Nos hát a bekövetkezett, amitől f éltünk; Baba 200%ig vigyázott magára és mindent megtett, de hiába, sajnos elvesztettük a második magzatot. Egy görccsel indult, majd reggelre vér és minden. Kitisztult magától, de a lelkünk azóta legjobb indulattal is csak gyógyulóban van.
Eldöntöttük, hogy picit utánamegyünk, beláttuk, hogy sajnos jobban be kell engednünk ebbe a dologba a modern orvostudományt.

Ahogy ezt írom, kb egy hónap telt el, a mai nappal a két korábbi bejegyzést is aktiváltam. Újraolvastam a mostnra utópisztikusnak tűnő megkönnyebbült, büszke, felhőtlen  sorokat. Próbálunk Babával előre nézni, pozitívnak maradni, hinni. A vélemények megoszlanak, hogy egy harmadikat még próbáljunk meg, és ha az is ugyanakkor megy el, akkor lépjünk csak a tettek mezejére (vérvétel, pár vizsgálat), de úgy döntöttünk, se Baba testének, se a lelkünknek nem kéne még egy ilyen, inkább utánajárunk, felkészülünk ezúttal komolyabban.

A legnehezebb dolog az idő. Nyilván van még időnk, de azért nem végtelen. Másrészről meg most várunk, hogy vizsgálatok legyenek, várunk majd az eredményekre, a poz terhességi tesztre, majd a 3 hónapra, hogy megnyugodhassunk. Ilyenkor az idő végtelen, olyan tetves lassan telik, hogy úgy érezzük, beleőszülünk. A sorozatnézés, programok és nyilván mi magunk Virslikutyával kiegészülve segítenek, de ez most sajna ilyen.

Azóta még jobban felpörgettem a pecát, tényleg jót tesz, a sikeres halfogás mellett csak kint ülni, a vizet nézni is felér egy jobb terápiával. Baba is pörgeti a hobbikat, angol, zongi és most egy új mozgásformát is kipróbál, erről majd ír Ő bejegyzést.

Pecával kapcs amúgy dicsekedhetn ék; ahogy év elején eldöntöttem, az amúr lesz az idei célhal; mostanra már több tavon is sikerült jó párat fogni, 2 kilóstól a 7 kilósig. Utóbbi hatalmasságok már komolyan próbára tesznek, már csak azért is, mert mindet úszóval, vékony matchbottal kell legyőzni; a torpedót, aki ha megérzi a merítőt, vagy a part szélét, legendásan küzd.

Képek az amúrokról a korábbi bejegyzésekben.. de itt az egyik kedvencem:

Pontyokat is zsákmányoltam, és egyik éjszakai peca során életemben először stupekkal a harcsára is rápróbáltam. Hajnali üvöltő kapásjelző tudatta, hogy nem hiába, 15 perc fárasztás és vergődés után egy 12 kilós hosszú, de nem dagadt "vadharcsa" lett a trófea. Horogszabadítás, mérés (116cm) és elengedés.

Megint berántotta a a hal az egyik botomat, úszva kaptam el ismét, vízben fárasztom a tettest:

Baba amúgy kezd érdeklődést mutatni a peca iránt, megjegyezném, hogy a megérzései, tippjei komoly arányban bejönnek. Egyedül csalizik (kukoricát), fárasztott pontyot, szupercukiság.

Voltunk szülinapom révén Tisza-tavon egy szűk hétvégét, itt is volt kis peca, sok hajózás és chill. Sok kép - alább. Az egész legemlékezetesebb része a szunyoginvázió volt, egyikünk sem látott még ilyen töménységben több köbméteres szúnyogfelhőt. Levegőt s alig bírtunk venni, poén volt.

Ez az első nap burgeres képe:

Naplementéig hajóztunk, pecázgattunk:

Szállás:

És egyik kedvencem a vörösszárnyú a második napról:

Pipi (azaz Virsli, Cica, Mimi, Banán, Fifi, Józsefke) amúgy jól van, pedig legutóbb például tüskébe szaladt szemmel, most meg pofánhajítottam teniszlabdával szegényt. Nyikkant, nyekkent, szomorkodott, mutatta hogy mi történt vele, iszonyat sajnáltam. Bedagadt a szeme, kacsintott egy napig, majd már csak piros, tegnap megnézte a doki, rendben lesz. Jókat mozog, jól viselkedik, tényleg egy szavunk sem lehet. Imádjuk a kanapén a hármasunkat.
Szóval tegnap voltunk a dokinál, éves oltás, átvizsgálás, ilyesmik. A sok sok műtét és probléma után érdekes volt ott ülni és csak egy rutin mókára várni, néztük a sok m űtött kutyust, kik kontrollra, kötözésre és hasonlókra vártak fülüket farkukat behúzva.
Egy csupaizom pitbull is csak kint nagymenő, az váróajtón sem bírt bejönni a saját lábán; becipelték, nyugtatgatták.
Virs is menekülőre fogja, ha nyílik a vizsgáló ajtaja:-)

Fel is idéztük azt az emléket, amikor Seregi doksihoz jöttünk anno kontrollra, hogy a sokadszorra műtött lábát megnézze. Kijött a váróba, hogy hadd lássa Virslit besétálni, de a kutya hasravágta magát és úgy kellett behúzni. Siklott a pocakján. :D

Hát így éldegélünk, kirándulunk, sokat pecázhatok, otthon befészkelünk, elvagyunk.

Btw, kirándulás; voltunk a Dera szurdokban, fantasztikus volt; a gyűrűkurát is felvehették volna itt.

Pipi is nyomatta:

Nagyon szép kirándulás volt tényleg:

Ja igen, az esküvő (és a hozzátartozó legénybúcsúk) szezonja tart, Sket úr elbúcsúzott múlt héten. A lisznyais kör szépen összetart, olyan jó ez.

KÉP - -nyomokban pár lisznyais is fellelhető.

És tennék fel képet a házasságok egyik tankönyvi mintájáról, annak is a kerek évfordulójáról:

És a főszereplők

Gratulálunk, igyekszünk követni a példát! :-)