Bab' megszervezte, megoldotta, mi pedig érkeztünk Nonával. Babával érkeztünk elsőként, a Pólus parkolójában tettük le a verdát (E46). Megvettük a kedvezményes jegyeinket, aztán hátramentünk megnézni az állatokat. Jól hallhatóan előadás ment eközben bent a sátorban.

Megpaskoltunk egy zebrát és egy zebraszamarat (csak a lába volt csíkos), aztán előjött az egyik zsiráf is, annak is adtam kézből egy kis füvet. Oldalt a (pupu)tevék is örültek a bámészkodóknak; ugyanis mások is hátrajöttek látva a példánkat. 

Amikor vége lett az épp futó etapnak, kiáramlott a tömeg a cirkuszból, mi pedig mehettünk be. Kis sorban állás után be is jutottunk, a sátrak és a berendezés erősen retró hatású volt. Ez persze egyáltalán nem volt baj. 

Helyet foglaltunk egy számunkra szimpatikus helyen, Nonát is begyűjtöttük és zsákmányoltunk kis nasit is.

Jól láthatóan valami eszembe jutott:

3as:

 A műsor meglepően jó volt, elejétől a végéig változatosan felépítve, folyamatosan fokozva az élményt. Eleinte csak pár kisebb állat produkciója után a végén már elefántok parádéztak és kezelték az akrobaták libikókáit, puputevék és lámák szökdeltek, pónik és lovak formációban futkostak, meg minden. És mindez megkoreografálva, de pici – állatokból kiinduló – bakik miatt hihetetlenül szerethető volt.

 Voltak légtornászok, gyakorlatilag a fejünk fölött, kábelen biciklizés és motorozás és elefántokra, lovakra fel-le szaltózás. Amikor az ember ilyesmit néz, hihetetlenül könnyűnek és természetesnek tűnik. De közben két nagy csodálkozás és lelkendezés között meg is jegyeztük, hogy egy bő mozijegy áráért mennyire jól szórakozunk, és micsoda munka van a dolog mögött. Igen, megváltozott a véleményünk a cirkuszról.

 Még egy érdekesség, amit érdemes leírni; Stevie, a modern bohóc. Eleinte inkább csak kisgyerekek számára volt csak élvezhető a performansz, aztán egyre jobban belendült – a tökéletesen felépített statégia. Az egész közönséget bevonva ment a magánszáma; ezer ember egy gyerekként kurjongatott vele együtt, röhögtünk és alig vártuk, hogy egy-két más szám után megint előkerüljön.

 Az elefántok nekem ismerősek voltak, mert a balcsin a cirkuszok éjszakája rendezvény keretein belül már bevált szokás, hogy az elefántok Balatonlellén elmennek fürdeni a strandra. Ezt anyummal meg is néztük tavaly és mondtam is Neki, hogy bakancslistás dolog számomra egyszer felülni egy elefánt hátára (nyakába).

Énekesnővel a hátán kis asztalon forgolódott:

 Na, hát egyszer csak bejelentették, hogy szünettel szakítják meg az előadást, ám lehetőség lesz az elefánt hátára némi térítés árán felcsüccsenni. Na több se kellett, a két jányt is belerángatva rongyoltunk előre, Baba révén már az első körben odakísértek a 3as számú elefánthoz és felülhettem. Majd érkezett Nona mögém, aztán pedig Baba is.

Először is az elefánt egy nagy magas állat, és a bőre a hátán a vártnál is kérgesebb. Jópofa szaga van, az adrenalin miatt kiélesedett érzékszerveim nagykanállal zabálták az élményt. Alábbi fotókon látszik a valóra vált álom élménye a fejemen:

Bab':

Ja igen, magas, így bakot tartva pakolódtunk fel. Mókás volt. Meg sem kottyantunk neki természetesen. Lopva a füle szélét is megsimogattuk, amit lazán elértünk a hátáról, lévén, hogy afrikai elefántokkal dolgoznak (a sokkal konokabb kisfülű indiai elefántok helyett).

 Mikor minden elefánton minimum 2 gyerek trónolt, elindult a két kör. Combból szorítva (lovagló tapasztalatok kihasználása: pipa) stabil volt, de tényleg magas, a járásuk azonban egészen egyenletesnek mondható. Ormányukkal egymás farkába kapaszkodtak, mint a Dumbóban; elől pedig a cirkusz matuzsálem elefántja vezette a sort.

 Imádtuk.

 Halált megvető bátorsággal elővettem a telefonom a zsebemből, drukkolva, hogy a kocsikulcs benne maradjon.. így készült a csapat prájszlesz szelfije:

Így végre Nonáról is van kép. Minden érzelem leolvasható a fejünkről azt hiszem :D

Az egész műsor és az atmoszféra tökéletes volt, az elefánton lovaglás pedig végképp megkoronázta az estét. Baba, sok ilyen programot szervezz még <3