A rengeteg nemzeti park, költözködés, autózás és hasonlók megtervezésekor kigondoltuk, hogy nem lenne rossz egy pihenőnap; és marhára igazunk volt. A las vegasi szállásunk azonban mindent elkövetett, hogy ezt kivitelezhessük, de mi szokás szerint elpusztíthatatlanok voltunk.
Már megérkezéskor a parkolótól a becsekkolásig végigvergődés sem smafu, ezer cuccal megrakodva hullafáradtan nem röhögtük magunkat halálra. Örültünk, hogy a 38.emeleten kaptunk szállást, hiába néz a rosszabb oldalra, jó lesz a kilátásunk, ez kb így is lett.
Ám a szoba hideg volt, a fűtésünk pedig nem működött, így reklamálás után nagy nehezen megérkezett a szerelő, aki kb csak a szobánkban sétálgatni tudott. Mivel este 9re értünk oda és 11re dobtuk ki a szerelőt, már hagytuk a túróba, lerángattuk a másik ágyról is a takarót és a duplatakaróban aludtunk összebújva.
Másnap reggel - azaz a pihenőnap kezdetén - a szobacserén gondolkodtunk, ám amikor a takarítónő kedvesen megmutatott a kérésemre egy másik szobát, ott is hideg volt. Annyit súgott, hogy állítsuk mindig csak egy fokkal melegebbre a hőmérsékletet a termosztáton és szép lassan jó lesz az. Működött, estére már komfortos volt. (Szerelő kirúg, takinéni előléptet).
Ám a fürdőből ömlött a fűszag ezerrel a szellőzőből, ez bizony végig marha kellemetlen volt (3 éjszaka!). Idetartozó dolog, hogy kicsekkoláskor ezt elpanaszoltam, azonnal elnézést kérve az egyik éjszaka árának elengedését ajánlották fel. Elfogadtuk és elégedettek voltunk; igen, Amerikában a vendég az Vendég, a szolgáltatás pedig valóban szolgáltat.
Reggeli volt az árban, de csak 18 dollárig (9$/koponya), így mindhárom reggelről azért volt túlköltésünk, de nem baj. A Starbox (sztárbáksz, mittomén, hogy írják) kis sorbanállás után adott nekünk reggelit, Baba kapott narancslevet, bégelt lekvárral vagy muffint, aszerint, mit választott, én pedig tojásos baconös melegszendót. És persze a legfontosabbat, végre finom kávét, Baba kapucsínót, én pedig lattét. Nyam.
Délelőtt bejártuk a hotelt és a végtelen plázáját, feltérképezve Babának a vásárlós vadászterületet. Így amíg én Baba nélkül kaszinóztam és mászkálgattam, filmeztem, addig Baba vásizott, sopcsizott ezerrel
Volt Sztííííív Medön bolt is:
A kaszinózásról annyit, hogy ma is, és még később is játszottam; a black jack mellett már pokert is. Ha Baba ott volt, a lapjaim brutálisan jöttek, ZsugaBaba pedig a szerencse meghozása után mindig még időben eltávolított a kártyaasztaltól. Amikor a Vási alatt is lejöttem játszani, kb 10 perc alatt vesztettem ez 100$t (kb 28ezer HuF). Így végül a mérlegünk kb 110ezer HuF lett pluszban - ami azért nem egy rossz eredmény. Más kérdés, hogy ha rajtam múlt volna, az egészet feltettem volna, nyomtam volna vagy a teljes elszegényedésig, vagy a zsírgazdagságig. Grízvoldék után szabadon.
Baba pedig vásizott és sopcsizott; ajándékok, táskák, órák (köztük tőlem kapott karácsonyi óra is), ruhák, ez-az. Jól érezte magát, de elfáradt az egész napos cipőkoptatásban.
Később a jóidő maradékában kimentünk még az utcára, megnéztük a Párizs hotelt és pár környező helyet is.
Az lett a konzekvencia, hogy a Belagio magasan a legstílusosabb hely, a Planet Hollywood (PH) pedig valóban a legjobb ár érték arányú választás volt. Utóbbit egyébként Baba választotta a Booking.com megszakértése után, hatalmas táblázatban összehasonlítva a lehetőségeink attribútumait. Tudományossága kifizetődött, például a boltok, amit a PH aljában voltak szintén inkább a mi kategóriánkba estek.
Este még volt tehát kaszinózás, Belagio szökőkút nézés (ami a viharos szél miatt elmaradt), de főleg pihi, séta meg lazítás és sok Grízvold család nézés..no meg dinnye evés:
Jó volt ugyanott aludni, nem pakolni, nem költözni,nem autózni.
...már már otthonos volt a tömény fűszag, a szomszéd öklendezése, azaz a "fertő", ahogy Baba mondta.
Ám mégis megvan ennek a helynek is a szeretni való oldala, Vegas ezen atmoszféráját is megéltük, megtapasztaltuk, így picit sokszínűbbé téve az utazást.
