Bizony, már több, mint 1 éve létezik a bolygón Kisbab, és ebből már lassan 4 hónapot töltött idekint velünk.

Szülők lettünk és család és ennek - pár hisztizős/vergődős órán kívül - minden percét élvezzük, imádjuk.

A home office nem mindig könnyű, de a szépsége mindenképpen az, hogy azért sokat vagyunk együtt és sokat lehetek én is (Vez) a kis pirinyó KisBab-val. 

Aki pedig fejlődik, haladunk szépen lassan előre. Alábbiakban megpróbálom összeszedni az előző szöveges beszámoló óta a változásokat:

1) Először is már nem is olyan pici. Mislen (Michelin)  Baba ehhez képest csont és bőr; kucu combok, tokaszalonka és miegymás, zseniális. 3 hónaposan már túl volt a 6 kilón., most négy hónaposan már a 7,4 körül járunk. 3-4 számmal kell már nagyobb ruha, mint annó; a doboz, ami a kinőtt dolgokat gyűjti, meg is telt.

2) Étvágy: na hát az van. Mostanra már mindkét csöcsi üzemben van, az első kiürül, a második is sokszor; 150-200gr simán megevődik. Elégedett kis drogos fejjel eszik, közben már a kezeivel kapirgál, keresgél, fogna mindent. Kaja közben vagy röviddel utána jön a lenti barna áldás is.

3) Ha már a barna: vér sajnos esetlegsen most is van, hiába a tejmentes diéta. Legújabb jótanács, hogy a magokat is kerülni kell, ami Bab egyik fő tápláléka (kesu, pisztácia, mandula, stb), úgyhogy Bab lassan átlátszóra fogy. Nehéz ügy ez, sokat gondolkodunk, hogy az erősen beszűkült keretek között miként lehetne egy picit Őt is hízlalni. Na persze ilyenkor - télen - van a modelleket bőven leköröző - beachbody, 3-4 hónapos gyerekkel ilyen csinos anyukát sem hordott még a hátán a Föld.

4) A napirend toivábbra is eltolódva: reggel 10 körül kelnek, 11ig van a happy hour, ilyenkor meló ide vagy oda én is bebújok melléjük a nagyágyba, és ott mehet a cukiskodás. Bab nem a mi geykerekünk: mert jókedvűen komoly energiaszinttel ébred, pislog nagyokat, vigyorog, mikor meglát és rengeteg energiája van, például hason lenni. Ezek olyan órák minden reggel, amikért a lehető leghálásabbak vagyunk a pandémiás helyzetnek.

5) Gyerekorvosunk az egyik legnagyobb rajongó; mikor megérkezünk, az aszisztenst túlkiabáva lelkendezik, hogy "nézd már, milyen dagi, milyen szép nagy, milyen jól néz ki, pedig full anyatejes, nahát. A szájpad továbbra is szép, úgyhogy mehet a szurkálás: mennek az injekciók ezerrel. Nos, ebbe a combba van bőven hova szúrni, egy kis sírdogálás van, de nem vész. Azonban a Bexero oltás után jöhetett a feketeleves: komoly láz, vergődés, nem volt könnyű 24 óra. Kis kúpokat kellett bevetni, és a nappal nem alvó gyerek szépen szendergett a hintába. Sokszor imádkoztunk egy kis nappali alvásért, de nem a láz árán. Aztán ezen is túlesve visszajött az elevenség.

6) Hasra tette a doktonő és közölte a nagy hírt; nem jó. A sok zsír nem is akkora akadály, a gond az, hogy nagyon nem szeret a Máté hason lenni, nem is erőltettük tehát. Eredmény: nem tud hason lenni, nincsenek meg a megfelelő izmok és így például a kezeit sem tudja maga alá tenni. Azonnali hatállyal be lettünk utalva dévény-tornára, és a gyerek mindkét combjában lukkal mehettünk haza.

Otthon aztán tanakodtunk, gugliztunk, okosodtuk, másoknál is érdeklődtünk. 

Nagy nehezen Bab szerzett időpontot; persze megint a materinityn keresztül oldódott meg: egy felmérési időpontot kaptunk. Szkeptikus voltam, hogy majd megint 20zezerért felmérik és beutalja majd a dévényes saját magához száz évnyi tornára. Úgyhogy ment a guglizás és végül találtam egy kis tornát, ahol alapgyakorlatokat végeznek.

Így hát ezt alaposan megnézve fogtam a kis szalonnát és gyúrni kezdtem; karokat, lábakat nyújtva, nyakat átmelegítve, majd hasra fordítva karokat igazgatva edzés. Azt nem lehet mondani, hogy hason jó neki, de ha a belemelegítéskor van bőven huncutkodás, akkor jókedvűen indulhat a hasonlevés is. 5 perc a cél, napi 20szor, amit sajnos máig max 5-8szor szoktunk. Amikor hengergetjük, már nevet, ami jó jel, illetve az oldalán a holtponton is megtartjuk, akkor már igyekszik hasra fordulni.

Így tehát ment a torna, míg el nem jött az időpont, de már odaindulva is sokkal magabiztosabbak voltunk, mert bizony a tornával már komoly előrelépés volt, szinte robbanásszerű fejlődés indult el.

A tornára megérkezve az alábbi párbeszéddel kezdtünk:

- Hát maguk? Nme fél évesen kéne jönni.

- Dehát csak 3 hónapos.

- Akkor nem kéne ennyi tápszert adni.

- Dehát anyatejes.

- Jaaa. Akkor jöjjenek beljebb.

Alaposan megnézte, megvizsgálta, játszott vele, forgatta. Mondta, hogy kóros dolog - már  - nincs, látszódik még a kiflis asszimmetria, de hála az utóbbi hét tornájának, nem fog dévényes beavatkozást igényelni; csak folytassuk, amit elkezdtünk és tegyük hasra minél többet.

Elégedetten mentünk haza, és azóta is haladunk előre, reggel már 10 perceket is elvan hason, sőt, néha már játszik is piciket hason.

Aztán van, hogy néha át is fordul, pedig erre még 2 hónapja van.

És szeret(ne) felülni és ülve maradni, amit viszont nem kéne, mert még a háta, gerince nem elég erős, így a kengurus hordozó mellett ezt is kerülni kell egyelőre.

7) Este pedig beálltunk egy rendszerre; a reggeli alvás kitolása érdekében az esti műsor is csak 9 után kezdődik; befűtjük a szobát, vetkőzés, kis játék, kis hason gyötrődés a pelenkázón, majd ajön a kád víz (nem forró) és pancsi. Pancsolás még egyelőre nincs, inkább csak beletörődöm fekvés, a rabszolgák pedig mossák, ahol érik. Popóka és az ékszerek, lábak és kezek, tokaszalonna alatt, satöbbi. Utána törcsibe kiemelés, átdörgölés és leérkezés a pelenkázóra. Kb itt szokott elfogyni a türelem, inentől nagy eséllyel tetemes alapzaj mellett folytatódik a processz. Pelenkázás, öltözés. Annyit optimáltunk a dolgon, hogy a visítés közepette nyitott szájba ekkor kerülnek be a gyógykészítmények, amivel időt is nyerünk és pár másodőerc csendet is. Majd edig jön a végén a sapka (vizes a haja a fürdés után) és evés.

Mikor már zajlik az éjszakára való feltankolás, addig én gyordan kiviszem a kádat a végtelenségig felfűtött gyerekszobából, kiskanál csere, hősugárzó kikapcs, helyette telefontöltő bedúg és lámpa lekapcs, bébiőr lámpa felkapcs. Így a sötétben jóllakotta mostanra kettesben maradnak és Bab kb fél óra után elő is kerül. Egyre inkább már nem evés közben alszik el, hanme az ágyában, ami szuper irány.

8) Éjjel pedig alszik; általában éjfél előtt van egy egyperces felriadás (hol van anya, előbb még ott volt), aztán hajnal 3-4-5kor egy első ébredés, majd reggel a kövi. Ezzel ki vagyunk békülve. Aztán reggel 6és 10 között sokmindentőlfüggően vannak ébredések, majd végül a mi ágyunkba landolva van a finish.

9) Séták is vannak, általában minden nap délután vagyunk egy kicsit kint, van, hogy csak Bab tologatja. Jó, hogy a babakocsi lent elérhető, és megyünk vagy a - kihalt - utcákon egy órásat, vagy mennek a dm-be, momba egy karikát. Ilyen sétákkal voltak a gyerekmegmutatások is, a kompaktság nem is hátrány, a szabadlevegős séták pedig a panémiás helyzetben is jó megoldások. És akkor már kutya is sétázik egyet; mindenki nyer.

10) Virs igényli a foglakozást;  mostanra a nappaliban lerakott játszószőnyegre lerakott KisBab mellé Ő is csatlakozik, őt is gyúrni kell. Rá is jut idő, napi egy labdázás általában kijut. Este 6 körül séta és éjjel egy gyors kilépő még. Tudja már Ő is, mikor mi jön, bírja naon.

Hát ez a bejegyzés is végre elkészült, hetek óta írt bejegyzés. Kövire majd megint jönnek a képek. Máté, ha ezt egyszer elolvasod, láthatod, mekkora munka volt Téged elindítani. É spersze öröm. Óriási élmény, minde nap látni, ahogy fejlődsz, ahogy kis családunk Veled igazi egésszé vált.