Eljött végre a lehetőség, hogy a kedvenc stégről rápróbáljak a Diana tóra. Ezúttal a már picit előtesztelt etetőhajóval felfegyverkezve és Öcsivel kiegészülve.
A dologhoz tartozik, hogy bár sokszor horgászom mostanában, ám ezt az alkalmat különösen sokáig szerveztem, készültem rá, már csak azért is, mert a nagyhalas  víz kihívásai mellett iszonyat pénzt bele kellett tolni (napijegy, horgászbolt, kaja-pia a teszkóból, stb).

Öcsi időben megérkezett előz ő elte, teszkóban jól feltankoltunk és bepakoltuk a kocsit. Másnapi startunk egy órával elcsúszott, de csak kiértünk. 3botos jegyet váltottam, így Öcsinek nem kellett plusz jegy, meg hát amúgy is volt egy olyan megérzésem, hogy néha a két bot is sok lesz.

Betraktorozták a végtelen mennyiségű cuccunkat, a sátor, 3 hálózsák, meleg ruhák már eleve a fél traktor utánfutót megtöltötték, és erre jött rá a létező összes horgászcuccom, a temérdek mennyiségű etetőanyag (etetőhajó rakománynak) és maga a hajó. Betetriszeztük és kb reggel 10kor már a stégnél voltunk.

Jó volt Öcsin is látni, ahogy rácsodálkozik a tó szépségére, a menő stégünkre, a kvázi egyedüllétünkre (az egyetlen közel lévő 3as stégre nem jött aznap/szombaton senki) és minden egyes erdei állatra, amik a hátunk mögötti kerítésnél megjelentek. Őzek, szarvasok és persze Gerzson és a többiek. Gerzson az a fél tonnás vaddisznó, aki kiköveteli a nasiját. Igen, tilos etetni. hahaha.

Vízről és hajóról:

Szépen kipakoltunk a stégre, váratlanul nagy összehangban, elosztottuk a helyeket, cuccokat, szépen, okosan. Öcsinek szerettem volna a jobb helyet; balra lévű kis sziget felettti akadós rész, ami igazi haltartó hely. Természetesen csak etetőhajóval megközelíthető a benyúló fák miatt. Másik bot a kb 70méterre lévő túlparti nádfalon, ahol 2-3 etetésnek is volt hely. Úgy sakkoztam, hogy a bent lévő 3 db bot 3 féle etetőanyaggal és csalikkal legyen bent, így nagyobb eséllyel tenyerelünk majd bele abba a kombinációba, amit éppen szívesen felvesz a hal.

A Diana nem egy kis víz, el tud benne tűnni a hal. Kb másfél óra múlva azonban végre megvolt az első igazi nagy kapás; a túlsó nádfalról a halas bojlira jelentkezett be egy igencsak jól úszó hal: mint kiderült életem első fekete amúrja volt a tettes. 4,7kg-os gyönyörűség:

Persze Öcsi egyből beizgult, hogy inkább horgásszam én a sziget sarkát, mert ilyet Ő is akar. Helyet cseréltünk hát és a köv órákban a nádfal kapástalan csendbe burkolózott.

Bezzeg a sziget sarka... Ugyanis az elmúlt hónapok etetési stratégiáját alapul véve és a vízhőmérséklet alapján is kiválasztott fermentált (erjesztett) etetésen elkezdett enni a hal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hajó beviszi a 3 marék erjesztett kukorica-búza-tigrismogyoró keveréket, amik közé el van rejtve maga a szerelékem, azaz a horog, ami mellett hajszálelőkén szintén ez a magmix van felfűzve. A hajóba a szerelék etetőkosarába édes kukoricás etetőanyag került, melybe kukorica szirup volt a titkos turbózó összetevő.

A megtömött kosár már elég súly volt a magok mellett, hogy a szerelék a hajóval behúzható legyen és ne pottyanjon ki váratlanul. Persze kb az esetek 30%ban így is ez volt, bosszankodva fordítottuk vissza a hajót, húztuk ki a szereléket és próbáltuk meg újra (és újra). Rájöttünk, hogy két-emberesen könnyebb, egyikünk a hajót irányítja, másik a botot fogja és figyel ara, nehogy megakadjon a damil.

Na vissza az etetésre. Szóval a sziget sarkát több környi hajójárattal etettem meg és végül kb 2kor beérett a dolog; jelentkezett az első ponty; picivel 5kg felett. (Rendes mérlegünk elemhiány miatt üzemen kívül, analóg ősmérlegünk pedig hmmmmm, hát egy sz@r).

Itt a potyesz. Csutkára (csutra) behúzott fékkel előbb ki kell rángatni a fa alól, ezzel az etetés szétrombolása mellett a menekülés közbeni akadóban halelveszést is elkerülve. Majd persze féken lazítás és felszabadult fárasztás.

Hal elengedve, visszadobtam a szerel éket ugyanoda, azaz a hajó tette a dolgát és nemsoká hatalmas kapás. Hiába a gerinces bot, a jókori berántás, olyan brutális hal volt a horog v égén, hogy a behúzott féket is vitte, le is akadt. Idegállapot, de inkább áhitat és tisztelet a víznek, mintsem bosszúság.

Vissza a szereléket, megint kapás, 3kg-s. Máshol ez bálna, itt még fotót sem érdemelt :-)

Durr, megint egy füstölős kap ás, gyönyörű csupaizom 7kg ponty volt az ellenfél. Fantasztikus fárasztás után íme a tettes. Asszem róla nincs is kép, de itt egy másik kisebb:

Épp mondtam Öcsinek, hogy cseréljük vissza a helyet, de nem akarta, mondván, mennie kell majd a nádfalnak is.
Megjegyeztem erre, hogy érdekes, hogy az évem hala az amúr és eddig csak itt nem fogtam még.

Meghallotta ezt a víz, szenzációs kapás, azonnal éreztem, hogy komoly súly van a túloldalon. Két lábbal testtel beleállva próbáltam a szigettől elhúzni a halat, hogy a szabad területen összemérhessük erőnket. Sikerült, és a felszíni küzdésből egyből leszűrtem, megjött a várva várt amúrom.
Sikerült megszákolnia Öcsinek; őrületes küzdelem után tehát kint volt életem legnagyobb amúrja: 10kg kereken.

Íme:

Úgy éreztem, hogy 10 percenként jöttek a halak, de ránéztem az órára és már fél5 volt.

Felállítottuk a sátrat, rendeztük a tábort; úgyis belassult a víz.

Majd ráparancsoltam Öcsire, hogy most már tényleg cseréljünk helyet, szerettem volna, hogy Ő is fárasszon végre.
Én abba is hagytam a pecát és Neki aszisztáltam. Az első kapások nem lettek meg, de kicsiszoltuk a bevágási technikáját, így később már jobb arányban ment a sikeres bevágás.

Kb egy órás szünet után els ült a botja; egy 6kgs fekete amúrral kezdett, ami nem gyenge kezdés. Jót birkóztak, küzdöttek, végül kint volt a hal. Öcsim 2kg feletti hallal már nem szívesen fotózkodik, így sajnos se erről a halról, se róluk, se róla nincs képem.

Visszaraktuk a szerelékét, de pont akkor jött a kövi kapás, amikor fent machinált valamit a bázison (evett, vagy vmi), így én vágtam be és vettem ki a kövi 5kgs pontyunkat.

Visszaült a bot mellé, mondtam, hogy most már ne mozgolódjon, maradjon a botja mellett.

Kapás. Bevágott és úgy is maradt a bot, mintha betontömböt akasztott volna. Sikeresen elhúzta a szigettől, ügyesen játszott az orsó fékjével és kb 10 perc múlva már meríthettem a kapitális amúrját. Meríthettem volna, de a több mint egy méteres hallal nem volt könyű dolgom. Egyrészt csak fejjel előre fért volna bele (félig), majd belehajtogatás kellett, másrészt az amúr híresen nagy küzdő, így nem volt stresszmentes a dolog.

De kint volt. Végre. A több mint egy méteres halbölcsőben majdnem végigért a hal, azon túl, hogy életemben nem láttam ekkora amúrt, tényleg a legarányosabb és legszebb hal volt, amit tán valaha láttam. Öcsi örömében kurjangatott, de ahogy a hal picit kipihenve elkezdte a bölcsőben a ramazurit, gyorsan kijózanodtunk az örömmámorból. Horogszabadítás során az amúr többször megpördült, a bölcső vízével beterített bennünket. Odacsapott ránk a farkával, stb. Szenzációs vadállat.
11,5kg mért a mérleg, de minimum 13as volt.

A merítőm fém nyele eltört, nem bírta ezt már, így elengedéskor is megizzadtunk.

Este 8 volt, meg is beszéltük, hogy sötétedés után a hajóval már nem kéne nyomnunk, mert félő, hogy elakad.

De nem bírtuk abbahagyni, felváltva hajóztuk be a az 1-1 botot és így felváltva pecáztunk, a másik meg töltötte a pálinkákat (köszönöm a kis halas pálesz szettet, zseniális!) és aszisztált, merített. A hajót a cél előtt szlalomban járattuk, így hol a szigetet világította meg a ledlámpája, hol a fát; így tájoltunk.

Én következtem, el is sült a bot, sziklát akasztottam. Alul úszott, mint a tengeralattjáró; 10kgs ponty.

Öcsinek újabb 10kg-s amúr.

...És fél10kor megjött nekem is egy torpedó, de inkább hívnám rakétának. Amúrommal 10 perces fárasztás következett, majd egy kapott és már eredetileg szakadt merítőbe belehajtogatva eszméltünk rá, hogy már megint micsoda kapitális halat sikerült zsákmányolnunk.
12.4et mutatott a mérleg, de minimum 14-15kg-os volt. 14nek bekönyveltük a brigádnaplóba. Érdekes volt, hogy rövidebb volt a teste Öcsi 13asánál, de akkora zsíros hasa volt, mint egy pontynak. Szóval előbbi 10kgs rekordomat egy 14es-re cseréltem.


Öcsi 22:40kor behúzott egy újabb feketeamúrt, 6kg. Nagyon nagyot küzdöttek :-)

És 11kor elsült az én botom is. Nos, éreztem, hogy nem kis hal. Komoly harc volt, a fárasztás előtti els ő pipáltatásnál a pontyom szájméreténél sejtettük meg, hogy újabb óriással van dolgunk. A szákba végül beterelt hal megint nem fért bele; ketten vittük így fel a bölcsőig.
17,5kgot mértük, én 20asnak mondanám, de a 17,5 kg-os új egyéni rekorddal is beérem.

Olyan nagy volt a hal, hogy csak a karomon fekve tudtam a fotóhoz beállni. Együtt szuszogtunk a hallal.

Majd a bölcsőből engedtük el.

Éjfél volt. Hullafáradtan vigyorogva ültünk le Öcsivel. Elégedetten, adrenalinnal. Örömpálinka és cigis ünneplés. A 2es stégről átjött a srác, látta is a halat, mondta, hogy nem is látott még ekkorát, majd maradt beszélgetni. Neki is evett, de 6kg-os egyedsúly fölé nem bírt menni. Az Ő merítője is eltört, kint alvás helyett hazament 1kor.

Mi pedig fél1kor elhúztunk a sátorba aludni.

....Egy pár "kisebb halat kihagytam a leírásból, például az alábbit:

Negyed6kor magamtól keltem, nem mondom, hogy kipihenten. Tetvesrohadthideg volt, Öcsire rádobtam az én hálózsákomat is és felkeltem. Felvettem még plusz 3 réteg ruhát, téli sapkát, sínadrágot, síkabátot és így ültem le pecázni. Közben a 3as stégre mellénk jött 3 srác, 6 bottal.. :)

Melegebb a víz majd 20 fokkal, mint a levegő:

Öcsit fél11kor keltettem, 10 órás alvás után jókedvűen kelt. Kérdezte, mizu, mondtam, hogy egy kárászt leszámítva eseménytelen volt a reggel, hiába keltem fel 5 órával korábban.. Álmosságomra hozott nekem kvt, életmentő volt.

A tegnapi szigetcsúcs se a tegnapi sikeres technikával, se semmivel nem működött, mert a horgászat és a Diana tó ilyen. És ettől gyönyörű a sport, ettől édes a siker. Mert nem kiszámítható.

Próbálgattunk minden helyet, minden csalit, hiába. Végül szoftpellettel egy szép keszeget sikerült zsákmányolom.

Ezt folytatva összesen 16dbot fogtam, összsúlyuk átlag 40dekával számolva 6,5kg...
Jó volt,hogy történik vmi, próbálgattam, tesztelgettem az etetőanyagokat, csalikat.

Közben a tegnapi etetés is elsült, egy kis kétkilós potyesz növelte a zsákmányszummánkat.

Majd bevillant az egyik pecavideó, ahol scopex vajkaramella nagybojli volt a befutó csali. Volt nálunk, hajó bevitt egy rakással, közte a horgomat is.
Egy óráva később a keszegez és egy füstölős kapás szakította meg és egy gyönyörű 7kg félnyúrga ponty mondatta be újra és újra: scopex vajkaramella.


Öcsi mindkét botját is átcsaliztuk hát erre, mentek a nádfalhoz és előbb az egyik (8kg), majd a másik (3kg) adott egy-egy pontyot. Szkopeksz!!! :D

Eközben összepakoltunk, majd picit pergetett Öcsi, míg én kimentem a traktoros bácsiért.

6kor bepakoltunk elégedetten a BMWbe, megjegyezve, hogy amikor nem ment a hal, akkor is fogtunk még 25 kilónyit... a másik stég 6 botja összesen egy 4kg pontyot ezalatt..
Örültem, hogy a szerelékeim, technikáim kicsiszolása sikeres volt és összesen 111+ 25 = 136 kilónyi halat fogtunk, átlagba két bottal horgászva.

Életem, életünk eddigi legeredményesebb pecája volt.