Hát hol is kezdjük? Tán a legvégén; it van velünk Máté, azaz KisBab; a mi gyönyörűséges kis csodánk.

Hosszú volt az út, az elmúlt időszak kísérletei után KABALÁBÓL már a blogra sem mertünk írni, nehogy magunkra húzzuk a bajt. Bevallom, még most is rossz ómennek érzem, noha KisBab már otthon gyarapszik velünk.
(értsd, mi nem gyarapszunk, sőt, de Ő igen, különösen a kókuszfeje)

Zakopanéba jártunk tavaly ősz végén, csodálatos feltöltődős hétvége volt, előtte pedig ugyebár Kalifornia (és a sivatag) bejárása volt a kárpótlásunk.
Szóval hazaérve december elején is serényen rápróbáltunk, de a teszt negatív lett, így egy üveg borral lekísérve sikerült Bab-nak még az A-vírust is behúzni.

Ennek kiheverése végén értem haza a munkanap után; üljek csak le a kanapéra, van valami, amit szeretne mondani. Nos, terhes nem lehet, hisz a teszt negatív volt múlt héten, kajaszagot nem érzek, szóval kiváncsian csüccsentem le.

Terhes vagyok, hangzott el az áhított mondat, ölelés, együtt sírás, öröm. De hát negítv lett a teszt; igen, de most meg pozitív és ez a lényeg. Az is igaz, hogy a Virslikutya valóban odafeküdt a hasára az ötödik nap környékén; igaz, kiröhögtük a negítv teszt után, hogy elromlott a szenzora. Hát nem, nem romlott el.

Így nekiindultunk a harmadik terhességnek, bizakodva és rettegve vegyesen.

A két doki közül a Maternityben megismert DrZ jelzett vissza, így ott is ragadtunk; utólag is jól döntöttünk, vagy döntött helyettünk a sors.

Mivel a hatodik-hetedik hétél voltak az eddigi drámák, így ezt a vízválasztó ultrahang vizsgálatot vártuk nagyon, de pont a 6. hétre volt lezsírozva a thaiföldi kiruccanásom, így csak távoli drukkolásba (aggódásba) tudtam lélekben itthon lenni.
Persze az UHra már együtt mentünk a 8adik héten és nem kis katarzis volt, mikor DrZ már a spuposzkométer behelyezésekor a világ legnyugodtabb hangján megszólatlt, van itt szívhang szépen. Tőle olyan természetesen hangzott, mintha azt mondta volna, hogy télen hideg van.
Sírva bútunk össze.

Majd megszólalt, hogy egy héttel előrébb jár(hat) KisBab, így már külső UHval is meg tudjuk nézni. Így hát has beken és elkészültek az első képek a mi kis gilisztánkról.

Csoda, csoda, csoda. Hogy ebben a Clexane injekcióknak mennyi szerepe van, ki tudja, de a Világ legkedvesebb Hematológusának alig várjuk, hogy vigyünk egy csokor virágot..

Klexánt tehát szúrtuk ezerrel, és a 12hetes UHra már magabiztosabban érkeztünk. Ez az első igazi genetikai vízválasztó, minden rendben volt, örömmel mentünk haza.

Kis majmóca:
Haladtunk a labor vizsgálatokkal és fizettünk mindenért, mint a katonatiszt, de a Maternity minőségi ellátása miatt ár-érték arányban kb megfelelő volt ez.

16hetes UH-ra bedurrant 2020 mumusa, az új típusú Koronavírus, így ide már Bab egyedül ment be, én meg kint vártam az autóban. Szerencsénkre engedte DrZ, hogy telefonnal videózhasson Bab, így az autóban utólag számomra is megvolt a WOW effekt, mikor DrZ bejelentette, hogy FIUnk lesz.

Aztán persze Erdélyiek lévén kellett egy kis csavar a sztoriba; a 20hetes UHn felmerült a nyílt szájpad gyanú. Rettenet. Elvetetés is szóba jött. Leírhatatlan fájdalom, kétségek, gyötrelem. El lettünk zavarva  Sote2-re, ahol a kőkorszaki UHval persze semmit sem tudtak se megerősíteni, se megcáfolni. Vártunk hát még 4hetet, 24hetesen sem láttak semmi kórosat, de kizárni sem tudták/merték.

Nem kívánom az ellenségeknek sem ezt a pár hetet.

Ám KisBab növekedett, gyönyörű szívhang, sok aktív mozgás, jó labor eredmények, és DrZ újabb UHja során annyit tudott mondani, hogy még mindig látja a dolgot, de javul.
És azt is mondta, hogy most már az intenzív növekedés időszaka jön, így már nem fogjuk látni, csak születéskor, így konzultációkat javasolt szájsebésszel és hasonlókkal. Mindenkit felhívtunk, mindennek utánajártunk, és vártuk a szülést, hogy kiderüljön, begyógyult e teljesen, vagy kell műtét (ilyen vagy olyan).

Minden nap beszéltünk KisBab-bal, hogy gyógyítsa, szépítse a dolgot, és hogy szeretjük, és mindent megteszünk.

Bab hősesen szedte a vitaminokat, vigyázott a szemünk fényére, tűrte a Klexánt, stb, egészségesebben evett, sokkal többet ivott, és pisilt és pisilt és pisilt. És pisilt is.

A has pedig nőtt, így közben nekivágott a VezBab a kövi időszak felkészülésére; GYEREKÜNK LESZ. Kell egy megfelelő fészek, azaz FÉSZEK, így Vez ennek lett a felelőse, míg Bab a babázás kellékeit kellett beszerezze. Megbeszéltük, ki mit, hogyan, merről (tóparton-tópartokon), mit szeretnénk együtt, és mi az, amit a másik oldjon meg önállóan.

Így lett a KisBab-akocsi és a KisBab(a)Kád beszerzése közös dolog, vagy a csempe&járólap választás, meg a falak festékszíne, de minden más külön, párhuzamosan, effektíven.

Mire megkezdtük az Anyasági felkészítő tanfolyamot, már minden beszerzésre került, a kiságytól, a ruhákon át az ápolási cikkekig, mert az ehhez szüks szakirodalom kiolvasására is maradt idő a Home office-ról letiltott Bab-nak. Mert hogy az állami munkáltató (nem írom ide, ki az, mert taxi helyett a TEK jön értünk) nem engedte a veszélyeztetett terhes feleségemnek az otthoni munkát, hanem elvárták, hogy bejárjon a Korona vírusban bkv-val minden nap... így otthonról segített 0 forintért a kollégáknak hetekig, majd a munka elfogyásával maradt a beszerzési szakmenedzserkedés, csillagos ötös osztályzattal.

Ez alatt Vez (azaz én) pedig Fészket raktam a másodikon;  blog:
https://vezbab-feszketrak.blog.hu/

A felújítás finanszírozásához sajnos a garázst el kellett adnunk, de így relatíve értelmes büdzsével lenyomhattuk a dolgot.
És a kelengye lista is kipipálódhatott.

Ám egy dolog állati király volt; otthon kettecskén (és persze Virslikutyával) a Home Office. Mi remekül megvoltunk, harmónia (celesztisz nélkül), együtt ebéd, tudtam dolgozni, majd munka végeztével a második műszak a Fészekben.

A has pedig nőtt és nőtt, a korábban megindult ütközőket (Mellek - a szerző)  is elhagyva. Bab figyelt, hogy csak ott nőjön, ahol kell; erre ma is büszkék lehetünk.

 Mikor egy fotót posztolva az internet népe is visszajelzett (gyönyörű vagy, vékony vagy, jajdeszép vagy, stb), akkor azért már tényleg kezdte elhinni, amit én mindennap láttam; a legszebb menyaszony címe után a legszebb Kismama címet is sikeresen behúzta:

Az UHk mellé a végjátékban bejöttek a CTG vizsgálatok is, ekkorra a Korona vírusos megkötések lazultak, így már én is kísérhettem.

A tanfolyam elvégzése kevés új infót adott, de egy szuper szülésznőt ismertünk meg, Laura onnantól mindenben mellettünk volt, a természetes szülési tervünket is támogatta (noha DrZ kevéssé rajongott az ötletért, mert elsősorban a statisztikai alapokon nyugvó biztonság felé hajlott).

Ám szervi akadály és KisBab szerencsés fejenállása jó irányba ment, mígnem a 39edik heti CTG gyengébb jelzései miatt végül az aznap délutáni császár mellett született döntés. Mi is és a doki is közösen így láttuk jónak, hiába evett a viszgálatra, hiába lépcsőzött, a mozgásokhoz tartozó szívhangok nem érték el a megfelelő értékeket, kb 8-10%ot csökkenve jelentkeztek csak.

Így bár a szülés még nem indult meg, az ezt előkészítő jósló fájások már megvoltak éjszakánként és a CTG-n is átszódott a fokozódó méh tevékenység, így időszerűnek tűnt a dolog.

A császáros szülés a kövi posztban van leírva és majd a rákövetkező Bab tollából.

Így most ide csak a hivatalos poszt a "végeredmény"ről <3

Mert 2020 a VezBab éve, kiegészülve KisBab-val :D

<3