Ez egy horgászós bejegyzés, sorry :D

Robi kollégám hasonlóan megszállott, sőt, néha még komolyabb tüneteket mutat, mint én :D Nagyon jó együtt menni, a holt időszakokban dumálunk, röhögünk, bár nagy holtidőszakaink nem szoktak lenni. Ugyanis általában bezsákolunk valamit. Mindketten előre felkészülünk az adott vízre, halfajra, videók, cikkek, linkek segítségével.

Nem volt ez most sem másként. Az Ordas tóra igyekeztünk, amit Robi már előző nap a VIPn felavatott 4(!) tokhallal. Most is aratott a kékfúzió, illetve a kvragli is. Örültem, hogy kimaxolta, rá is ráfért már egy komolyabb széria. A fogásait elnézve végképp vártam a másnap reggelt, hogy mehessek.

Vártam, hogy Bab' felébredjen, de várhattam, 11 óra alvás után szelíden felkeltettem végül. Délre voltunk lezsírozva a pergető tóra, így nem voltam igazi rohanásban, de természetesen már zabszem sem fért volna (sehovase)... Bepakoltam és uzsgyi. Négy hónap (tél) alatt sem haladt igazán nagyot a M2 felújítása, de azért lehetett haladni.

Kb egy időben értünk oda Robival, aki hozta az új pergetőpálcát is - amit a téli "márnára" pergetés során már a villantón felavatott. Egyelőre még csak dobálással.

A tó vadregényessége kiemelkedő, pici, de sok kis sziget, ágak, akadók miatt igazi ragadozós pálya. Feltettek videót, hogy az eddigi 70 csuka mellé még 90db érkezett bele, szóval alig vártuk, hogy rápróbálhassunk. Nos, bár kicsi a vízterület, a halak jól elbújtak, a sokadik csalival trükkösen dobálva sem éreztünk nagyobb esélyt egy kád vízhez képest. Már lassan visszavonulót fújtunk volna - hogy átüljünk egy szürkeharcsás vízre - amikor feltettem utolsó próba gyanánt egy kis narancssárga körforgót (villantó).

Dobálgattam ezt is, redukálódott lelkességgel, közben csepegett az eső, fújt a szél. És ekkor az egyik bevontatáskor érkezett a csoda. A nádfal mellől csak pár méterre a lábam alól rákapott egy csuka. Mivel eddig életemben egyetlen kis kétnyaras csukát fogtam, igencsak meglepődtem - én is meg gondolom a csuka is a zsinór végén. 

Megkezdődött a küzdelem, a tarka színű krokodilom igencsak komoly kirohanásokkal jelezte, hogy a szákkal ráér Robi odaérni. Robinak kurjantottam, de a hal pancsolását hallva Robi már úton volt. Egy utolsó nagyobb roham után a halam végül a felszínre jött, mutatva a szája szélében a fogak között a csalimat. Icipicinek tűnt a hatalmas száj szélében. Gyorsan szákoltam, nem szerettem volna a finisben elveszíteni. A szákban ki is dobta a horgot, szóval jól tettem. Gyönyörű állat, tarka színei és kígyószerű elnyúl alakja láttán teljesen lesokkolódtam. Két-hátpm kiló közöttre tippeltük. A fotózás miatt térdelve próbáltam felemelni; meglepően puhának és törékenynek éreztem a testét.

Ha eddig elolvastad, megérdemled, hogy képeket is láss:

Életem eddigi legnagyobb csukája tehát befotózva. Később még Robi is találkozott az Ő élete legnagyobb csukájával, ám a harc közben a hal hozzáfért a drótelőke feletti monofil zsinórhoz és egy mozdulattal harapta el..

Robi csalódottsága érthető volt, így mindketten örültünk, amikor a harcsáson megindult Neki a bicikli; az általa kitervelt módszer diadalmaskodott. Giliszták és nadály véres-májas dippbe mártva. A pontos dobásainak hála a dipp felhője a tó legtávolabbi sarkából is odavonzotta a harcsákat, hideg koratavasz ide vagy oda, a buborékok mutatták a halakat a dobásai körül. Hiába fogtam tavaly rengeteg halat, ha Robi nem enged oda a egyet kettőt dobni, buktáztam volna. A harmadik hala után azonban odadobtam és indult is a rock&roll: a 18as főzsinórra direktbe kötött horog minden erejére szükségem volt.

7kg+os harcsám a merítőbe sem fért be, szájánál fogva emeltem ki végül. (ezt a technikát is videókban láttam, a gerebenfogak mint a sajtreszeelő mélyedtek az ujjaimba.

Íme:

Köszönöm ezt a délutánt, fantasztikus volt :D