunk a birtokbavétellel, így tehát az emeleti lakás vevőjével is meg kellett állapodnunk a visszabérlésről. Bab brilliáns ötletével az adásvétel része lett a visszabérlés is, így jogilag már kint is voltunk a vízből. 

Innentől visszaszámoltuk a fél évet. Eleinte hónapokban, majd hetekben, majd a két uoltsó hónapot napokban ikszeltük végig, számoltunk vissza és minden nap végén - fürdetéskor - ünnepélyesen ikszeltük be egy újabb letelt napot. Megint picit közelebb a költözéshez.

Teltek hát a napok; október-november csigalassan, december az ünnepek miatt egész jól, majd január és február még a csigánál is lassabban, azt hittük, áll az idő. Ám márciusban már indult a tavasz és vele az idő is gyorsult (pecával is lehetett csalogatni a májust), április pedig - az utolsó fővárosi hónapunk - pedig már villámként telt el. Bab leszervezett mindent; költöztetőt, internet költözést, stb, én pedig próbáltam a melóban és a többi témában haladni.

 Így bár rengeteg év telt el a Bürökben, nem éreztem (és nem érzem), hogy hiányozni fog (hogy hiányozna), bár lettek jobbnak mondható kapcsolatok, ezek ápolása nagy eséllyel dugába dől.

.... két utolsó hónap: 

Na szóval eljött a költözés előestéje, örömmel konstatáltuk, hogy egy nap alatt képtelenség összepakolni a lakást és a pincehelységeket (összesen két lakásnyi cucc); így a lakást bedobozoltuk, majd egykor kidőltünk. Reggel jöttek is a költöztetők, két 8méteres teherautóval. Én pedig pakoltam a pincéket. az 5 embert is lefoglaló terhelés 6 órát vett igénybe, kb 4,5 órát bepakolni és utána 1,5-t kipakolni. Talán 6,5t is. Végül ezt azt még összeraktak, kifizettük őket és ott álltunk a házban.

De azért azt hozzátenném, hogy végül tehát két teherautó és 8 személyautónyi cucc jött át, aszittük sosem lesz vége.

De vége lett és innetől jöhet a HÁZ!

 HÁZ - azaz a "E." vadászkastély

A birtokbavételnél már láttuk, hogy a mézes mázas hőskersztény eladóink nem olyanok ám, mint a mesében. Megloptak minket nem is kicsit; elbontották a konyhát (szerződés szegés) és az összes megbeszélt ingóság is eltűnt, lásd a sütő például, noha tudták, hogy egy másfél éves gyerekkel érkezünk. Értetlenkedtek, hogy mi ugyebár nem mondtunk összeget, csak hogy ezek maradjanak, Ők meg jól eladták rongyos párszázezer forintért a dolgokat, Megértem, hogy még jobban elszálltak az árak és buktak ezen 20M-et (mi pedig nyertünk, haha), de ha felhívtak volna, hogy figyu ennyit kapnánk ezekért, biztos leokéztuk volna, hogy fizetjük, csak maradjon az infraszauna és a többi cucc.

Bab kérésére abbahagytam a balhézást és átvettük a házat: órák leolvas & papírok kitölt. Bab persze este meggondolta - volna - magát, de már mindegy volt és bár az ügyvédünk is némán hallgatta, mekkora balekok vagyunk ("de hát ti nem vagytok balfszok, mi történt?!), megértette Ő is, hogy egyrészt egy balhézós pereskedő házból költözünk el, másrészt az, hogy jóba maradjunk az eladóval (például ha a későbbiekben kérdéseink vannak, vagy segítségre szorulunk), az hosszú távon jobb opció lehet.

Szal füstölögve, de beletörődtünk.

Két hét szabim villámgyorsan elröppent a kipakolással és egysmás elintézésével. 

Ám ez már a kövi bejegyzés témája. 

Addig is üdv, a vidéki VezBab