Másodszorra is elmentünk a nádasos tóra; ezúttal pénteken munka után. Baba nagyon sietett haza, hogy ne kelljen rá soat várni, mert tudtuk, hogy elvileg 6kor zárni fog majd a tó. Én picit előbb hazaérve összepakoltam a kocsit, kivittem Mancit, hogy utána már indulhassunk. Akadt egy kis dugó, hisz a tó a Velencei és a balatoni irány miatt elég népszerű..  így hát a valós horgászatot csak fél4 körül kezdettük meg, sőt, tán inkább csak 4 körül. Szerencsére még a becsekkoláskor kialkudtam, hogy hat helyett este hétig maradhassunk.

Elhelyezkedtünk és bedobtuk a fenekezőket; számítva a múltkori kapásokra. Nos, nem jöttek; Baba ezért kérte az úszós cuccost, majd Ő addig úszózgat.

Fogott is két törpeharcsát, de ezt leszámítva relatíve eseménytelen volt az első óra ( a háromból).

Jóvan, mondom, elkezdek ráetetni a tigrismogyoróval az úszós helyre, hiába sekély a víz, hátha bevonzunk vmi nagyobb egyedsúlyú halfajt, ami kitúrja a törpéket.
El is kértem Babától az úsz óst, hadd nyomjam meg egy kicsit én is a szemes etetésen.

Meg is indult az úszó; szépen oldalasan merült el, mint a tengeralattjáró. Bevágtam. Nem törpe, azt egyb ől éreztem. Felsírt az orsó féke, ahogy a nagyhal nekifeszült a túloldalon, ám nem merült el mélyen, mint a ponty. Inkább a felszínen finoman ellenállva közeledett hozzánk. Egy nagy ezüstös farokúszüót láttam; az AMÚR lesz :)

Babának visítottam, hogy tekerje ki az útban lévő botot és szaladjon a merítőért. Ügyesen megoldotta én meg finoman csévéltem az amúrt. Tudvalevő, hogy az első kicsévél éskor még kvázi félálomban van az amúr, utána kezd majd kitörni és számítani kellett arra, hogy egy ilyen roham során elveszítjük, vagy a horog adja majd fel és kihajlik, vagy a damil, vagy a bot.

Baba jött a merítővel, átragadt rá is az izgalom, meg persze az általam okozott nyomás/stressz is...

Az amúr megmutatta magát, hossza kb 80 cm, szóval úgy kell majd belehajtogatni a merítőbe - gondoltam.

Megpróbáltuk a szákolást, de kitört, majd újra és újra. Amúrokat meghazudtoló módon relatíve könnyű dolgunk volt, mert a nagy kirohanás szindróma elmaradt, végül egy sikeres szákolást követően már a szákban mutatta meg, mire képes: nekiiramodott, Baba meg majdnem nyomott egy fejest a vízbe. Úgy meghúzta a hal, hogy majdnem beesett a vízbe és mivel lehajolt előre, tiszta víz lett az amúr fürdésétől.

Ám a miénk volt. Kiemelve kb 5-6 kilósra tippeltem, de még a merítőben, majd később a pontymatracon is folytatta a ramazurit.

Végül sikerült megemelnem és sok super kép készült; VÉGRE MEGVAN AZ IDEI AMÚR - A CÉLHAL A ZSEBBEN :D

A legjobb pedig, hogy ketten fogtuk, nagy csapatmunka volt.

Finoman elengedtük, szépen elúszott a sekély vízben, mi pedig felszabadultan nevettünk, "tisztára idegállapotban" voltunk :D

Az etetést megszórtuk innentől rendszeresen tigrismogyoróval és Baba bizony legalább 4 pontyot akasztott meg; majd adta át a botot, mikor a nehéz halat megérezte, hogy "Szívem, tessék, itt van" :D

Fogott közben egy-egy betévedt t örpét és keszeget is :D

Ám az úszózást a fenekezők is kezdték megzavarni, Baba tanácsára a piros etetőanyagra váltva beindult az élet.
Megint sokszor volt, hogy egyszerre több boton vlt kapás, azt sem tudtuk, hova kapjunk, nevettünk, küzd öttünk, álompeca volt :D

Fél8ra értünk ki a tóról, fülig érő szájjal, egy AMÚRral, sok lamúrral és 6 ponttyal.

A sztorihoz tartozik, hogy persze nem bírtam abbahagyni*, így az úszós beszakadásáig járt a korsó a kútra.
(Baba: "kaszinó szindróma")

Ám ezek a 2-3 órás intenzív pecás etapok Babának is bejönnek, elégedetten autóztunk haza a naplementében.

ui: amúr!