Elmúlt hat hetünk bejegyzése

2020. szeptember 26. - VezBab

Na szóval, itt a Vezbab blog, hetek óta bent van a laptop, hátha lenne idő/energia bejegyzés készítésére.

Most azonban nekilátok, jutok, amíg jutok.

Pici visszatekintéssel indítunk.

Szülés, kórház

Szinte minden ismerősünk szülési sztorija vér, velő, iszonyat, egyik rém sztorit halgattuk a másik után. Mi ugyebár azért kötöttünk ki a magánban, mert a közkórházak a végtelen befizetett TB után is szeretek volna egy harmadik vetélést, hogy indulhassan vizsgálatok. Biztos nem szeretik az egészséges lelkű emberek és kapcsolatokat, ebben a családbarát orszgában.

Így tehát az ismerős orvost és a bűvkörét otthaygva Pesten a két csúcshely mindkettőjében kikértünk szakvéleményt, járunk a világ legjobb és legkedvesebb hematológusánál (sote2) és a megoldással - melyben máig hiszünk - íme itt a gyerek; nem is akár milyen.

A magán nem olcsó. És bár azt hihetné az ember, nem jut feltétlenül egyből sorra, itt is lehet csúszás, stb. De tisztaság van és egy ilyen (túl)fizetett környezetben azért még a takarítónő is jobb kedvű, a nővér és az orvos is készségesebb. És persze a korona vírusos helyzet csak rátesz a túlterheltségükre...

A terhesgondozás végeztével a szülés is tehát itt; a természetes ősi módo preferálva. És bár a sors mást hozott - és ez a léynege ennek a fejezetnek - császárral együtt is fantasztikus 2,5 nap volt, ez; örömmel gondolunk vissza, a profi orvosunkra, a megkepően kedves anesztesre, a csodálatos szülésznőre és mindenre a szülés és a kisbaba mellett. Minden fillérje megérte, m is ezt választanánk és Máté kishúga (vagy kisöccse) is ide terveződik.

Hazajövetel, itthon

Hazaérve pedig alsó lakásunk átalakítása volt a kövi lépés, ahogy életünk átalakítása is. Bab a laktációs tanácsadókra hallgatva csak a mellből táplálást perefrálja, így etetni Ő és csak is Ő tud, szerencsére van bőven mivel. A fejőgép, a sterilizáló, itatóspohár, cumisüveg pedig gyűjtik a port - és ez így van ól, ennél jobban nem is lehetne.

Az első héten együtt küzdöttünk vállvetve éjjel s nappal, picit a napszakok össze is mosódtak; jól jött minden kaja, akár honnan is származott és az, hogy Pipikutya (Virs) még a "Nagyszülőknél" volt.

Második hétre Bab úgy döntött, hogy vállalja az éjszakákat, így nekem elkezdtek az energiatartalékaim egy minimális szintre visszatöltődni. Hála ennek, a fenti lakásunk is fejlődhetett tovább, majd a harmadik héttől a melóba is visszatérhettem; nem kirívóan sok munkába való elalvással. Az persze igaz, hogy ha vki odajött, hogy kávét iszunk e, mindig igen volt a válasz.

Így telt el ez a négy hét, aminek utóbbi 2 hetét már itthon töltöttem én is, mert a Korona vírus újra itt van, tombol a második hullám; tán még az elsőnél is nagyobb erővel. Nagyon jó lenne már nem maszkban járni, több vendéget fogadni, stb stb. De az is igaz, hogy a terhességnél is itthon lehettem (utoljára kettecskén, szuper időszak) és most pedig látom a fiam és ez zseniális. Meg persze ha csend kell, fel tudok menni a fenti lakásba egy meetingre vagy összpontosítani.

KisBab

Máté pedig nő(l), mint a gomba. 3kg-san hoztuk el a kórházból és ugyebár két hete volt elérni újra a születési súlyt (3,27kg). Nos, ez bőven összejött, ha jól emlékszem, már a 3,5kg-t nyaldostuk alulról. Négy hetesen már túl a négy kilón és hat hetesen túl az öt kilón.

Fantasztikus, ahogy növekszik KisBab. Mindig a feje a leglátványosabb, ahogy a térfogata és a formája is nő, változik. Az arca kis pufi, szemei, szemhéja, szemöldöke ahogy egyre inkább kialakul, mostanra a keze lába is növekszik.

És persze ezt az öt kilót temérdek hurka és szalonka alkotja, van rajta bőven, tökéletes kisbaba teste van. Amennyire féltünk a szájpad gyanútól, amennyire kis furcsák voltak az utolsó ultrahangok, annyira gyönyörű és gyönyörűbb napról napra. Nyilván elfogultak vagyunk, hogyne. De akkor is.

A telefonom egy kis alkalmazás segítségével szinte naponta csinált az első időszakban kisvideókat, íme egy kis lista az utókornak; éljen a dzsatube!

Krisztáéktól származó babakocsinkat is kipróbálhattuk végre, Bab már nagyon várta toligálást. Mivel szuper meleg nyári szeptember van, így ez erősen javallott is volt, kb 4 hetes volt Máté ekkor:

Ja igen, ha már a négyhetességet említettem:

Igen, a videóban a leesett köldökcsonk is megpillantható, azaz a fürdések során szépen lassan mehettünk a mélyvíz felé.

Apropó fürdések. Na igen, az öltözés, vergődés amúgy sem a kedvenc, de a fürdés igazi mumus (volt). Mígnem kolléganőm tanácsára túlfűtve a szobá és hősugárzózva ez az akadály is legyőzésre került, mára ez is egy fincsi dolog, de erről majd később.

A pelenkázó,a mi jelenleg jobb híján konyhaasztal lett, a kedvenc, teljes értetlenségünkre. Itt nagyon szeret KisBab lenni, nézeget az ablak felé, nyugis, cuki. Kivéve ha összepisa-kaka van és át kel öltözzön, mert akkor persze indul a csetepaté.

Kisfiúként él annak minden lehetőségével, folyt már pisi a falon, arcunkon, kis aranyeső- nagy aranyeső. És persze az örökzöld tenyerünkbefosás. Ami persze nem zöld, inkább egy adag meleg mustárra hasonlít. Így tehát időzített bombáról lévén szó, fél szemünket mindig a slagon tartva pelenkázunk, reménykedve cink megúszását.

Persze amikor összepisili magát. átöltözteted, mire becsuknád a pelenkát, összekaka, majd a harmadik ruháját lebukja és még bele is fekszik, az az igazi erőpróba, a negyedik ruha feladásakor már Florida partjára gondol az ember és az óceán szellőjére..

Itt is egy videó:

Itt is látható, milyen szépen alakul a kis pofija, teste, de nini, itt egy másik, ahol a kis teste is jobban megcsodálható:

A fürdések és a sok kibukott tejbe való belefekvés után jöhet a sapka, na, ennél sokkal jobban nem utál KisBab semmilyen ruhadarabot (kivéve bármelyiket, amit fürdés után a még nedves testére próbálunk felszenvedni):

Ja igen, jár hozzánk a Protector Lady (leánykori nevén Védőnő), aki inkább kevesebbet, mint többet tesz persze hozzá, mert mink mán nem vaunk olyan elavultak ám. Más kérdés, hogy a piros popóra javasolt kamillateás vatta (a gusztustalan nedves törlőkendő helyett) aranyat ér, a többit meg inkább elengedjük a fülünk mellett.

Dokinénink viszont szupi, nyugis, kedves és látványosan bejön Neki Máté. El van ájulva, hogy miylen jól fejlődik, minden rendben, stb stb. Voltunk bent nála a rendelőben is, járt Ő is nálunk, s bár parkolni azt nem tud, amiért van, ahhoz ért, okés.

Virslikutya is hazatér

Na de még egy fontos szereplőről nem írtam, VIRSLIKUTYA is hazatért. Le is lettünk szúrva a védőnő által is, hogy miért nincs már itthon, hiszen az összeszokás és a kutya lelkének egészsége is ezt diktálja (pl ne érezze, hogy a baba miat számkivetett lett, érezze a helyét itthon, velünk.)

Megérkezett hát, egyből kereste a kicsi kincset, s mint a megkaparintandó pöttyös labdánál, ugrált, ugatott, nyomult előre. Mi pedig rettegtünk, hány nap, hét, hónap, év kell majd, mire összeszokunk.

Íme kis ízelítő:

Ám estére Pipi kutya a szokott módon a helyére feküdt (a pelenkázás konyhaasztal alá a kis kanapéjára), és hiába volt este pelenkázás, gyereksírás, fennforgás, Ő biza pihent, aludt, mint ha ott sem lenne.

Figyelünk arra hogy rengeteget simogatjuk, s mivel főleg erre nekem nyílik kapacitásom, állandóan gyúrom, játszom vele, sétálunk, labdázunk.

Hamar megértette, hogy ha fel is sír KisBab, nincs szükségünk arra, hogy Ő ezt ugatással felénk jelezze, ahogy az alvó gyerek kilógó keze is elég tiszta, nem kell azt neki még tisztábbra nyalni.

Azért persze ha van egy mód rá, megpuszilja, odabújna, amit kis poronytunk persze a kis homályos látásával és kb egy súlycsoportba lévő agykapacitásával fel sem fog - még. De mi lesz itt, micsoda spannolás, alig várjuk.

Pipi kap féreghajtást és oltásokat, ennyit tudunk tenni, az orvosunk és a védőnőnk által is támogatott farmhipotézisben pedig mi is hiszünk; Máté immunrendszere ettől csak erősebb és ellenállóbb lesz.

Mivel a telefonomon sok régi mindenféle is van, az applikáció Virsről is gyárt (rengeteg munkámmal) kis videókat, lásd:

és a 2019es úszások:

Voltunk tegnap az állatorvosunknál, Kenyeres dokinál, amit imádunk, akár sógoromnak is el tudnám őt képzelni.. Alaposan megvizsgálta Virst, ahogy minden évben - rutinszerűen - oltás és a többi. Amiért ezt a bekezdést elkezdtem: hazafelé megpillantottam Seregi doksit is, aki annó három műtétből összedrótozta a kis elütött kutyánkat, így vége bemutathattuk séta és futástudományunkat. Nagyon örült, hogy ltáhatta, és bár évekkel ez előtt műtögette, pontoan emlékezett valamennyi beavatkozásra. Amikor pedig tényleg nagyon hálásan megköszöntem a munkáját, ez a marcona pali úgy meghatódott, lényegében mattot kapott. Katarzis volt a javából :-)

Peca

Bab jóvoltából csak sikerül kicsúszni pecázni, ez a sport és csend mellett feltöltődés és szinte már drog féleség nekem.

Pontyok, amúrok, jönnek szépen.