[Ez egy pozitív hangulatú lelkendezős bejegyzés lesz]

Kicsi kutyánkból kikerült a beépített fém végre. :D

Hosszú volt az út idáig, az évekkel ezelőtti autóbaleset, utána a kétségek, egy műtét, majd még egy. A nap, amikor végre letette a lábát (mondván, jé ez nem is fáj sétánál), amikor újra futni kezdett, ugrálni, stb.

A rengeteg gyógytorna, fizioterápia, idő, pénz, energia, kontroll vizsgálatok, röntgenek..

Majd mikor Dr Baba felismerte az orvostudomány helyett, hogy a fémeket ideje kivenni (már egy éve bőven túl lehetnénk ezen), nekiveselkedtünk (tavaly ősz) az újabb két műtétnek. 

Hétfőn (tegnap előtt) kiszedték a második lezáró műtét varratait és bár korán van még lelkendezni, az orvos nagyon pozitív. Büszke Virslire, aki szépen alakul és ránk, Gazdikra, hogy sosem adtuk fel, hogy mindig mindent megtettünk és ez látszik a felépülésében is.

<Szeretlek Babám, és imádom, ahogy a bajban összezártunk és csapatként elpusztíthatatlanul küzdöttünk - és küzdünk a mai napig - kiskutyánk egészségéért>

Dokikban is érzünk pici bűntudatot, hogy csak most fémtelenedett Virslikutya, namindegy.

Lényeg, hogy alakul, a seb szép, terheli meg minden, a töretlen jókedve pedig reméljük, hogy még 100 évig megmarad. Édes kicsi Kutyusunk (Baba: Kutyuskánk). <3

Ide jön majd pár kép Virsliről:

... az a sztori villant még be, amikor nyakig bekötve (mint egy gipsz) is kibotorkált elrettentő ugatással, hogy megvédjen a pizzafutár fenyegetésétől, édes kicsi házőrzőnk :D

Utóirat: a csontozat a merevítők hiányában véglegesre fog erősödni, ehhez terhelnie kell minél többet. A tervünk az, hogy a fizioterápián tanult gumipárnával fogjuk Őt tovább erősíteni.