Idei horvátországi utunkra hármasban indultunk, Nonával kiegészülve. A terv szerint el tudtunk startolni reggel, kezdetét vehette a több, mint 600km. Relatíve dugó mentesen jutottunk le a határig, majd a kompig. Nem fáradtam el, mert a végtelen számú pisilgetéseknek hála volt lehetőségem pihenni. 

A kompról hallottam jót, rosszat; mi is inkább rosszul jártunk, mert rengeteget kellett várni (több, mint egy órát). A kikötővárosban legalább már láthattuk a tengert és a komp is szép modern volt. 

Maga a hajóút kb 15 perc és már bent is voltunk a szigeten, Rab-on.

A sziget meglehetősen zöld, változatos, talán nem is voltam még ilyen szép horvát helyen. Hatalmas homokos tengerpartok, köves és kiskavicsos beachek mellett az óváros volt a legkiemelkedőbb. Szállásunk a város közepén helyezkedett el; egy emeleten szinte egymás melletti szobákat kaptunk. Nonáé valamivel otthonosabb volt, de a gyenge klíma ellenére is elégedettek voltunk. Mint kiderült, a jányok már jártak itt, elvileg pont ebben a hotelben. 

Nagyon nagyon meleg volt, így lepakolva és kilométerekre leparkolva a kocsit alig vártam (vártuk), hogy a tengerbe vethessük magunkat. Babának szegénynek az orvos megtiltotta, de zuhannyal így is tudta magát hűteni. Nem kárpótolni, csak hűteni. Ugyanis így harmadik horvát utunkra találtunk végre olyan helyet, ahol a víz Neki is elegendően meleg lehetett volna... Na majd bepótoljuk, talán már gyerek(e)kel.  <3 

A rengeteg ember miatt az összes part teljesen ki van fürödve, halak csak elvétve. Na mindegy. Halat láttunk a weöreöes tengerben úgyis eleget. 

Esténként pedig tudtunk sokat kolbászolni az óvárosban. Jó helyeken vacsi, vagy csak nass, palacsinta, akármi. Szuperságos volt. Bemákoltuk a Rab szigeti tradicionális fesztivált, így a szokásosnál is több tradicionális árus volt kint, kézműves termékekkel, friss halakkal, édességekkel, mindennel. Vási, sopcsi. 

Paradise beach, azaz a híres lassan mélyülő homokos part várt minket másnap; eszméletlen melegben, felhők nélkül. Baba itt is zuhizgatott, majd az őspapucs halála után egy új flamingós papuccsal vigasztalódott. Főtt kukorica! :) 
Megnéztünk egy másik partot is, és haza. 

Ja igen, a reggelit kihagytam; ezt a hotelban svédasztalról toltuk. Jó volt, a friss kroászon azóta is emlegetődik. Baba sokszor mondta a megelőző hetekben, hogy reméli, lesz és volt, örült nagyon. Nona az éppen aktuális diéta nap alapján mindig tudott választani, nekem pedig a bacon, virsli, tojás és sok zöldség kiváló volt. 

Este megint sok séta a városban, gyümölcsvásárlás, miegymás. 

Harmadik nap is a reggeli után indultunk strandra, de már délután lehetett látni, jön a zegernye. Jött az eső, kis záporként indított, majd zivatarként tombolta ki magát kb 20 órán keresztül. Erre ez a kis mediterrán sziget sem volt felkészülve, csorgott a víz mindenhol, feltöltődött az öböl édesvízzel, az sétálóutcák kopottas kövei pedig csúsztak, mint a fene. Dobtam is oda-vissza egy egy hátast, jókat röhögtem magamon :) 

Az érdekes az, hogy a 2,5 nap strand után nem is volt rossz egy kis pihi, filmezés, meg ilyenek, de azért a végére már eléggé befeszültünk :) 

Kimaradt; horgászcucc persze jött velünk, de csak minihalakat zsákmányoltam, mert mire a nagy halak bejöttek, engem is berángattak. Kövi napokban pedig bukó. 

Voltunk a kilátóban is:

Utolsó délelőttre visszatért a meleg, mi kis séta után hazaindultunk. 

Jó ki nyaralás volt, feltöltődős. 

Puszcsi!