Picit a kocsiról: fekete Ford Mustang, 6 henger (V6), 300 lóerő (benzines természetesen). A sportülései extrakényelmesek és egy kis tetriszezéssel még a bőröndjeink is pont beférnek hátra. 

Bár riogattak a helyiek, hogy 5kor max 6kor el kell hajnalban indulni, b@sztunk rá, 8:45kor startoltunk a 4 órás útra. Vettünk sok vizet és rágcsát, hogy ha beáll majd a dugó, túléljünk (spoiler alert: se odafelé, se visszafelé nem volt dugó)

Miami-n keresztül kellett jutnunk, itt a Vaze (navigáció) is csak vergődve talált megoldást. Ám a 195 és 95ös autópályák után az 1-re kiérve indulhatott a buli. Vicces, hogy 1-esnek hívják az USA legdélebbi pontjához vezető pályát - de nekünk is hamar NumberOne lett.

A lakott területeket elhagyva az Evergladeshez tartozó susnyást érintve vezetett az út; a végtelen nádasokat csak a mangrove erdők váltogatták. 

Kiérve az Everglades vonalából már indult az 1-essel összekötött szigetek hosszú sora. Minden szigetnek saját neve van XY Keys, ezeket hidakkal kötik össze, melyek 1-1 sávosak a két irányban.

 Nyilván ha koccanás van egy ilyen hídon, akkor nagy vége a közlekedésnek.

Másik, hogy általában max 55 mérfölddel mehetsz, azaz csigalassan, s bár mindenki +10%ot rátesz, 100zal megtenni ezt a 240km-t is elég hosszú; úgy meg végképp, hogy szerintem több a 45mérföld-es sebességkorlát, mint az 55.

Megálltunk egy út menti fogadóban az egyik szigeten:

 Baba kért egy burgert (gyerekadagot, de azt nem kapott), én pedig - pulled pork híján - langusztás wrap-et.

Fenti képen látszik az adag és Baba feje hozzá. Az enyém is így állt.

 Lenti képen a hely látszik, illetve egy másik asztal, ahova egy öregebb társaság ült be. Miután megkaták a kaját, ők is padlót fogtak az adagoktól.

- Ohhh, Gasssh. Sweet Jesus.

- F@cking God!

..Just get started!

- Yeah, anyway I can just only start it.

Zseniális 1 perc volt, röhögtünk nagyon.

...

( a térkép annyit hibádzik, hogy az utat valamiért nem a szigetek vonalára tette :D)

..

Key Westre leérve indult a tündérmese.

Ez a hely csak és kizárólag a szabadságról, a mulatozásról és a babaházakról szól.

A képek elmesélik:

Fentebbi képen a szállásunk, melynél hangulatosabb és praktikusabb helyet el sem lehet képzelni.

Mindenhol kakasok vannak az utcán szabadon. Nem értjük, de imádjuk.

Kipakoltunk, elrontottuk a széfet és már indultunk is a strandra.

Key West híres a snorkel-ezésről, azaz van élet a vízben (Miamival ellentétben, ahol csak homok van)

Útközben a strandra menet találtunk egy múzeumos hajócskát:

A strandra is egy kvázi-katonai parkon keresztül lehet leérni, melyet azóta is őriznek (azóta = kubai rakétaválság)

Nos, itt, ahol az óceán találkozik a golf áramlattal, van élet a vízben, ám úgy hullámzott, hogy a felkeveredett homok miatt picit volt csak jobb a látási viszony, mint a Balcsiban. Ám megérte bemenni, rengeteg nagy hal van bent, akik az otthon maradt gopro miatt az emlékeimben őrzök csak.

A part durva homokos és sziklás, bemenni igazi szivatás volt, bár a víz valóban melegebb volt, kb 28 fokos.

Ám maga a partszakasz egy álom, mutatom:

Rengeteg sirály van, akik amúgy imádják a kekszet :D

Ki van "építve" egy kis erdei sétány is, ahol a mangrove fák adják a játszóteret:

 Este a szálláshoz kapott biciklikkel nekiindultunk naplementét nézni; eltévedve megtaláltuk Key west legendás pontját: 

 Úton:

Végül:

 Este pedig bementünk bulikázni, itt ugyanis hatalmas esti élet van. Adott 5-6 komolyabban kiépített utca, ahol összeérnek a bárok, mindenhol élő zene van (gitáros srácok általában, akik egyenként tehetségesebbek, mint a tetves megasztáros csűrhe együttvéve) - a hangulat hatalmas, ittunk is az egyik helyen szépen:

Ez a nap is hatalmas volt, szuper élményekkel. Úgy dőltünk be megint az ágyba, hogy már a párnára érés előtt aludtunk :D