A terv az volt, hogy Hollywoodban nézünk elsősorban körül, a hírességek sétánya és a Holywood sign (hegy oldalában a klasszik nagy fehér betűk). Átautóztunk hát a városon, keresztül szelve Beverly Hillst és egy csomó híres utcát, pl Rodeo Drive. A forgalom igen nagy itt állandóan, de a ritmus felvehető, különösebb stressz nélkül abszolválható. Egy sétány mellett egy parkolóházba tettük le a verdát és indulhatott első sétánk a világ egyik leghíresebb utcájában.
Az életérzés zseniális, mindenhol beöltözött szuperhősök és Marvel karakterek várják, hogy lefotódzkodhassanak veled (persze utólag 20$), minden a filmekről, plakátokról, zenéről szól. Olyan, mint a siófoki Petőfi sétány, csak egy hangyányival durvább. :D
A csillagokat olvasgatva sétálgattunk, fotók is készültek:
És egy maskarás fotózást is bevállaltunk 20$ 10$ért. Vettünk egy képeslapot, ami egy olyan utcát mutat, melynek végén a Hollywood sign látható a hegyen, így belelkesedve nekivágtunk. Sétálva nem, de kocsival már célba értünk. GPSt nem használtunk,csak a jelet folyamatosan szemmel tartva kaptattunk fel a hegyekre. Út közben egy fickó igazított minket útba, így végül valóban jó fotóspotot találtunk:
És ráláttunk a szmoggal borított belvárosra is, illetve a hegyen az obszervatórium is kirajzolódott.
Kezdtünk megéhezni és várt minket Los Angeles másik híres attrakciója, a Santa Monica Pear (moló). 40 perc kocsikázás, parkolás és megérkezett a nyár. Gyönyörű napsütésben sétáltunk át a pálmafák alatt:
és értük el a tengerpartot:
Ahol sütkéreztünk:
És gyönyörködtünk a vízben, hallgattuk az állandóan hullámzó tengert, meg a sirályok vijjogását.
Boldogan nyúltunk el a meleg homokban.
Később – már tényleg éhesen – felmentünk a mólóra, ami egy nagy vurstli lényegében. Céllövöldék, hullámvasút (kisgyerekes), hajóhinta és persze a végtelen mennyiségű büfé és kajálda.
Itt végződik egyébként a híres 66os út is:
Ettünk hát aranyáron (fish taco, Baba pedig sültkrumplizott), majd kisétáltunk a moló végéig és innen is megcsodáltuk a tenger (óceán) végtelenségét.
Jókedvűen és elégedetten ültünk vissza a kocsiba és pikkpakk eldöntöttük, hogy még mindig van energiánk, így ideje meghódítani a belvárost is (downtown). 25km, 70 perc és már ott is voltunk. Igazából a GPS picit túlvitt minket, ami egy nagyon meglepő fordulata volt a napnak. Ugyanis az egész napos fényűző hedonista világ komplementerét láthattuk itt; a nyomornegyedet.
Az emberek sátrakban élnek az utcán, hatalmas tömegekben, az összes utca, mellékutca tele szeméttel sátrakkal és borzasztóan lepukkant emberekkel. Összeszorult szívvel autóztunk és arról beszélgettünk, hogy az emberek (kormány) nemtörődömsége, a tanulatlanság és sok minden más hova vezethet.
A felhőkarcolók alá érve pedig természetesen a jól szituált aktatáskás emberek igyekeztek haza a munkanap végeztével. Félelmetes volt a kontraszt. Leparkoltunk egy mélygarázsba és célbavettük a világ hetedik legmagasabb épületét.
Még otthon meggugliztam; fel lehet menni szét lehet nézni, sőt még üvegcsúszdázni is lehet. Utóbbi inkább vicc, ezt hagytuk.
Vettünk tehát jegyet, átvizsgált a szekuricsike és mehettünk fel. Előbb 50 emeletet, majd még 20at, így a 70. emeletről lehetett körbekémlelni. A látvány magáért beszél, az alábbi képek csak megpróbálják visszaadni:
Nagy szél volt természetesen a teraszon, de így is remek perceket töltöttünk itt. A város hatalmas; a gugli térkép mellett egy ilyen toronyból körülnézés mutatja csak meg igazán a végtelenségét.
Angyalok városa lévén elő volt készítve két nagy szárny az üvegfalon. Miután a kiskínai kislányok elkészítették fejenként az 500-500 képet, mi is odafértünk. Baba, az angyalka:
Majd pedig autóztunk haza. Sötétben értünk haza, vettünk vizet meg pár dolgot a boltban és kb aludtunk is. Vagyis Baba aludt, én pedig a Majmok bolygóját néztem a tvben alvás helyett. De tán nem is volt baj, így másnapra kiegyenlítődtek az energiaszintjeink :D
Kell az energia, hisz másnap irány Las Vegas!
