MOTIVÁCIÓ: Baba cuccait a lakásba be kellett szuszakolni, ez bőven elég motiváció ahhoz, hogy a pincét (is) helyrerakjam, hiszen a cuccoknak plusz hely kell(ett).

A legszélső pincerekesz az enyém és hiába tettem fel deszkákat, hogy arra rögzíthessem a horgászbotokat, a fejemre omlott (volna) az egész).

Így hát eldöntöttem, hogy az omladozó oldalt szétverem és meggyógyítom.

Miután mindent leszedtem a falról és a falat felszabadítottam a környező cuccoktól; jöhetett a bontás (tégláig levertem mindent egy kis kézi kalapáccsal):

A por elviselhetetlen volt (lásd a lámpa fényében, illetve 6 zsák sitt lett ebből a 10nm-ből... ezt okosan elvitettem).

Kezecske is így járt; aki lusta felmenni kesztyűért vagy gépért, az így jár.

Bal alul (még a fenti képen) látszik, hogy a levert falat letakarítottam és alapozóval előkezeltem.

Alábbi kép pedig már az építést mutatja; életem első burkolása követekzik:

Ez szeletelt bontott tégla, melyet vízszigetelő vakoló habarcsra teszek fel. Vettem fugaközt, de végül rusztikusan téve a szememre bíztam a dolgot. Ezek az előbb levert faltól a jobbra lévő felületek voltak.

Jöhetett a többi:

Mivel fehérre képzeltem el, így kapott pár réteg diszperzitet is:

Majd pedig következhet (a máig tartó bepolcozás):

...

A fal leverése (és az előkészületek) kb 12 aktív óra munkát jelentettek. Praktikeres bevásárlás: kb 20ezer. Vakolás + téglafelrakás: nettó 10óra, festés nettó 4. Polcozás nettó 4.

Szép lett és haladni kell vele tovább, hisz sok falfelület van még.

De tény, hogy ezt még egyszer nem kezdeném el: jó volt megtanulni burkolni, de bízzuk ezt inkább a mesterekre, akik negyed ennyi idő alatt kétszer így megcsinálják, míg a tulaj a tvt bámulhatja :D

(jójó, büszke vagyok arra, hogy lenyomtam; a tesztoszteron és a saját vagyon értéknövelése prájszlesz)