Gabiéknál vagyunk, nagyon kedvesek :-)

Szombatra meghirdettük a vásárlós napot, elautóztunk Tampába és ott benéztünk az International plázába.

(Tampa letöltött kép)

Pláza (gugli-kép):

Még Tampa felé menet átmentünk a Skyway Bride-gen, ami egy újabb gyönyörű híd; megemelt része alatt a legnagyobb hajók is átférnek.

Gugli képek:

A régi hidat anno letarolta egy hajó, ebből lett a horgászoknak kialakított móló (erre még visszatérünk)

Szóval a pláza hatalmas volt, bejártuk és pár dolgot zsákmányoltunk.

Hazaérve még beugrottunk még egy helyre - ott is zsákmányolt Baba ezt-azt.

Alább: Tampa (észak) a pláza, délre pedig a Mall - azaz a "mégegyhely"

Este volt kis iszogatás, de aztán sietve alvás, mert másnapra meg volt beszélve egy kis horgászat.

(ui: Gabi isteni székelykáposztájából lakomáztam - minden héten megenném)

Vasárnap

Először Gabi által kedvelt "híd alatti folyószakasz"ra mentünk; méghozzá dagály idején, mert ekkor a legjobb. Gabi hősiesen felkelt, Baba hősies keltegetésének hatására.

A horgászhelyhez közel van egy olyan benzinkút, ahol a szerelékek mellett kifizetheted az élőcsalidat is, ami esetünkben shrimp volt, azaz garnélarák. Ezt a kút területének túloldalán lévő bódéból vehetted át, ahol szépen a tartályokból halászgatták össze.

Kép alább: fenti részein a shrimp, alul már hal.

Négy darab ilyen tenyeres (vagy annál is kisebb) sügérfélét sikerült összebuzgálkodnom, Gabi fogott két picit nagyobbat is, azok mentek a szatyorba a jég alá.

Ezalatt Baba és Viki egy kis álldogálás után elmentek vásárolgatni, majd visszatérve Baba aszonta, menjünk ki a nagy híd nagy horgászmólójára is szerencsét próbálni.

(előző nap a kedvéért vásárlás, ma pedig a kedvemért horgászat - szimbiózis) <3

Na szal kiautóztunk a maradék shrimppel; már csak kettecskén.

A már korábban említett bogarak inváziót toltak, az autóra kb 500 szállt rá és minket is célba vettek. Nem csípnek, de totál idegesítőek; Baba fel s alá masírozott, csapkodott, mérgelődött, szaladgált a mólón :D Így utólag kár, hogy erről nem készült egy fél perces videó.

Ám egyszer csak észrevettem, hogy kb 300 méterre kint delfinek is halásznak. Baba egyből abbahagyta a bogaras pánikolást és innentől percenként ugrott egyet, hogy "ott vannak", "most ott", most meg ott is". Kb 4-5 egyed lehetett kint. Fantasztikus volt velük osztozni a horgászvízen:D

Horgászat amúgy nem ment túl jól; az oldalunkon senki sem fogott semmit, csak lelkesen próbálkoztak; emelgették a botokat, ringatták a fenéken a móló alatt, dobálták és rángatták, stb.

Egyszer csak kis kapásom volt és ki is vettük Golyót a vízből. Ez egy gömbhal, ami stressz esetén felfújja magát. Imádtuk, röhögtünk sokat.

Labdaként dobtam vissza a vízbe; ez pattant egyet a felszínen, majd észrevette, hogy már visszanyerte a szabadságát, így hát leeresztett egy másodperc alatt és elinalt a mélység felé.

Örültünk, hogy fogtunk valamit, és miközben Baba picit arrébb sétált én pont lenézve észrevettem a móló alatt egy delfint, amint felbukott. Majdnem fenékreültem a meglepetéstől, Baba már pont nem látta.

Na de Ő meg látott mást; egy hatalmas rája bukkant fel a mólótól pár méternyire és csobbant hatalmasat; én csak a vizet láttam habozni utána. Baba meg lelkendezve mesélte, mit látott és azt, hogy milyen jó, hogy kijött, mert ez nem akármi.

Páran a móló túloldalán is próbálkoztak, nekem is ott jöttek az egyre nagyobb sügérfélék:

Az egyiket szét is vágtam, hogy haldarabbal nagyobb halakra is mehessünk, ám ekkor besötétedett az ég és megérkezett - mint később kiderült - a két napig tartó monszun.

Rohanva összepakoltunk és hazaindultunk.

Alább az aznap bejárt út; délre Gabi helye, északra pedig a móló.

 Este Gabiék elvittek minket a Longhorn Steak House-ba, ahol megérte egy órát várni az asztalra; életünk csirke és marha steak-je volt a türelmünk gyümölcse. Az adagok hatalmasak, és a legtermészetesebb dolog, hogy dobozt kérve hazaviszed a maradékot; Gabiék jól jártak :D

Degeszre ettük magunkat, kbra összepakoltunk otthon, mert reggel indulás Orlandóba! :D

 Ja igen, képek még:

Gabi és Winston :D