Csüt – hazaút

Keltünk szépen és mentünk reggelizni, ami ebben a hotelben is jó volt. Minden hotelban divat az, hogy egy tartályból egy műanyag pohárba tudsz adagolni gofri masszát, amit aztán a gofri sütőbe kisütve friss meleg ropogós gofriként fogyaszthatsz el. Mindenfélét tehetsz a tetejére. Másik, ami itt is volt, az a melegen tartott zabkása, ezt is fel lehet turbózni a cukron túl magokkal, lekvárral, miegymással.

Tojás, virsli, stb, Baba a szokásos kis lekváros szendvicske és joghurt. Ja igen, volt gyümisali is, azt is toltam. Ebből a szempontból jó lesz hazaérni: a szénhidráthoz nagyon értenek (kenyerek, sütik isteniek), de zöldség és gyümölcs az nincs, zöldséget az ilyesmi reggelihez hírből sem ismerik.

Még tegnap vettünk is a boltban paradicsomot, meg hát banánt eszem, mert az legalább finom (jobb, mint otthon a hűtőházi).

Na szal összepakolás és kicsekkolás. Megjegyezném, hogy a Vándorcirkuszunk már olyannyira rutinos lett, hogy pikk-pakk pakolunk és indulunk már; koreográfia van betetrisezni a cuccokat a Mustangba és egyáltalán :D

Gondolkodtunk, hogy délig – a bérautó leadásáig – mit csináljunk, végül a shopping helyett Baba a Miami belvárosi furikázásos programot választotta (nagy örömömre), így megindultunk előre.

Miami belvárosa fényben jobb, de nem sokkal; vannak szép felhőkarcolós részei, de nem nagy durranás, és ami érdekesebb, hogy még itt is csak elvétve vannak járókelők. Azért csináltunk jó pár képet.

Visszavittük – már megtankolva – a verdát, fura érzés volt a közös ~ 2000km (1244 mérföld) után tőle elbúcsúzni.

Ja és 33 órát ültünk benne :D

(lentebbi közös képünk már a repülőgépen készült)

A köv bérlő majd biztos nem hajtja meg így, nem lesz vele ilyen kezes és nem sergeti, pörgeti majd kikapcsolt menetelektronikával a vizes aszfalton. Legalábbis Baba ekként nyugtatott édesen. Úgy, ahogy csak Ő tud.

A reptérre délre kiértünk, ami bár rohadtul korainak tűnt az 5 órás induláshoz képest, mégis jól és elég gyorsan eltelt. Mire bedobtuk a bőröndöket, átmentünk a kapukon és az összes bolt összes vackát végignéztük, kb el is telt az idő, én előkészítettem – többek közt - ezt a blogbejegyzést is offline és be is szálltunk a gépbe.

Ezeket a sorokat már itt gépelem és majd bedobom a blogba otthon.

Otthon. De fura lesz.

Sok szempontból várjuk, hisz ott lesz a Virslikutya, lesz egy jó esküvő, saját ágy és szféra, nem kell ennyit pakolni, nincs jégverem klíma, stb. De az is igaz, hogy az itteni jólét, meg persze az akciódús nyaralás és a rengeteg tapasztalat, élmény az fantasztikus volt. Párszor szóba került, miként innen tovább. Az tuti, hogy a nyugati partot is meg kell nézni (Los Angeles és környéke), de rövidebb hosszabb időre borítékolhatóan ki szeretnénk egyszer csak gyünni.. Szeretjük a helyiek picit hedonista életfilozófiáját, sokkal kevésbé feszkós életvitelét és persze a tenger közelségét. De nyilván keveset voltunk kint, hogy általánosíthassunk. Meg ahogyan mondják, a puding próbája úgyis az evés lesz.