Mostanság az idő várakozással telik; mert a bejelentéssel meg kell várnunk az első trimeszter végét ( és a hozzátartozó vizsgálatokat). Mikor öt hetesen Nadimnál jártunk és Nadim is örömmel konstatálta a méh duzzadtságát, örültünk, majd később az ultrahangon megnézve is mindent jónak talált.

Pocipici első fényképe is akkor készült el.

Távozás előtt még megjegyeztem neki, hogy noha a labor eredmények nem voltak előzetesen jók, mikor Virslikutya Baba hasára feküdt, nekem jó megérzésem lett. Nadim azonban nem úgy reagált, ahogy vártam, hanem - nagy eséllyel túlféltésből és törőd ésből - nyomatékosan megkért bennünket, hogy a terhesség (és majd a kisBaba első pár hónapjában) a kutya ne velünk lakjon...

Rettenetes volt, ahogy megértettük, hogy Virs, a mi kis családtagunk a falkán kívül ragad, egy cirka évig. Na nem mintha rossz dolga lenne a "nagyszülőknél", itt ink ább rólunk és róla van szó. Mikor Tarjánból Pestre vissza indultunk, a kutya szomorúan nézett mélyen a szemembe, hogy akkor most ő nem jöhet velünk?

Be is teszek ide egy kis pilisi kirándulást még Virslikutyával, mert hiányzik:

Azóta pedig kettecskén éldegélünk Babával. Vagyis kettecskén és egy pici emberkezdeménnyel. Ahogy ezt a bejegyzést írom, már a hetedik hétben járunk, azaz a fogantatástól szám ítva több mint öt hetes a Picikénk. Elvagyunk, nézzük a sorozatokat, horgászunk, kirándulunk, állatkertezünk, miegymás, de közben állandóan hiányzik kiskutya.

Az állatorvost felkerestük, aki kizártnak tartja a toxoplazmózistól kialakuló problémát, hiába eszik Virs néha macskakakát, végtelen pici az esély. Másrészról az emberek agy részén ez átvonul és immunitás alakul ki, így beterveztük Babával, hogy a 12hetes vérv ételnél erre is ráméretünk. Ha Bab' már átesett rajta, akkor másnap hazajön kutya, hogy kiegészüljünk.

Kettesben városi kirucc:

"Baba, pók van a hátadon" - című kép:

Addig pedig Braking Bad, Stranger things, etc - daráljuk a sorozatokat és kutyuskázás helyett narancsot facsarunk, mert arra legalább mindketten alaposan rákattantunk és Babának másban is segít. Locsolni is csak "magányosan", sehol egy kis Virs, aki a melegben a vizes fűből követi az eseményeket és várakozik lelkesen egy újabb labdadobásra.

Úgyhogy nagy boldogság van Pocipici miatt és a rá várakozás Virsre várakozással egészült ki.

Szerencse, hogy pont JÓK vagyunk várakozásban, hahaha :D