Ma reggelre is aludtunk 9 órát, majd óriási tökölődés és szerencsétlenkedés után útnak indultunk.
Reggelire betoltam a maradék csirkeszárnyat, Baba a szokásos joghurtjával végzett.
A terv az volt, hogy elbuszozunk a Seaquariumba, - ami Miami méltán híres óceáni állatkertje és vadmentőhelye - majd innen továbbbuszozva Miami repteréről felvettük volna a bérverdát.
Ám a tökölődésnek és a tegnapi buszozásos szuboptimális szopkodásnak hála úgy döntöttünk, egyből a kocsiért megyünk és már azzal megyünk tovább.
Így is lett, a 20 percenként érkező buszra 40 perc után fel is tudtunk szállni, a reptérről shuttle-busz kivitt a telephelyre, ahol közölték, hogy Dodge Challenger nincs, csak Ford Mustang. Nagy duzzogva elfogadtuk hát azt.
(ide vonatkozó érdekesség, hogy az autóbérlés itt nem drága dolog (kb fele, mint az EUban), ám a biztosítás még másfélszer annyi, szal végül ingünk-gatyánk kategória. De nekünk akkor is Mustang kellett (musclecar).
És ezzel kezdetét vehette az autózás - őrületes élmény. :D
Az Akváriumba gps-sel eljutva egész jó ajánlatot kaptunk a delfines mókára, így ezt is egyúttal lezsírozva léptünk be az Állatkertbe. Vigyorogva konstatáltuk, hogy életünk egyik legjobb pár órája fog következni. Nem tévedtünk.
Itt lakik Lilly a kardszárnyú delfin, idestova 47 éve. Azaz boldogan és egészségesen; Ő a cetvilág veteránja, a legöregebb ismert delfin a világon.
Mikor beléptünk, közölték, hogy 8 perc múlva pont az Ő bemutatója indul, ezért odaszaladtunk. Sokan ültek már, megfigyelhető volt, hogy az aréna alsó - medencéhez legközelebb eső - helyeire rá volt írva, hogy splash area, azaz, hogy itt vizes lehetsz. Ennek a szélére ültünk le - okosan. Ám még előtt elúszott elöttünk a tartályban, mi pedig szájtátva figyeltük. Pici el is pityeredett Baba, mint utólag bevallotta.
Hatalmas volt és gyönyörű.
A show látványos volt és elég informatív, ám a csúcs az volt, ahogy az egyik ugrásnál körülbelül egy hekto víz érkezett ránk. Kacagtunk, mint a gyerekek, törölgettük a telefonokat, a napszemüveget, facsartuk a ruhákat, a táskákat és röhögtünk nagyooon :D
Fentebb alul és lentebb: manátusz.
Ettünk; hamburgerezés amerikai módra, azaz degeszre és még maradt. Szerencsénkre az íbiszek jöttek csipegetni, besegíteni.
Ezután jött az én egyik kedves - másik - álmom beteljesülése, a tengeri tehén nézés. Manátusz, nagy hengeres elefánt, ami úszik és füvet (ill káposztát) eszik és szerencsétlen. Imádtuk, vicces látvány volt az egész család. Ám az itteni legöregebb szintén csúcstartó, dagadtsága mellett a legviccesebb, hogy olyan keveset mozog, hogy megél a moha a hátán.
Mangrove demó: ebből majd kapunk csütörtökön igazit az Everglades nemzeti parkban.
Hangosbemondós mókát hallottunk meg a közelből; épp a delfinshow ment, így oda is benéztünk. Mondanom sem kell, itt is lenyűgöző volt a betanított állatokkal való harmonikus együtt működés, de még inkább a felfrissülés. amit szintén lefröcskölős nyakleves formájában kaptunk :D
Voltak még aranyos kisfókák és sok érdekes hal, de mi indultunk is a dobostorta dobját is megzabálni; a delfines találkozónkra.
Az élmény leírhatatlan, a tapintásuktól kezdve az egész. Pár képet bedobok:
És úsztunk is velük, egy hosszt elvittek minket:
A képeket végül felére alkudva is vagyonokért szereztük be, de így mulat egy magyar :D
(jobb minőségben is letölthetőek majd a honlapjukról)
...ezek után mesélhetnék arról, hogy mennyire jó a Mustang-ot vezetni, ahogy felbőg, stb, de ez az állatkert ennyi élményt adott, hogy még ma is hevesebben ver a szívünk, ahogy visszagondolunk rá. :D
Este még kimentünk a tengerpartra:
És ezek pedig a vicces szállásunk lobby-ja, azaz hall-ja:
