Exponenciális gyorsulással közeledett, majd megérkezett ez a nap is. Mivel a kreatív fotózáson tegnap (péntek) túlestünk - nem is akár hogyan - így mérföldekkel nyugodtabban indulhatott a nap. Már csak azért is, mert még előző este a helyszínre vittünk egy csomó kelléket (lufikat, asztali mécsestartókat, fehér vonulós leplet, stb)

Haj, smink és ilyesmik szépen nyugodtan elkészültek, ruhákat és a maradék vinni valókat bedobtuk a bömösbe és indultunk is a helyszínre. 

Fél3kor már kint is voltunk, és a közhiedelemmel ellentétben másfél óra helyett kb 15 perc alatt kihelyeztük az ültetőkártyákat (105öt). Note: mécsestartókra mégsem lett szükség, mert a Kutyás asztalszámok, ültetőkártyák, virágok és persze a terítékek miatt már túlzsúfoltság lett volna.

Ja igen, fontos pillanat volt, mikor a Baba által rendelt amerikai székekkel együtt láthattuk a dekort. Itt jegyezném meg, hogy eddig a pillanatig elég szkeptikusan álltam a székekhez, Bab' pedig a dekorhoz. De mint kiderült, a székek zseniálisak és a dekorunk is messze jobb lett a vártnál. Fantasztikusan nézett ki a hely. Így még vendégek nélkül, mert aztán a vásári tarka sokaságban majd elveszik a púderdizájn.

Na szóval kb minden a helyére került, közben befutott a fotós Tamás, videós Zsuzsiék és Dávid, a ceremóniamesterünk. Minden szépen alakult.

A kisteremben lepakolhattunk, öltöző sarokban öltözhettünk (és bújtathattuk később a menyasszonyt). 

Később befutott Anyum, akivel kiraktuk a lufikat, amikre korábban felrajzoltam alkoholos filccel a Virslikutya emblémánkat. Később többen mondták, hogy bár küldtünk térképet, sokat segítettek a lufik a hely megtalálásában.

Befutottak Baba szülei Gabival, az anyakönyv vezetőnkkel, aki cuki volt, mint mindig, illetve a csokrokkal.

A DJknek, Gergőnek odaadtam pendrive-on a zenéinket arra az esetre, ha bent lenne az eső miatt a ceremóniánk és betanítottam, mit hogyan képzeltünk el. Valamint a keringő és meglepi zenénket is. Gergő nyugalma és profizmusa maximális volt.

Babát előrángattam és táncpróbáztunk, én még játszóruhában, ám Baba már a ruhájában, abronccsal, mindennel. Eredmény: Ő megizzadt és utólag belátta, hogy valóban nem férünk el a tánctéren a koreográfiánkkal. A második próbálkozásnál már rengeteg lépést lecsalva sem fértünk be, de ennyiben hagytuk. Gabi viszont láthatott minket és ez így tökjó volt, ám a szállingózó vendégeket anyum házőrzésével kicsukhattuk.

Eközben az eső a csepegést is abbahagyta, így a kinti ceremóniahelyszínt is berendeztük; az erre külön rendelt 40 kinti amcsi székkel. Megbeszéltük, hogyan ülünk majd, ez később valamiért megfordult, aminek eredményeként a szüleink semmit nem láttak az egészből. Ez van.

A kinti technikus eközben dunsztom sem volt, hol van, Gergő később megtalálta, kérésemre odaadta neki a pendrive-omat és megbeszélt Vele mindent. Ezzel nyertem egy kis időt. Ez pont jó volt arra, hogy a fehér leplet kikészítsük a vonuláshoz. (ez Baba számára totál meglepetés volt).

...Na és ahogy ez állítólag minden esküvőn lenni szokott, jöhetett a pánik; esetünkben fél5kor kiderült, hogy nincs sehol a torta, se a vendégváró pogi és ilyesmik. Nonáék próbáltak telefonálni. Itt jegyezném meg, hogy a helyszín is szólhatott volna picit korábban, hogy a 11re ígért szállítmányunknak se híre, se hamva...

Eközben 5 helyett fél5re befutott a vendégek kb 80%a, hiába írtuk és kértük az 5öt. Baba ekkor már pánikolva ácsorgott a kis búvóhelyén, én pedig pörögtem és próbáltam sínen tartani a dolgokat. Megkértem a vendégeket, hogy odakint tisztes távolságban várakozzanak és közben megszerveztem, hogy a végül megérkező tortánk a hátsó bejáraton körbe érkezzen meg a hűtőbe, hogy a vendégek ne láthassák.

(megjegyzés; egy kétszeres országtorta bajnok cukrászattól meglepő volt, hogy a szállítójuk megbetegedése esetén 6 órás késéssel bocsánatkérés nélkül érkezzen meg végül a rendelés. Ja igen, negyedannyi pogácsa és édes süti, meg egy feleolyanra díszített torta. b@sszákmeg)

 Meleg kezdett lenni, így amikor kijárogattam köszöngetni a díszes rokonságnak, barátoknak, többen jelezték, hogy a klíma híre eljutott hozzájuk, és be akarnak menni. OK.

Eközben jelezte a hely, hogy a torta a helyén, én pedig megismerkedve a kinti Technikussal értettem meg, mekkora szerencsénk van a bentivel, Gergőnkkel. a Kintinek én tanítottam DJskedést, vicc, de pókerarc és megoldva. (ezen a ponton picit úgy érzetem, hogy az összes munkahelyi stressz erre a napra készített fel, mert relatíve nyugodtan, de mindenképp effektíven tudtam ezeket a dolgokat levezényelni.

Eljött a fél6, Dávid szólt, hogy a vendégek már a kinti ceremóniahelyszínen elhelyezkedtek, mehet.

Babával utolsó csók és indult a ceremónia.

 Felcsendült az Avengers zenéje, tökéletes hangosítással, anyummal előbújtunk a megfelelő résznél és vonultunk. Zseniális érzés volt, szép minden, mindenki nevetve néz minket, puszi, leültetés. Én megvárakozó állásban.

Indul az Így neveld a sárkányodból a Forbidden Friendship a megbeszélt másodperctől; indul Míra, a koszorúslány, szirmokat szór, tán picit szaporán érkezik, de minden terv szerint.

És ekkor belép Baba a kapuba, apósom vezetésével, tökéletesen, sugárzóan boldogan. Állva tapsoltak az emberek, ezek a másodpercek remélem egy életen át ilyen élénk emlékként fognak bennünk élni. Megérkeztek hozzám a zene tökéletes részére, pont úgy, ahogy elterveztük. Laci a fülembe súgta egy puszi kíséretében: Vigyázz a lányomra!. Ígérem, mondtam.

A zene pont a tetőpontjára ért, amikor ott álltunk egymással szemben az összes fontos ember előtt.

Ahogy lecsendesült, Gabi felé fordultunk, leültünk a tanúink mellé. 

Szívverés ezerrel, vigyorgás, zsírkígyó.

Gabi ránk szabott beszéde zseniális volt, a megismerkedéstől Virslikutyáig kitért mindenre. Tán picit hosszú lett egy utolsó verssel, de mi szuperül éreztük magunkat. Hasonlóan ákombákom aláírtunk, szülőköszöntés és jöhetett a koccintgatás a kemény maggal. Mivel fele annyi poharat hoztak ki, Gabi mentette a helyzetet, majd a koccintgatásunk alatt a DJ berakta a Star Warsból választott kivonuló zenénket. 

Röhögtem magamban, hogy ezt elpuskáztuk, de marhára nem; pont akkor váltott a zene, amikor ifjú párként elkezdtünk kivonulni. Olyan lett, mint ha ez is koreográfia lett volna, ezt utólag többen elismerően jelezték. Nem, barátaim, mák volt, ahogy az időjárás esőszünete is.

Kivonultunk, majd vissza, hogy az emberek egy-egy pezsgőt felnyalábolva egyesével gratuláltak; kb 30%uk a zenéinkhez is :D

Időben voltunk és jöhetett a fotóckodás. Lett csoportkép, aztán jöhettek a kiscsoportosak. Ehhez adtunk le listát, értelmes sorrendben a kombinációkat, de itt Dávid helyett nekem kellett eleinte hajtanom a dolgot. Féltávon eleredt az eső, így bent készült el a maradék kép.

Túléltük, de az emberektől nagyobb együttműködést vártuk volna. Mind1.

Vacsi pontban hétkor elkezdődhetett, ezt én nyitottam meg kis beszéddel. Ide tartozik, hogy elfoglaltuk a hosszú svédasztalt és tökpoén volt végignézni az asztalokon, ahogy dumáltak, vegyültek, várakoztak.  Beszédet szebbet és jobbat is tudtam volna, de nem akartam az emberek idegein táncolni, mert a vendégváró pogácsák hiányában ez durva lett volna.

 Az előétel és a leves is hozta a próbavacsi szintjét, amikor körbementünk az asztalokhoz picit dumálgatni, a visszajelzések pozitívak voltak. Utólag kiderült (számomra), hogy azért is kel ilyenkor körbemenni, mert a vacsi után tánctémával felgyorsulnak az események és sokakkal csak így vacsi alatt tudtunk személyesen találkozni. Tapasztalat :)

Leves után anyum köszöntötte a násznépet, ügyesen beszélt életében először mikrofonba. Annak ellenére is, hogy nagyimat is említenie kellett és mert apum ágát is külön köszöntötte. (Megjegyzés: boldogan konstatáltam, hogy a két fél családom szuperül kijön, kedvesen fogadják egymást. Olyan nagyon jó volt ez. Gáborék kedvessége, Miskáék lazasága és Öcsim talpraesettsége külön lenyűgözött). És persze az új másik családom, Babáék; minden szuperság, jobbat rajzolni sem lehetne. 

Na szal anyum beszéde nagy tapssal zárult és jöhetett apósom, Laci, aki tényleg a beszédek specialistája. Szuperül felfűzött hosszú standup következett (aminek anyósom finom kulisszák mögötti jelzésére lett vége). Vastaps és Dávid külön gratulációja. :D

Érkezhetett a főétel, fatálakon. Picit mi lassúcskának éreztük a leszedést, tálalást, itatást, de jó volt ez úgy, ahogy volt.

 Na szal Főétel. Remek lett, mindenki elégedetten nyilatkozott, bár idetartozik, hogy én csak picit nyammogva tudtam vmit bevinni. Ám egy későbbi fejfájáscsillapító rendbe rakott és következhetett a várva-várt...

..nyitótánc. Körbegyűltek az emberek, videós és fotós is elhelyezkedett és indult a zene. Mi azt gondoljuk, jól sikerült, nagy hibák nem voltak, de sok csalás volt. A legmókásabb dolog, hogy a rettegett emelés lett a legszebb és legbiztosabb pontja az egésznek, itt a közönség hallhatóan elámult. Imádtuk.

Utána indulhatott a kis retróbulika, vegyes sikerrel, hullámzóan sűrű tánctérrel. Mi természetesen toltuk szinte megállás nélkül, néha mentünk csak el picit inni vagy traccsolni valakikkel.

Az idő gyorsan telt, 11kor menyasszony tánc, azaz lovetta kaszírozás. Utólag elmondhatjuk, hogy jól sikerült. Az utolsó táncpartnere a menyasszonynak természetesen a férje volt; alig vártam, hogy ráronthassak, táncoljunk és aztán vihessem. Hirtelen ötlet által vezérelve felkaptam a vállamra és elszaladtam vele, röhögtek. :-D

11:30 körül jöhetett a torta amit természetesen taps fogadott. Vágtunk pár szeletet; a kést én fogtam, Baba a kezemet, ám mint kiderült, aki felül fogja, az irányít. Na hát Baba azóta is irányít :D

Nem vagyok nagy tortás, de ez még nekem is ízlett, és ha nem tudtam volna, hogy hiányos a díszítése, azt mondanám, ez életem legszebb tortája: pucér és élővirágokkal díszített volt. Természetesen a vacsis desszert után nem fogyhatott el az egész.. vihettek is belőle az emberek. Az alsó szint negyede - mint utolsó darab - a kedves voltbeosztottaknak ment a céghez.

Torta után átöltözés. Na z is izgalmas volt, mert Baba menyecskeruháját véglegesíteni kellett, ebben Herbay volt a megmentő. Így hát kisvártatva jöhetett a meglepi tánc, én már fekete ing és vörös nyakkendő (Rákosi előre), Baba pedig a Menyecskében.

A Salsával kezdtünk, vicc, de elcsesztem, bár nem feltétlen volt észrevehető. A nép csillogó szemei alapján jól ment, anyum végig elégedetten vigyorgott :D

A Salsa egyszer csak átcsapott bulitáncba; mert jöhetett Maroon5 Sugar; hirtelen átkeverve. Vettük az akadályt, ahogy a koreográfiával ezt már szarrábegyakorolva csak mi nem lepődhettünk meg. A szám felénél behívtuk a népeket;  elég jól sikerült tehát a meglepi tánc is.

Később Babával elégedetten megjegyeztük, hogy túl vagyunk a kötelező epizódokon, azaz végre tényleg ihatunk, bulikázhatunk. Nyakkendőm hamar lekerült, sok pálinka pedig bekerült :-)

Sztorihoz tartozik, hogy a sok fiatal alapján hatalmas fergeteges és világraszóló nagy bulit prognosztizáltunk, ám a nagyon fülledt meleg (klímás, mi?!) és az egyéb körülmények miatt fél2kor már erősen fogyatkozott a nép. Az első elmeneteli hulám kb fél12kor volt. 

A bárpultot fél3kor zárattuk, 3ra kb el is ment mindenki, ki-ki a maga módján (taxi, sofőrszolgálat, saját autóval dodgem, stb). Ja igen, bár mondták, hogy a taxik simán bejönnek, ez rohadtul nem így volt...

A székes megérkezett, persze Baba szülei végig velünk maradva segítettek elpakolni. A kinti székek a zuhé miatt jó vizesek és sárosak voltak, de a lebaszás elmaradt, főleg miután kb még egy órát ott maradtuk a székes figurának elpakolni.

Sokan vihettek el maradék kaját, de így is megtelt a fagyasztó; örömmel fogom az oldalast és a kacsacombokat fogyasztani :D

Jó körülményesen jutottunk haza kb negyed6ra, 6ig még az eseményeket átbeszélve nyúltunk el a kanapén és 6kor (már világosban) tértünk végül nyugovóra. Baba szupersegítő családja nélkül még most is ott ülnénk a sz@rkupac tetején. köszönjük! :-*

Utólag visszagondolva a ceremónia sikerült tényleg 120%ig tökéletesen, a kaja jó volt, a táncok és beszédek rendben voltak és végül is a buli sem volt rossz.

Elégedettek és boldogok vagyunk!

...és Bab? Szeretlek. Örökkön örökké. 

Ha a galéria nem volt elég, itt az egész estés FILMÜNK: