Ez megint egy jó kis VezBab hétvége volt

Pénteken korábban próbáltam hazaérni, mert a terv az volt, hogy zúzunk le egy délutáni Velencei-tó kerülésre (biciklivel).
Egyrészt meló miatt maradnom kellett bent tovább, másrészt Baba bemondta az unalmast, így hazaérve inkább csak beszélgettünk és néztük a Breaking Bad-et, ami Babának picit depis, én azonban újra rákattanok.

Ültünk, üldögéltünk, aztán bedobtam, hogy ha már itt van Szent Iván éje, miért is nem nézünk meg egy Velencei tavi naplementét.
Picit későn jutott eszembe a dolog, szal nagy rohanásba kezdtünk. Virslikutya is bepattant velünk a verdába és igyekeztünk.

Már csak kimozdulni és utazni is olyan jó volt.

Megérkezve a nap már a dombok mögött éppen elbújt, így amit a kocsiból láttunk, azzal kellett beérnünk. Na sebaj. Virslikutya kirobbant az autóból; a népes strand helyett a móló felé vettük az irányt. Nálunk volt a - talált - teniszlabda, az lett a terv, hogy megpróbáljuk Pipit megúsztatni.

A móló végén csináltunk pár szelft, illetve egy profinak álcázott kutyaütő is csinált rólunk pár képet:

Elkezdtem kutyát a fűben labdáztatni, felpörgetni.
4-5 kör után pedig úgy dobtam a labdát, hogy szépen bepattanjon a vízbe. Kutya rohant a széléig; kb 30cm magasan állt a vízszint felett és befeszülve ugatta a labdát, hogy az jöjjön vissza, mert hát hova úszik. Hiába volt meleg, hiába vadászkutya úszóhártyás lábakkal, csak harsányan ugatott és jelzett nekünk rendületlenül, hogy a labda távolodik.

Tényleg távolodott, a pórázzal is próbáltam közelebb halászni, sikertelenül.

Végül meghoztam a döntést Babával és kutyát finoman a vízbe emeltem. Ott hagytam a kezem, hátha megsüllyedne, vagy bepánikolna, de nem így lett; azonnal 180°-t fordult és a labda felé úszott. Bekapta a szájába és fordult is vissza; alig hitte, hogy odaérjen hozzám. Kikaptam a vízből egy mozdulattal. Jópofa volt. A fűben letette a labdát, megrázta magát és ha tudott volna beszélni, valószínűleg trágárságot mondott volna.

Megint jött a fűben labdázás, megint felpörgött, így a labda megint a vízbe ugrott. Reméltük, hogy most már volt a vízben, hátha utána veti magát. De nem így lett; megint megállt a szélén. Én meg odamentem és bevágtam  a vízbe. Kihozta, oké, de itt elég is lett. Kiskutya lehűlt rendesen, így még jól megörömlabdáztattuk és indultunk is haza.

Úgy elfáradt (és megsértődöttí), hogy magához képest nem volt bújós az autóban. Otthon persze már igen. Szuper este volt :D

Szombatra egy jót aludtunk, szépen lassan csurogva indult a nap.

Baba hétvégéjének volt ez a 2 nap kikiáltva, így Babára várt a feladat, hogy programot válasszon.
Tegnap láttunk hazafelé a velenceiről pár tankot, így végül Budaörs felé vettük az irányt; hátha a reptérre igyekeztek, hogy a nép megtekinthesse. Kimentünk, Manci ma is jött velünk.

Nem voltak ott a tankok, látható helyen semmiképpen. Tegnapi tankok:

Így csak egy jót sétáltunk, labdáztattuk Pipikét

és léptünk.

Megálltunk a gyömülcsösnél; sárgabarack és cseresznye lett a zsákmány.

Majd Budaörs felé vettük az irányt; a dombok között sétálgattunk, nézegetük a házakat, chill.

Hazaérve pihiztünk, majd előkerült a X-Box, megkezdődött az autóversenyzés.

Később 8ra - mint az óramű - megérkezett Nona; picit játszottunk, majd megnéztük a várva várt Adam Sandler-es filmet, ami egy kaka volt.

Ez idő alatt kis alkohol is bevitelre került, így 11kor szépen induhattunk is bulikázni.

Mivel egy órája esett más és csak úgy zúdult le a víz az utcában, zárt helyet választottunk: egy kis múlt idéző Doboz.

A hely relatíve pangott az érkezéskor, ám hamarosan megindult, iszogattunk, táncoltunk. Nonát egy klán  vezérhímje táncba hívta, mi meg Babával a közelben táncolgattunk; biztonságos karnyújtásnyi távolságra.

Kb fél2ig mulattunk, Nona jelzett, hogy akár mehetnénk is.

Kifelé még megismerkedtünk 3 jópofa kínai figurával, akik Londonban élnek és nem mellesleg kiválóan beszéltek angolul.

Felmerült, hogy máshova továbbmenjünk, ám végül hazaindultunk.

Vasárnap szépen sorban felkeltünk, Nonával toltuk az autóversenyt, meg Baba zongin volt.

Kis ebéd, Nona el, mi meg ott maradtunk kb 2kor, hogy namosmicsinázzunk.

Csak hogy írásos nyoma is legyen, Baba vetette fel a horgászatot, így nekimentünk.

Az m7es melletti nádasos tóhoz mentünk; gyerekkorom óta ki akartam próbálni a helyet; így most együtt fedezhettük fel. Egy kis nádi úszózársa érkeztünk, a tróger fugonba becsekkolva végül hátramentünk és a legsarasabb, de legígéretesebb beálló szájánál tettük le a verdát.

Kipakolni a sár miatt csak csökkentett módban lehetett, csak a legszükségesebbek jöttek velünk.

Mint kiderült, bokáig is alig ért az alaposan felmelegedett víz, így sajnos az úszózást lényegében elengedtük.

Az amúr továbbra is cél, spoiler alert továbbra sem jött. bedobtam, amilyen messze csak tudtam az egyetlen elhozott fenekezőt (úszós cucc bezzeg volt nálunk ezer), és kb 2 perc múlva sípolós, nyeletőféket csavarós hatalmas kapásunk volt a megemelt tigrismogyoróra. Reménykedtem az amúrban persze, de "csak" egy kb 3kgs potyesz volt a tettes.

Ám belelkesedtünk. Ezen a boton utána is kb 10 percenként nagy kapások voltak.
Eközben a kis úszós botot is átszereltem fenekezőre, a vékony damil és a gyenge bot miatt nem szomorodtam el, hogy a csemegekukit csak törpeharcsa vette fel. Elsőre is és másodszorra is. A kapások intenzitása miatt nagyon jól éreztük magunkat.

Baba eközben megkért, hadd úszózzon, csak dobjam be messzire, többit megoldja. Így is lett és bizony két gyönyörű törpeharcsát fogott tök egyedül; olyan jól bevágva és akasztva, hogy be sem nyelte a pokolhal, csak szépen szájszélben kicsévélte Baba büszkén.

Ám a legjobb az volt, ahogy egyszerre 2 (3) boton is kapásunk volt; a kisbot a 2 törpeharcsa után harmadszorra is kapást mutatott (karika felkoppant a boton), ám utána meg is indult bottartóstul a víz felé. Na mondom, ez vagy a világ legnagyobb törpeharcsája, vagy vmi komolyabb. Nos, egy minimum 4kgs sötétpikkelyes tőponty volt a tettes. Miközben már a part közelében járt, elsült a másik fenekező, Baba bevágta azt is, eközben az úszón is kapás volt, láttam a szemem sarkából.

Na hát ez ilyen nap volt; hiába csak két óra aktív peca, szétfogtuk magunkat; vége 2 ponty, 1 leakadt, egy luft bevágás, 2+2 törpeharcsa és egy keszeg.

A második potyesz tüskéje beleakadt a merítőbe elengedéskor, így addig szerencsétlenkedtünk én és a potyesz, míg én belecsúsztam az iszapos vízbe szandálkában. Kiszabadítottam a halat (nem szerettem volna levágni a tüskéjét, mint sok más horgász), majd kikecmeregtem a hugymeleg vízből. Sárosan, cuppogós szandállal álltam Baba elé: kipukkadt belőlünk a felhőtlen nevetés: priceless moment.:D    (mostanában állandóan megfürdetnek a halak)

Még volt kb fél óránk, de kérlelhetetlenül megjött a monszun, Babát berendeltem a kocsiba, én meg szépen bekapoltam miközben bőrig áztam.
Jó lett volna ezt a fél órát még kiélvezni, de így is szuper peca volt, jövünk még ide, a titkos új tavunkra.

VezBab, SzívBab, Szerike, puszika.