Második moteles éjszakánk már nem volt olyan sima, mivel már nem voltunk halálosan fáradtak (csak nagyon), így nem is aludtunk (aludtam) olyan mélyen. Kb 6kor kezdődött a szomszéd ház építése, szóval mély alvás már nem volt. Baba már 9kor durmolt, így neki a 8as kelés nem volt gond, én a filmnézés miatt nem voltam túl kipihent.

Reggeliztünk, bepakoltunk és útra keltünk.

Ahogy kifordultunk a motel udvaráról egy hátsó utcácskára, egyből belefutottunk egy kismókusba. Kórusba röhögve mondtuk, hogy dejópofa, meg hogy eznemfélazemebretől, majd röhögve indultunk tovább.

Először is Baba álomhelyszínére mentünk, azaz Pasadenába, ahol az Örömapa című film háza áll. Megguglizta Baba ekőre a címet, így a dugón átvergődve relatíve simán odaértünk. Los Angeles belvárosával ellentétben a külváros ezen része igazán otthonos és igényes; gyönyörű házak sorakoznak a benyúló fákkal szegélyezett utcákban, ápolt gyep, szemét sehol.

És valóban az egyik legszebb ház a filmbéli volt, én is felismertem volna, hisz ezer éve ez Baba laptopján is a háttérkép. Nem nagyobb a ház, de mégis szebb és otthonosabb atmoszférájú, mint a többi. Leparkoltunk elé és következhettek a fotók:

És az utcáról is, mert tényleg álomszép: 

Az utca egyébként a hegy felé ment, így követtük és tényleg nagyon szép részre érkeztünk. Erről nincs kép, de valaki pávákat tart (vagy vadon élnek, ezt nem tudjuk):

Pasadena útbaesik, így amikor beírtuk Las Vegast – és ezen belül a Belagio hotelt – kényelmesen elhelyezkedtünk és toltuk. Fogytak a fák, szürkült a táj, ahogy haladtunk; elhagyva a Sierra Nevada nyugati oldalát elénk tárult a pusztaság, a sivatag. Az óceán felől érkező légtömegek a hegyen felemlekdve kifacsarodnak, így California ezen része zöld és szépséges (pl Nappa, mammutfenyők, Yoesmith nemzpark), de a túloldalra nem jut semmi.

Az utak kiegyenesednek, az autósok pedig picit hátrább döntik az ülés háttámláját, mert több száz kilométernyi unalmas egyenes következik. Tankoltunk; ez volt az első. Előrefizetni csak amcsiba bejegyzett bankkártyával lehet, így mi mindig egy kicsit majd körülményesebben intézzük, de így sem atomtudomány.

A kb 400km szépen telt, közben ettünk ittunk az előzőleg begyűjtött nassokból. Amcsi rádiók között szörfölgettünk és tényleg rácsodálkoztunk, hogy a legkietlenebb sivatagos részen is kb 30 csatorna bejön. Más kérdés, hogy a tisztaságuk hullámzik, szóval tényleg kapcsolgatni kell.

Volt egy jópofa sivatagi megállóhely, itt léptünk bele először a homokba, nem elfeledkezve a csörgőkígyókról és barátaikról, akiket – sajnos – nem láttunk.

Las Vegashoz közeledve láttunk napelem parkot és már a megelőző városok is tele vannak kaszinókkal és férfiaknak szánt hirdetésekkel.

És ekkor a völgyben megpillantottuk Vegast. Nappal érkezve is nagyon szép, hiába minden előítélet („ez csak egy kis utca” vagy „felfújt semmi”), mi igencsak álmélkodva hajtottuk az egyre nagyobb épületek közé. A Strip-re érve pedig jön az igazi durvaság. Ez a főútca, itt vannak a csúcshotelek.

Mi pedig meg sem álltunk a legcsúcsabb csúcshotelig, a Belagio-ig.

Előre röhögtünk, hogy a suttyó motel után mekkora lesz a kontraszt; és valóban, a parkolóból a hatalmas lobby-ba lépve kezdtük csak felfogni, hova érkeztünk. Tematikusan összeállított hatalmas hallok, mint csarnokok várják az embereket, igényes márványborítás, kellemes illat, stb.

Van hatalmas japánkert, ahol Baba bepótolhatta a cseresznyevirágzás élményét; élővirágok kavalkádja, díszhalak, díszmadarak garmadája nyomul bele a bámulók arcába. Szép tényleg, a virágok színei és a kompozíciók is, tán kicsit tömény.

Itt egy csomó fotó:

Becsekkoltunk, kérni sem kellett, hogy minél magasabban legyünk; a 28 emeletből a 25ikre kerültünk, az általunk választott feláras szökőkútra néző szobánkba. Visszaszaladtunk a bőröndökért és alig vártuk, hogy belépjünk a szobába. A látvány miatt is és én az úton megzabált 30dkg aszaltszilva miatt is. A bőröndökkel amúgy meggyűlt a bajunk, mert az ajtók fotocellásságát csak kicsekkolásra sikerült megfejteni, addig meg ment a huzavona tosziga. Át kel vágni két teremnyi kaszinón, ahol ekkor is több százan játszottak a különféle nyerőgépeken, félkarú rablókon és persze az asztalos játékokon, mint a rulett,póker, black jack és a kocka.

Külön lift van az elit szárnynak és ezen belül is külön van a 20 emelet feleetikenek: 21-28as lifteb ekellett beszállni. Ez  mint a rakéta suhan el 20 emeletet, esetünkben 25öt;  - úgy, mint a Los Angeles toronyházában – renedesen kel neki idő felgyorsulni és lelassulni. Jó lenne tudni a közbülső maximális sebességét.

A szoba elé érve a farpofákat tehát két oknál fogva is összeszorítva léptünk be. A kb 40nm-es szoba fényűzése brutális, első 5*os hotelnek ez nem egy gyenge kezdés. Gönyörű márvány fürdőszoba, kás és zuhany, tükrös hatalmas mosdókollektíva. A szoba pedig szintén szép és elegáns. De minket egy dolog taglózott le: a 2mx2mes hatalmas ablak, ami a szökőkútra nézett. Táviránítóval elhúztuk a függgönyt és csak bámultunk.

A fürdőszoba (és ezen belül a wc) felavatása után rendeztük sorainkat és kicsit kimentünk sétálni, kívülről is megcsodáltuk a hotelt, minden folyosóját bejártuk, a burzsuj boltok kirakatai mellett a rengeteg étterem és pompa-csillogás hihetetlen világa tényleg feldolgozhatatlan. Átmentünk pár másik hotelbe is és elégedetten jegyeztük meg, hogy messze a Belagioban van a legnagyobb élet, a saját vendégek mellett rengeteg külsősre tippletünk.

Megvacsoráltuk egy újabb porcióját az útravalónknak a szobában, az eddigre megizzadt 2 napos muffinok igazán életmentőek voltak. Mondhatjuk, hogy összeértek az ízek. Tudtuk, hogy este tízkor lesz a legfontosabb zenés kivilágított főműsorszáma a szökőkútnak, így ekkorra akartunk visszaérni a kaszinózásból. Ugyanis ez volt a kövi attrakciónk.

A kirándulóruha helyett felpattintottuk a bőröndök legelitebb tartalmát; ing, szép cipő, stb, Baba pedig szép ruha, smink meg minden ilyesmi.

Alábbi képet babáról készülődés közben lőttem; Ő lehetne a Belagio reklámarca :D <3

Először a félkarú rablókhoz mentünk, 10 perc pingvinezés után rájöttünk, hogy ez sem atomtudomány, betolja az ember a készpénzt (vagy akár a bankkártyát) és a bank kezdheti is a meggazdagodást. Egy dollárosokkal kezdtünk, ezek négy forgatásra voltak elegek (negyeddolláros dimenzió). Persze emelni lehet a  tétet a végtelenségig. 4-5 dollár elvesztése után kezdtük megunni, és azt is, hogy elvileg kapsz piát, ha játszol, de a megrendelt piánk csak nem akart megérkezni. Végül megjött, alkoholban gazdag cucc érkezett, hisz nyilván az emberi korlátok lazulása (elvesztése) a kaszinónak érdeke.

Meguntuk tehát és az asztalok között sétálva a balck jack mellett álltunk meg. Sosem játszottam élesben, itt volt az ideje kipróbálni. Eszes módon egy üres asztalhoz mentem, ahol csak az osztó ellen kellett játszani. Az egy dolláros félkarúrablók után a 15 dolláros alaptét más lépték; 50 dollárt letéve az asztalra megindult a játék. A krupié számára ez csak egy ugyanolyan nap volt, mint a többi, de számomra ezek fontos percek voltak. A 21 alapszabályaira támaszodva minden idegszálammal figyeltem a lapokat, kalkuláltam és bizony a dolog megindult. A zsetonok gyűlni kezdtek, Baba is egyre közelebb hajolt, mert eddig csak a hátam mögött állt csendben. Egy két bukta kör mellett 5-6 kör győzelem után már volt kis zsetontornyunk, és bár a szívem betolta volna mindig az egészet a következő leosztásra, próbáltam higgadtan spejzolni is. Az 50 dollárból 135 dollár lett; megköszöntük és mentünk és mentünk beváltani. Fantasztikus volt :D

Újabb pia kör és kis sétálgatás után megint találtam egy üres Black Jack asztalt; megint leültem, szerencsemalackám pedig megint a hátam mögül drukkolt erősen. Ez az osztó kifejezetten megkedvelt, állandóan tanított, gyakorlatilag a kaszinó ellen játszott velem. A célját elérte, ahogy ezeket a sorokat írom, megint emelkedik a pulzusom, végleg megfertőzött a dolog. Az egyre bátrabb tétek persze meghozták a várható eredményt; a zsetontornyom leapadt, a kezdeti 50 dollár alá estem a 150es magasságból. Sajnos új osztót kaptunk, ám ez a váltás ahoz elég volt, hogy összeszedve magam lépésenként újra meginduljak. Pár kör és az 50 dollárból megint pénz lett: 170 dollár. Azaz nettó 60ezret nyertünk egy röpke óra alatt, a szllásunk nagy része ezzel ki rendezve is lett :D

Röhögve és elégedetten mentünk fel a szobába, ahol a 10 órás zenés vízjátékot az ablakból nézhettük. Fél óránként amúgy mindig van valami, ezt egyébként a TV 22es csatornáján a lenti zenével kísérheti figyelemmel a szerencsés szoba lakója :D

Nos hát így telt el a nap, sok nevetéssel, utazással, álmélkodással, fotókkal és játékkal.

Nettó 5óra kocsikázás:

Sokat álltunk az ablakban, majd a fotelt odahúzva is. TV helyett, laptop helyett is ezt néztük, és szemben a fényeket, a többi hotelt, a hömpölygő embertömegeket.

Igen, az életérzés az, ami miatt mi ezt a napot sosem felejtjük majd el.