Na szóval beértünk a nyár finish-ébe, ami sok mindent jelent egyszerre:

1.20adikai tüzijáték

2. Mingyá esküvő

3. Mingyá vége a nagy szabimnak

Mindhárom téma esszében való kifejtése következik.

1. 20adikai tüzijáték

Szépen komótosan indultunk le a városba; egy 110est bevárva a cél a Döbrenetei tér lett volna. Még jegyet is kezeltem nyárspolgárkodás gyanánt, ám a BAH-on bejelentették, hogy a busz terelve a Móricz felé fog továbbmenni, szal besz@ptam.

Úgyhogy vettünk egy mély levegeőt és gyalog átvágtunk a hegyen, lementünk az addigra már lezárt Hegyalja úton, egészen a Dunáig. Baba is szépen bírta, szedte a lábát.

A part természetesen dugig volt, így rutinos vén rókák lévén egyből az alsó rakpartot vettük célba. Itt ténylegesen sokkal kisebb volt a népsűrűség (a tavalyi Pesthez vagy csak a felső rakparthoz képest is). Tovább kolbászoltunk, átvágva a hullámzóan sűrű tömegen, gyakorlatilag a Lánc-hídig. 

Tudtunk, hogy a Lánc-híd és a Margit-híd  között lesz a móka, így célunk volt picit északabbra jutni.

Jó helyünk volt, mikor nekikezdtek; a Hídra jól ráláttunk, a két híd közti uszályra is kielégítően.

A zene nem volt szerintünk elég hangos, de így is élvezhető volt.

A híddal szépen játszottak, a dramaturgia f@sza volt.

A legvégén görög tűz nem volt - sajnos, de készültek helyette valami újjal; fehér hatalmas zárótüzit lőttek fel, ami valósággal vakítóan izzott, miközben kisebb háborúkat megszégyenítő módon durrogott. Tényleg nagyon szép volt, de picit ijesztő is, mi is rácsodálkoztunk. Picit olyan volt, mint a hullámvasút; közben eléggé extrém, de utólag visszagondolva királyság.

Kb fél órás lehetett, a végjáték után a tömeg megindult hazafelé. Pisti szülinapjának záróakkordját, a Himnuszt már nem feltétlen érezte az ember kötelezően végigálldogálni valónak.

2. Mingyá esküvő

...már nem titok, polgári szertatásra készülünk, majd a szept1 esküvőnkön megerősítő  szertartásunk lesz. (kevésbé hivatalosan "kamuszertartás")

A polgári miatt előzetesen voltunk a Polgárjenő hivatalban, a Jenő úrhoz. Nem szociálispolitikáért, hanem bejelenteni hivatalosan is a házasodási igényünket. Egy nagyon kedves Manyika vette fel az adatokat és tett fel nehéz kérdéseket, pl, hogy mi lesz Baba neve, meg hogy mikor és milyen formában szeretnénk a szertartást. Nos Erdélyiék nem vágták, de megoldották. 

Még ott megvárhattuk a határozatot, miszerint nemsoká egybekelhetünk.

Erdélyiné Telek Judit lett a terv, de én tolom rendületlenül a Telek B. Judit-ot inkább. Hátha meggyőzöm. (B = Baba, gyengébbek kedvéért)

Még hiányzik pár apróság az esküvőig, például a fehér lepel, amin végig lehet majd vonulni, nekem Menyecske ing, gyertyatartók, lufik, stb stb. Fájó apróságok ezek. Például a Menyecskeruhás 2 hónapos mizériához képest. De az öltönyszerzést is a végére hagytuk (hagytam), igazából bemákoltam csak, hogy lett. Nem is akár milyen, gyönyörűséges és fantasztikus.

A Menyecskeruha is megoldódni látszik, mert a tánctanárunk (alább) javaslatára egy n+1edik helyet felkeresve találtunk jó piros ruhát Babának. Ez amolyan jól összetrükközhetően furmányos ruha, mindenkire jó és emiatt tán picit senkire sem. Ám messze minden eddigin túlmutatott, így azonnal pörcsészeltük. Majd esküvő előtt ki kell próbálni, hogy a lehetséges 100db megkötéséből melyik lesz majd a befutó, hogyan lesz majd hordva. 

Na szóval a tánc. Ez az a része a készülődésnek, amit mindketten vártunk, hisz táncolni szeretünk és ez már majd amúgy is az a része lesz az estének, amikor már a bulika szaga terjeng majd a levegőben.

 Tánctanárunkat még egy próbaeste során fél éve ismertük meg a Barabás villában, Eszti nagyon kedvesnek és energikusnak tűnt. Ám túlterhgeltsége miatt nem hozzá kerültünk, hanem Rékához. Ezt furcsálltuk, de Rékát megismerve nagyon örültünk. Ám a második (keringős)óra végén jelezte, hogy nem fog tudni minket a végéig elkísérni, mert túlterheltsége (és szerintünk magánéleti dolgai) miatt kipontozódott.

Így hát visszakerültünk Esztihez, aki a harmadik órán már a mi zenénkre kifejezetten nekünk megírt koreográfiát kezdte el tanítani. Úgy hallotta, hogy ügyesek vagyunk, így az eleve nehéz zenénkre (halk és változó ütemű) egy piszoknehéz egy percet oktatott le egy alkalom alatt (1,5óra) a betervezett 3,5 percből.

Jeleztük, hogy elég nehéz, vergődősés kötött a dolog, mire azt mondta nevetve, hogy nyugi, 6db alkalmunk van még, lesz időnk megtanulni, begyakorolni. Erre megemlítettem, hogy mi még meglepetés táncot is szeretnénk csinálni, na erre már Ő is megijedt és mondta, hogy jóóó, de akkor nadrág felköt + otthon mostantól gyakorol!

Szóval izzadunk a tánccal, közben már a meglepi tánccal is. Itt a koreogáfiával egyetnemértésem miatt picit befeszültünk, végül én írtam újra, Baba pedig ripszropsz megtanult salsázni, Imádom, hogy ennyire tehetséges és ilyen jó Őt vezetni. a Legjobb!

Reméljük, elkészülünk az esküvőig.

Közvetlen az esküvő előtt lesz pár nap szabija Babának is, ott majd okosan mindent megoldunk, beszerzünk majd. 

 <kiegészítés - Baba:

" írd csak le, hogy szegény Esztert terrorizáltad; a koreográfiáját lefikáztad és leokoskodtad. Nem az a baj, hogy nem tetszett neked (és nekem sem), hanem az, hogy nem köntörfalazva adtad elő nemtetszésed.. "

3. Mingyá vége a nagy szabimnak

Május óta tartó grandiózus szabim lassan a végére ér. Gimi óta nagyobb megálló nem volt az életemben, munka óta pedig végképp nem. Így 10 év után megálltam, picit f@sva attól, mi lesz velem "munka nélkül", mi lesz, ha rám szakad az IDŐ.

Nos, minden kétséget kizáróan űbernagykirályság ez az időszak. Ahogy mondani szokták: "csak a hülye ember unatkozik".

- Befejeztem a pincét, gyönyörű és igazán praktikus lett.

- Lakás javításai is megvannak.

- Kert ránk eső részét gyönyörűen befüvesítettem, öröm ránézni.

Bár fizu nélküli időszak volt ez, érdekes belegondolni, hogy a lakás egy előbb-utóbb esedékes értékesítése esetén mennyivel ér a jelenlegi javított állapotával (és szép kertrészével, pincéjével) többet. Valószínűleg inkább pluszban lettünk anyagilag.

Más részről pedig a rengeteg horgászat, a tenisz elkezdése és a sok nyaralgatás fantasztikus volt. Feltöltődtem, kipihenődtem. 

És persze rengeteget kutyáztam, fura lesz majd Virslinek is, amikor újra munkába állok, és a napi 1-2 óra kutyuskázás eltűnik..

Szept10 visszatérek a munka és a cég világába. De már nem mint fejlesztési osztályvezető. Mert bár fantasztikus időszak volt, most máshova szeretném helyezni a hangsúlyt, a munka mellett Bab' és a hobbiknak is több teret szeretnék adni, a súlypontot a magánéletre áthelyezni. Nyilván elég kemény lesz az elején, ego és egyéb szempontokból is. meglássuk.

--------

<spoiler>

Kövi bejegyzés már egy szépséges polgári szertartást leíró nap eseményeit fogja tartalmazni <3