Az első úticél a Gubalowka hegy volt, aminek a tetejére egy sikló viszi fel a turistákat (de sípályként is működik a téli időszakban). Előre megvettem a jegyeket (bár erre semmi szükség nem volt, mert nem voltak sokan), de büszkén mutattam Szivinek, hogy nekünk van jegy. A híres piacon kell átkelni ahhoz, hogy a sikló állomásához eljuthasson az ember. Mindenfélét lehetett kapni, olyan igazi lengyel piac feeling volt (pont olyan ez a piac, mint amikor gyerekként minden szombanton mentünk vásizni a piacra anyáékkal). A sajtok nagyon finomak és tradicionálisak, természetesen vettünk is (túl keveset). Az alkudás nem maradhatott el Szivi csak annyit mondott a nőnek, hogy grátisz és kaptunk finomat. A sikló jó  élmény volt, a kilátás pazar. Pár perc alatt felvitt egy magaslatra, ahonnan egész Zakopane belátható volt. Meg is lepődtünk, hogy milyen nagy ez a város. Végülis nem csak kiránduló hely, hanem síparadicsom is. A csúcson is voltak kirakodó vásáros bódék és egy nagy "terasz" tele székekkel. Játékautomaták is néhol fel-fel tűntek, a klasszik pénzérme bedobós, azaz egy mozgó tálca tele apró pénzel, amire ha dob a játékos plusz érmét, akkor a szélen lévő érmék leesését eredményezhetik. Ez a nyeremény. Nah ez Szivit lenyűgözte. Úgy állt ott mint a kisgyerek és nézte hosszú percekig, ahogy játszanak. Pedig ezt a játékot ismerjük, annyiszor láttuk. De Szivi ilyen, lenyűgözi, leköti őt néha egy ilyen dolog és kész, akkor várni kell. Annyira cuki volt. :-D Természetesen mi is játszottunk és nyertünk is, de pénzérme nem jött ki a gépből, csak leesett a sok apró... Szemetek... Tovább mentünk a sétányon és volt ott egy fickó egy golden retriver kutyával és egy fehér barikával. a stand be volt rendezve fenyővel, székkel, szőrmével pont úgy, hogy ha az ember beül a kompozícióba, akkor egy baromi jó képeslapszerű képet lehet róla készíteni. Én nem akartam beülni, de Szivi nyomta, hogy de menjünk. Rá is vett. Így beültünk a kompozícióba, a kutyát oda állította a fickó és Ádám kezébe adta a barit és mondta, hogy Bárányka, Birka. A képek fantasztikusan sikerültek, tán az év kép ez lett. Amin nem csak mi, de az állatok is nevetnek. :-D Eszméletlen. Nagyon röhögtünk utána, többször is megnéztük a képet, ráközelítettünk a báránykára. Humoros. :-D A Gubalowka hegy után meg akartuk nézni még a síugró pályát, ami közelről brutálisan félelmetesnek tűnik, elképzelhetetlen, hogy valaki ezen a meredeken le mer csúszni. Még így is, hogy csak a hegy alján tudtuk megnézni a pályát, mert hogy a felvonó nem működött. Nagyon fújt a szél és egyre hidegebb volt, el is fáradtunk, így haza mentünk,pihentünk Ádám edzett én pedig a férjem által be lettem jelentve egy masszázsra csilliárdokért. Burzsujkodtunk. Este elmentünk vacsizni a sétáló utca leghangulatosabb sarki éttermébe, ahol Ádám csültközött és desszerteztem, Szivi forraltsörözött (furcsa ízvilág) én pedig forrócsoiztam (pont úgy, ahogy szerettem volna), kis élő zene a háttérben, kint hideg, de bent meleg. Tökéletes volt. Este egy kis filmnézés és nagy alvás.

Az utolsó napon jól bekajáltunk a mesés reggelinél és indultunk haza. Nagyon örültünk, hogy az eső erre a napra érkezett meg. Nekünk aznap már úgysem számított. A haza vezető út baromi hosszú volt és alig mentünk autópályán, mert a szlovákoknál nem nagyon vannak gyors utak... Felkaptuk Pipit tarjánban, megpihentünk egy picit és estére haza is értünk.