Mindenféle történés van, ezeket próbálom most összeírni, le ne maradjon a tisztelt publikum (és az univerzum) 

Szóval szept10től mindketten dolgozunk, Baba nyomatja ezerrel és én is rázódom visszafelé. Minden OK. Babát nem építik le, ellenben máshonnan is megkeresik, ergó a sikert sikerre halmoz - olyan jó :D

Nekem kezd beállni egy új fajta work-life balance, azaz egyensúly a munka és a magánélet között. Ez abban testesül meg, hogy a munkahelyen vagy a teniszen (TENISZ! - lásd alább) vagy a horgászaton (micsoda fordulat) jár az eszem, készülök vagy egy jó edzésre, vagy egy hétvégi pecára lélekben.

Teniszt ugyebár nyáron elkezdtem, az Öregnél. Azóta sátrat húztak (húztunk) a pálya fölé, járok rendszeresen és elég dinamikusan fejlődöm. Sokat játszhatok másokkal, így a meccsrutinom is halad; nemrég egy sokkal jobb alaptechnikájú ellenfél maradt alul, mert csak egyszerűen jobban figyelek, koncentrálok.Imádom, hogy nem edzőteremben vergődöm, hanem valódi sportot űzhetek, ami az agyamat és a lelkemet is megmozgatja - nem is akár hogyan. Ja igen, a lábam bírja (kopkopkopp), sőt, kevésbé akar kiugrani a térdem, amióta teniszezem. 

<teniszfotó>

Peca: ezen a témán is legyünk túl, mondhatná Baba. Voltunk márnázni a Dunán, full betli többszörösen. Ám az Ordason és a Mobyn is voltam, Baba szépen elenged. Volt pontyozás, keszegezés és harcsázás; mostanában a technika mellett már a célhalra is sikerül eredményesen szelektálnom. (lehet, jövőre már vmi amatőr versenyt is meg lehetne próbálni)

Moby Dick öreg tó: keszegezés:

Ordas tó: szürkeharcsázás:

Dunai "márnázás"

Fogtam Tokhalat és sok nagy pontyot (új rekordomat is - 12kg):

<tokhal kép>

<ponty kép>

Az enyhe ősznek hála még Babának is van kedve kimozdulni, így kirándulgatás is volt. 

OsztKir (céges):

Zsámbéki kis kirucc:

Kutya amúgy remekül van, lába szépen erősödik. Decemberre csúszott a nemesfémredukciós műtét, addig is sokat mozgatjuk, illetve a régi fizioterapeutához is próbálunk bejutni pár tanácsért.

Baba és Nona voltak az éves Bock-hétvégén, ettek ittak, dumáltak - jól elvoltak:

De ha már, akkor az állandóan készülő sorozatokból a legutóbbi favorit:

Az őszi dizájn a kis fészkünkben idén is remekül sikerült. Ezúttal a bejárati ajtó elé is kirakott Bab' egy kis sarkot krizanténból és egy dísztökből, ami a ház lakóiból is bizony elismerést váltott ki.

A tök persze nem kerülhette el a sorsát; kifaragódott.(Kis fametsző készletem végre értelmet nyert, kb 40perc alatt papírról indigózva sikerült a túlhosszúkezűTrex-nek megszületnie)

Ki ne maradjon Baba virágnevelő diadala: a tavalyi karácsonyi kaktusza kétszer akkorára nőtt, most pedig már beborítják a virágok is:

Zárásként még egy mókás képsor Virslikutyáról Morzsakutyáról Torzsakutyáról, akinek a napszak mindegy, csak dobd a labdát. DOOOBD!

Ász út a Nászút, húúúú de vártuk már.

A szombati esküvőről vasárnap reggel értünk tehát haza, így a nap főleg pihenéssel és a helyszínnel való pénzügyi elszámolással telt. (megjegyzés: kimondottan korrektek voltak).

Hétfőn pedig indulás.

Persze nem csak úgy egyből... bepakolás (reggel tudtunk csak), voltunk a bankban elintézni a suskaügyeket, voltunk a cégnél bevinni a maradék tortácskát, voltunk tescónál fornettiért, tankolós matricás kör és Érden visszavinni a majdnem hasznos mécsestartókat.

Ám Érdről indultunk a tengerhez. A közhiedelemmel ellentétben nem volt dugó, nettó 4,5 óra alatt le lehet jutni. Tempomat 130on és néha picit felette, néha alatta.

Természetesen kishugyhólyagú útitárs esetén az útidő drasztikusan megnőhet.

Szal simán leértünk, a tavalyihoz képest még kényelmesebben odaérve már a vacsi idő előttre.

Becsekkoláskor derült ki, hogy a három épületből a középső legkisebb lesz majd a szállás, a szoba nem volt nagy, de szép és tiszta. kaptunk parkolóhelyet is (másokkal ellentétben - lásd később).

Szétpakoltunk és egy-két BigBangTheory után indultunk is vacsizni. (Megjegyzés, 3,5 nap alatt egy évadot letoltunk)

A vacsi (és a reggeli is) fantasztikusan bőséges volt; tényleg ami szem szájnak ingere. 5-6 féle előétel, húsos, halas, vega. 2 féle leves (egyszer sem ettünk belőle), 4 féle húsétel (csirke, disznó, marha és vagy nyúl, vagy bárány, vagy vmi), 3 féle halétel (tengeri sügér, lazac, cápa, hering, makréla, stb), legalább 6 fajta kis sütike (kistorta) és rengeteg gyümölcs. Természetesen a hideg előételek mellett 5-6 fajta sajt, zöldségek és saláták, dresszingek, magok, miegymás. Péksütikből garmada.

Minden vacsinál az összes előétel adta az első tányért (kis kupacokban), majd egy tányéron a szimpi húsételek kis körettel, majd a halételek kis körettel (salival) és gyümölcs. Baba pedig kis zsemle vagy ilyesmi vajjal, esetleg ketchuppal, egy két gerezd paradicsom és sütik. Esetleg pár szem szőlő. Ketten pont kiadunk két átlagos svédasztalos fogyasztót :D

A Reggelik is ugyanilyen bőséggel; többfajta tojásétel frissen elkészítve, kenyerek és péksütik minden fomrában és menyiségben, pirítósok több fajta kenyérrel, sonkák, felvágottak, sajtok, stb stb. Gyümölcs, zöldség, édességek ugyanúgy, ugyanott. Itt nyilván a bacon volt a lényeg és persze a sonkás omlett, de végigettem ezt is, ahogy kell. Baba pedig vagy kis zsömi, vagy a szintén itt készülő kroászon mellett tette le a voksát, lekvárokat és teavajat nem kímélve.  Ja igen a KV, faja.

Bent is tudtunk ülni a klímában, ekkor elegánskodva, kifenve. Vagy kint a teraszon, ahonnan a sétálóutcát és a tengert is láthattuk.

Megjegyzés, egy grammot sem híztunk. Sőt..

Első este tehát sz@rrá bevacsoráztunk és tök jót sétáltunk a parton; megnéztük a Kvarnert, a híres szobrot, a kikötőt.

Egy két rész BigBang még lecsúszott és alvás.

Baba fel sem kelt másnap csak reggelizni, aztán pihent tovább kettőig.

Én besétáltam a part másik felét és egy horgászhelyet kinézve ki is mentem.

Ám a homályos borús néha csepegős idő sem hozta meg a sikert, Baba utánam jött, hogy inkább menjünk wellnessbe.

Jogos, mentünk. A szépen kiépített nagy sós úszómedence nem volt épp meleg, de mozogni tökély volt, illetve szaunáztunk is. Baba olvasta a zseniális magazinját, mellette meg én punnyadtam be egy fél órára. A gőzt legközelebbre hagyva elindultunk felfelé. (Megj: nem voltunk többet wellnessben).

Vacsit alig várva a khm végeztével megtömtük magunkat és megint sétára indultunk. A szomszéd ház aljában felfedezett édességbolt Baba fő úticélja és állomása volt :D

Reggel én felkeltem vekkerre, hogy az előző nap látott tengeri pecatúrát lenyomhassam, ám kiderült, hogy full feleslegesen keltem fel, ugyanis aznap nem indult túra, csak másnap.

Reggelim - nem magányosan:

Erre befizetve megismerkedtünk egy másik magyar párral, ahol a fickó szintén pecacuccal ment nyaralni.

Ám előtte újabb reggelink volt, Baba evett én pedig már csak falatoztam (macsek megint csatlakozott):

Szóval a pecát lezsírozva indultunk Icici-be, ahol a rengeteg magyar kocsi között leparkolva (és a képeslapot feladva) megindultunk a víz felé. Baba régi emlékeire építve a kikötő szikláira másztunk ki. Vicc, de a hidegvíz betörés miatti opálos víz mínusz ezer fokosnak tűnt, 20 méter után csontigfagyva kecmeregtem elő belőle.

Jóvan, akkor horgásszunk (Megj: kisütött a nap, szuper volt, bokánkig a vízben). Baba is kapott zsebpecát, magamnak átszereltem egy úszót és gyija.

Fogtunk mindketten, de Baba fogta a nagyobbakat, szupercukiság. Ahogy kérdezte a kapás után vízben rángatózó halnál, hogy "most micsinájjak?" Hát mondom húzd ki.

Szuper volt.

Totál megizzadva visszamentünk az icicii (avici) strandra, hátha ott melegebb a víz. Na ja, már csak mínusz ötszáz. Belemerítkeztünk és lepakolva elsétáltunk. Baba kapott finom fagyit, én meg tölcsért. Majd a horgászboltban - Floridából okulva - szerváltunk kisüveges shrimpet csalinak. (kisrák).

 Hazaérve még picit autóztunk a környéken.

BigBang-ből pár rész és vacsi. Szétzabálás, majd esti séta édességszerzéssel súlyosbítva.

Másnap reggel megint felkeltem, gyors reggeli és mentem a kikötőbe. Mellém szegődött új helyi horgászkomám, akinek egyébként tojásfarmja van odahaza (nédd'csak, egybecseng ez egy régi ötlettel). A hajó pontban 9re meg is érkezett hozzánk; hófehér gyönyörű kisjacht. Kihajóztunk, de csak szép lassan, mert csalikat vontattunk. Eredmény nélkül. Ott, ahol végre a halradar jelzett, beálltunk a nagybotokkal pecázni és közben ollóval(!) vágtuk apróra és szórtuk rá a csalihalat. Így telt el eseménytelenül újabb két óra, eközben unalmunkban a saját ("ide az túl kicsi bot") cuccainkat is bevetve. Semmi. Még a visszafelé úton reménykedtünk a vontatásból adódóan bármi akcióban, de lfsz. A hajózás része szuper volt, a többi az pedig sajnos ilyen, ez is az egyik "szépsége" ennek a sportnak.

Visszaérve Baba vigasztalásul a kikötőbe még pecázgatott velem, mostanra természetessé vált, hogy megint Ő fogta a nagyobb halat :D Édes Baba, mire lennél vajon képes, ha tényleg komolyan vennéd?! Ja igen, volt ott 2 macska, akik örültek a kishalaknak. Ez úgy derült ki, hogy az első hal kifogásakor egyszerűen beugrottam közém és a hal közé és lelopták, elvitték :D

Hazaérve várt minket a strand. A Hotelhez saját kis öböl tartozik, napágyakkal, ernyővel, meg minden. Félig sem volt telve a hely, úgyhogy kifeküdtünk szépen, Baba főleg olvasni én pedig úsztam is (az itt már picit barátibb, de azért messze nem komfortos hőmérsékletű vízben)

Este vacsi és a szokásos. (Megj: vodkát is ittunk a szokásos gyümölcsléhez), majd kis koktélozás is volt egy éjjeli bárban a szirtek felett:

Reggel félig már összepakolva indultunk a reggelihez, utoljára is jól megélve a világ eddigi legjobb (számomra!) svédasztalának változatos, bőséges és zseniálisan finom kínálatát.

Jóllakva összepakoltunk, kicsekkoltunk. A kedves személyzet ezt is kimaxolta; szépen végigmentünk a számlán (nekem már unalmasan részletesen) és mikor a vacsik alatt elfogyasztott üdítőket sorolta, a vodkát csak suttogva mondta. Diszkrációból, de én alig bírtam röhögés nélkül.

Hazafelé még Rijekába benéztünk, a nagy kikötők és a hegyoldalra épített paneldzsungel (advanced Gazdagrét) miatt megérte. 

A hazaút most is sima volt és effektív, a négy és fél óra most is elég lehetett volna.

A határnál visszafelé alaposabbak a határőreink egyébként.

Mivel délutánra haza is értünk, pihivel pihentük ki a kipakolást.

Szuper jó kis út volt, épp, amire szükségünk volt <3

Exponenciális gyorsulással közeledett, majd megérkezett ez a nap is. Mivel a kreatív fotózáson tegnap (péntek) túlestünk - nem is akár hogyan - így mérföldekkel nyugodtabban indulhatott a nap. Már csak azért is, mert még előző este a helyszínre vittünk egy csomó kelléket (lufikat, asztali mécsestartókat, fehér vonulós leplet, stb)

Haj, smink és ilyesmik szépen nyugodtan elkészültek, ruhákat és a maradék vinni valókat bedobtuk a bömösbe és indultunk is a helyszínre. 

Fél3kor már kint is voltunk, és a közhiedelemmel ellentétben másfél óra helyett kb 15 perc alatt kihelyeztük az ültetőkártyákat (105öt). Note: mécsestartókra mégsem lett szükség, mert a Kutyás asztalszámok, ültetőkártyák, virágok és persze a terítékek miatt már túlzsúfoltság lett volna.

Ja igen, fontos pillanat volt, mikor a Baba által rendelt amerikai székekkel együtt láthattuk a dekort. Itt jegyezném meg, hogy eddig a pillanatig elég szkeptikusan álltam a székekhez, Bab' pedig a dekorhoz. De mint kiderült, a székek zseniálisak és a dekorunk is messze jobb lett a vártnál. Fantasztikusan nézett ki a hely. Így még vendégek nélkül, mert aztán a vásári tarka sokaságban majd elveszik a púderdizájn.

Na szóval kb minden a helyére került, közben befutott a fotós Tamás, videós Zsuzsiék és Dávid, a ceremóniamesterünk. Minden szépen alakult.

A kisteremben lepakolhattunk, öltöző sarokban öltözhettünk (és bújtathattuk később a menyasszonyt). 

Később befutott Anyum, akivel kiraktuk a lufikat, amikre korábban felrajzoltam alkoholos filccel a Virslikutya emblémánkat. Később többen mondták, hogy bár küldtünk térképet, sokat segítettek a lufik a hely megtalálásában.

Befutottak Baba szülei Gabival, az anyakönyv vezetőnkkel, aki cuki volt, mint mindig, illetve a csokrokkal.

A DJknek, Gergőnek odaadtam pendrive-on a zenéinket arra az esetre, ha bent lenne az eső miatt a ceremóniánk és betanítottam, mit hogyan képzeltünk el. Valamint a keringő és meglepi zenénket is. Gergő nyugalma és profizmusa maximális volt.

Babát előrángattam és táncpróbáztunk, én még játszóruhában, ám Baba már a ruhájában, abronccsal, mindennel. Eredmény: Ő megizzadt és utólag belátta, hogy valóban nem férünk el a tánctéren a koreográfiánkkal. A második próbálkozásnál már rengeteg lépést lecsalva sem fértünk be, de ennyiben hagytuk. Gabi viszont láthatott minket és ez így tökjó volt, ám a szállingózó vendégeket anyum házőrzésével kicsukhattuk.

Eközben az eső a csepegést is abbahagyta, így a kinti ceremóniahelyszínt is berendeztük; az erre külön rendelt 40 kinti amcsi székkel. Megbeszéltük, hogyan ülünk majd, ez később valamiért megfordult, aminek eredményeként a szüleink semmit nem láttak az egészből. Ez van.

A kinti technikus eközben dunsztom sem volt, hol van, Gergő később megtalálta, kérésemre odaadta neki a pendrive-omat és megbeszélt Vele mindent. Ezzel nyertem egy kis időt. Ez pont jó volt arra, hogy a fehér leplet kikészítsük a vonuláshoz. (ez Baba számára totál meglepetés volt).

...Na és ahogy ez állítólag minden esküvőn lenni szokott, jöhetett a pánik; esetünkben fél5kor kiderült, hogy nincs sehol a torta, se a vendégváró pogi és ilyesmik. Nonáék próbáltak telefonálni. Itt jegyezném meg, hogy a helyszín is szólhatott volna picit korábban, hogy a 11re ígért szállítmányunknak se híre, se hamva...

Eközben 5 helyett fél5re befutott a vendégek kb 80%a, hiába írtuk és kértük az 5öt. Baba ekkor már pánikolva ácsorgott a kis búvóhelyén, én pedig pörögtem és próbáltam sínen tartani a dolgokat. Megkértem a vendégeket, hogy odakint tisztes távolságban várakozzanak és közben megszerveztem, hogy a végül megérkező tortánk a hátsó bejáraton körbe érkezzen meg a hűtőbe, hogy a vendégek ne láthassák.

(megjegyzés; egy kétszeres országtorta bajnok cukrászattól meglepő volt, hogy a szállítójuk megbetegedése esetén 6 órás késéssel bocsánatkérés nélkül érkezzen meg végül a rendelés. Ja igen, negyedannyi pogácsa és édes süti, meg egy feleolyanra díszített torta. b@sszákmeg)

 Meleg kezdett lenni, így amikor kijárogattam köszöngetni a díszes rokonságnak, barátoknak, többen jelezték, hogy a klíma híre eljutott hozzájuk, és be akarnak menni. OK.

Eközben jelezte a hely, hogy a torta a helyén, én pedig megismerkedve a kinti Technikussal értettem meg, mekkora szerencsénk van a bentivel, Gergőnkkel. a Kintinek én tanítottam DJskedést, vicc, de pókerarc és megoldva. (ezen a ponton picit úgy érzetem, hogy az összes munkahelyi stressz erre a napra készített fel, mert relatíve nyugodtan, de mindenképp effektíven tudtam ezeket a dolgokat levezényelni.

Eljött a fél6, Dávid szólt, hogy a vendégek már a kinti ceremóniahelyszínen elhelyezkedtek, mehet.

Babával utolsó csók és indult a ceremónia.

 Felcsendült az Avengers zenéje, tökéletes hangosítással, anyummal előbújtunk a megfelelő résznél és vonultunk. Zseniális érzés volt, szép minden, mindenki nevetve néz minket, puszi, leültetés. Én megvárakozó állásban.

Indul az Így neveld a sárkányodból a Forbidden Friendship a megbeszélt másodperctől; indul Míra, a koszorúslány, szirmokat szór, tán picit szaporán érkezik, de minden terv szerint.

És ekkor belép Baba a kapuba, apósom vezetésével, tökéletesen, sugárzóan boldogan. Állva tapsoltak az emberek, ezek a másodpercek remélem egy életen át ilyen élénk emlékként fognak bennünk élni. Megérkeztek hozzám a zene tökéletes részére, pont úgy, ahogy elterveztük. Laci a fülembe súgta egy puszi kíséretében: Vigyázz a lányomra!. Ígérem, mondtam.

A zene pont a tetőpontjára ért, amikor ott álltunk egymással szemben az összes fontos ember előtt.

Ahogy lecsendesült, Gabi felé fordultunk, leültünk a tanúink mellé. 

Szívverés ezerrel, vigyorgás, zsírkígyó.

Gabi ránk szabott beszéde zseniális volt, a megismerkedéstől Virslikutyáig kitért mindenre. Tán picit hosszú lett egy utolsó verssel, de mi szuperül éreztük magunkat. Hasonlóan ákombákom aláírtunk, szülőköszöntés és jöhetett a koccintgatás a kemény maggal. Mivel fele annyi poharat hoztak ki, Gabi mentette a helyzetet, majd a koccintgatásunk alatt a DJ berakta a Star Warsból választott kivonuló zenénket. 

Röhögtem magamban, hogy ezt elpuskáztuk, de marhára nem; pont akkor váltott a zene, amikor ifjú párként elkezdtünk kivonulni. Olyan lett, mint ha ez is koreográfia lett volna, ezt utólag többen elismerően jelezték. Nem, barátaim, mák volt, ahogy az időjárás esőszünete is.

Kivonultunk, majd vissza, hogy az emberek egy-egy pezsgőt felnyalábolva egyesével gratuláltak; kb 30%uk a zenéinkhez is :D

Időben voltunk és jöhetett a fotóckodás. Lett csoportkép, aztán jöhettek a kiscsoportosak. Ehhez adtunk le listát, értelmes sorrendben a kombinációkat, de itt Dávid helyett nekem kellett eleinte hajtanom a dolgot. Féltávon eleredt az eső, így bent készült el a maradék kép.

Túléltük, de az emberektől nagyobb együttműködést vártuk volna. Mind1.

Vacsi pontban hétkor elkezdődhetett, ezt én nyitottam meg kis beszéddel. Ide tartozik, hogy elfoglaltuk a hosszú svédasztalt és tökpoén volt végignézni az asztalokon, ahogy dumáltak, vegyültek, várakoztak.  Beszédet szebbet és jobbat is tudtam volna, de nem akartam az emberek idegein táncolni, mert a vendégváró pogácsák hiányában ez durva lett volna.

 Az előétel és a leves is hozta a próbavacsi szintjét, amikor körbementünk az asztalokhoz picit dumálgatni, a visszajelzések pozitívak voltak. Utólag kiderült (számomra), hogy azért is kel ilyenkor körbemenni, mert a vacsi után tánctémával felgyorsulnak az események és sokakkal csak így vacsi alatt tudtunk személyesen találkozni. Tapasztalat :)

Leves után anyum köszöntötte a násznépet, ügyesen beszélt életében először mikrofonba. Annak ellenére is, hogy nagyimat is említenie kellett és mert apum ágát is külön köszöntötte. (Megjegyzés: boldogan konstatáltam, hogy a két fél családom szuperül kijön, kedvesen fogadják egymást. Olyan nagyon jó volt ez. Gáborék kedvessége, Miskáék lazasága és Öcsim talpraesettsége külön lenyűgözött). És persze az új másik családom, Babáék; minden szuperság, jobbat rajzolni sem lehetne. 

Na szal anyum beszéde nagy tapssal zárult és jöhetett apósom, Laci, aki tényleg a beszédek specialistája. Szuperül felfűzött hosszú standup következett (aminek anyósom finom kulisszák mögötti jelzésére lett vége). Vastaps és Dávid külön gratulációja. :D

Érkezhetett a főétel, fatálakon. Picit mi lassúcskának éreztük a leszedést, tálalást, itatást, de jó volt ez úgy, ahogy volt.

 Na szal Főétel. Remek lett, mindenki elégedetten nyilatkozott, bár idetartozik, hogy én csak picit nyammogva tudtam vmit bevinni. Ám egy későbbi fejfájáscsillapító rendbe rakott és következhetett a várva-várt...

..nyitótánc. Körbegyűltek az emberek, videós és fotós is elhelyezkedett és indult a zene. Mi azt gondoljuk, jól sikerült, nagy hibák nem voltak, de sok csalás volt. A legmókásabb dolog, hogy a rettegett emelés lett a legszebb és legbiztosabb pontja az egésznek, itt a közönség hallhatóan elámult. Imádtuk.

Utána indulhatott a kis retróbulika, vegyes sikerrel, hullámzóan sűrű tánctérrel. Mi természetesen toltuk szinte megállás nélkül, néha mentünk csak el picit inni vagy traccsolni valakikkel.

Az idő gyorsan telt, 11kor menyasszony tánc, azaz lovetta kaszírozás. Utólag elmondhatjuk, hogy jól sikerült. Az utolsó táncpartnere a menyasszonynak természetesen a férje volt; alig vártam, hogy ráronthassak, táncoljunk és aztán vihessem. Hirtelen ötlet által vezérelve felkaptam a vállamra és elszaladtam vele, röhögtek. :-D

11:30 körül jöhetett a torta amit természetesen taps fogadott. Vágtunk pár szeletet; a kést én fogtam, Baba a kezemet, ám mint kiderült, aki felül fogja, az irányít. Na hát Baba azóta is irányít :D

Nem vagyok nagy tortás, de ez még nekem is ízlett, és ha nem tudtam volna, hogy hiányos a díszítése, azt mondanám, ez életem legszebb tortája: pucér és élővirágokkal díszített volt. Természetesen a vacsis desszert után nem fogyhatott el az egész.. vihettek is belőle az emberek. Az alsó szint negyede - mint utolsó darab - a kedves voltbeosztottaknak ment a céghez.

Torta után átöltözés. Na z is izgalmas volt, mert Baba menyecskeruháját véglegesíteni kellett, ebben Herbay volt a megmentő. Így hát kisvártatva jöhetett a meglepi tánc, én már fekete ing és vörös nyakkendő (Rákosi előre), Baba pedig a Menyecskében.

A Salsával kezdtünk, vicc, de elcsesztem, bár nem feltétlen volt észrevehető. A nép csillogó szemei alapján jól ment, anyum végig elégedetten vigyorgott :D

A Salsa egyszer csak átcsapott bulitáncba; mert jöhetett Maroon5 Sugar; hirtelen átkeverve. Vettük az akadályt, ahogy a koreográfiával ezt már szarrábegyakorolva csak mi nem lepődhettünk meg. A szám felénél behívtuk a népeket;  elég jól sikerült tehát a meglepi tánc is.

Később Babával elégedetten megjegyeztük, hogy túl vagyunk a kötelező epizódokon, azaz végre tényleg ihatunk, bulikázhatunk. Nyakkendőm hamar lekerült, sok pálinka pedig bekerült :-)

Sztorihoz tartozik, hogy a sok fiatal alapján hatalmas fergeteges és világraszóló nagy bulit prognosztizáltunk, ám a nagyon fülledt meleg (klímás, mi?!) és az egyéb körülmények miatt fél2kor már erősen fogyatkozott a nép. Az első elmeneteli hulám kb fél12kor volt. 

A bárpultot fél3kor zárattuk, 3ra kb el is ment mindenki, ki-ki a maga módján (taxi, sofőrszolgálat, saját autóval dodgem, stb). Ja igen, bár mondták, hogy a taxik simán bejönnek, ez rohadtul nem így volt...

A székes megérkezett, persze Baba szülei végig velünk maradva segítettek elpakolni. A kinti székek a zuhé miatt jó vizesek és sárosak voltak, de a lebaszás elmaradt, főleg miután kb még egy órát ott maradtuk a székes figurának elpakolni.

Sokan vihettek el maradék kaját, de így is megtelt a fagyasztó; örömmel fogom az oldalast és a kacsacombokat fogyasztani :D

Jó körülményesen jutottunk haza kb negyed6ra, 6ig még az eseményeket átbeszélve nyúltunk el a kanapén és 6kor (már világosban) tértünk végül nyugovóra. Baba szupersegítő családja nélkül még most is ott ülnénk a sz@rkupac tetején. köszönjük! :-*

Utólag visszagondolva a ceremónia sikerült tényleg 120%ig tökéletesen, a kaja jó volt, a táncok és beszédek rendben voltak és végül is a buli sem volt rossz.

Elégedettek és boldogok vagyunk!

...és Bab? Szeretlek. Örökkön örökké. 

Ha a galéria nem volt elég, itt az egész estés FILMÜNK:

A polgári szertartás másnapján a megbeszéltek szerint levettük a gyűrűket és nekifogtunk az utolsó hétnek.

Maradt bőven feladat a tánc befejezése mellett, mint például a mécsestartókért elmenni, ruhát átvenni, öltönyt átvenni, menyecskenyakkendőt szerezni, fehér oltárhoz vonulós leplet szerezni, stb stb.

Baba szerdától szabin (volt), így addig amit tudtam, elintéztem, aztán már együtt mozogtunk.

Az igazsághoz tartozik, hogy Baba a munka súlya, az állandó kánikula és a közeledő megmérettetés(ek) miatt eléggé megfáradt, kibillent. Ám az utolsó hétre megnyugodott és megtáltosodott, amivel óriási akaraterőről tett tanúbizonyságot! <3

Próbáltuk közben a költségtervet is karbantartani, a szolgáltatókkal kapcsolatot tartani, stb. Állandó operatív zsonglőrködés volt ez, néha finoman megjegyeztük egymásnak, hogy bár várjuk, marha jó lesz ezen túl is lenni és kisnászutazni.

Apropó, kisnászút. Florida után nem terveztünk nagy durvaságot, sőt, magunkhoz képest kifejezetten pihiset, hiszen az esküvő után tippünk szerint ez lesz a legmegfelelőbb. Opatija (Abbázia) lesz a cél, pikkpakk találtunk egy igencsakkirályságos hotelt reggeli vacsi svédasztallal, wellnessel.

Na szóval közeledett a Nagy Nap, és szomorúan konstatáltuk, hogy az 5 hétnyi kánikula pont nálunk fog abbamaradni, hogy rohadnameg. Baba joggal fordult be ezen, hiszen a kinti ceremónia, mint megvalósítandó legfontosabb álom szertefoszlani látszott.

Én váltig állítottam, hogy jó lesz, nyugi meg minden, de azért én is f@stam, mint a pelikán. Az esküvői helyszín ugyanis nem igazán alkalmas benti ceremóniára... 

Csütörtöki lelki mélypont után összeszedve magunkat azt a döntést hoztuk, hogy ha a fotós és a fodrász is ráér, legalább az - eredetileg aznap délelőttre bezsúfolt - kreatív fotózást át kéne tenni a jobbnak ígérkező péntekre. Szerencsénkre mindkét szolgáltató rugalmas volt, így ezt valósítottuk meg végül.

Kifestve, kifenve, puccbavágva indultunk meg a fotózásra, ahol a tökéletes 30 fokos szikrázó napsütéssel bizonyították az Égiek, hogy mellettünk lesznek.

Kreatív fotózás

 Babát kezelésbe vették otthon, haj, smink szépen időre elkészült,én ezalatt leléptem, hogy a fodrász belőhesse a hajam. Befutott Baba családja is segíteni (öltöztetésben és logisztikában).

A stratégia az volt, hogy én érek elsőnek a Víztározóhoz (első helyszín), a fotós beállít hátatfordítva várakozni, majd befut a menyasszony, akivel majd akkor pillanthatjuk meg egymást először.

A pillanat tökéletesen sikerült. Mindkettőnk szíve óriásit dobbant, egymást meglátva örömkönnyek indultak. 

Olyan nagyon nagyon nagyon gyönyörű volt az én "Menyám", hogy hihetetlen. A ruha tökéletes volt, királylányos, de nem túl sok, tündökölt a napsütésben. Diszkrét fátyol, ami passzolt a sminkkel és a csodahajjal.

Átöleltük egymást.

..és közben Tamás fotózott ezerrel. :D 

Nagyon várjuk majd ezeket a képeket is, mert a pillanat belülről fantasztikus volt, kíváncsiak vagyunk, kit lehetett ebből megörökíteni. Nona felvette telefonnal assszem.

Utána még volt jó pár beállított kép a Víztározó különböző helyszínein, amiket Tamás - a fotósok fotósa - szúrt ki és valósított meg. Éreztük, hogy kifejezetten jól érzi magát velünk, hiába a meleg idő.

Igazán nagyon jó hangulatban telt.

Négyesben becuppantottuk magunkat a Bömösbe és átmentünk a másik helyszínre, a Várkert Bazárba. Vicces volt, ahogy Baba, mint valami puffancs ült a jobb1-en, kitöltve az összes űrtartalmat :-)    Egy-egy autóból kiszúrták és volt dudálgatás is :D

A Várkert Bazárt Baba választotta helyszínnek, és milyen jól tette! (Info: Giltner Dávid barátom nagybátyja volt a belsőépítész megalkotója a felújításnak)

A helyszín tökéletes volt, az idő, a fények, minden. Nem volt vészesen sok turista sem, de akik igen, azok azonnal jöttek nekünk gratulálni, illetve a Királylánnyal fotóckodni. Nem csodálkoztam, Baba pedig újabb dolgot pipálhatott ki az esküvői bakancslistájáról.

Tamás itt is jó sok helyszínt kiválasztott; általában ketten, de profilkép gyanús önálló fotózások is voltak rólunk.

Szuper jó hangulat volt, ám Baba kérésére a blogba (is) csak a  -nemsoká utómunkát is megjárt - profi fotókból fogunk csak felrakni.

Örülünk, hogy Tamást megtaláltuk, hisz Vele az oldalunkon az esküvőn is tudjuk, hogy jó kezekben leszünk (at least from photo point of view)

:D 

A Szept1es esküvőnkre a youtube segítségével találtuk meg anyakönyv vezetőnket, Gabit. Erre ezért volt szükség, mert a kirendelt anyakönyv vezető lutri, milyen és az is, milyen kedvében lesz. Gabi püspökladányi, így hivatalosan nem adhat minket össze.

Ezért (is) szükségünk volt egy megelőző polgári szertartásra, "kisesküvőre"

A helyszín a Barabás villa volt, amit korábban már megismerhettünk az esküvői helyszínkeresgélés (és a bemákolt próbavacsi) során. Kistermet választottunk a kis létszám miatt, mondván, lesz majd nekünk nagy szertartásunk, itt ez most csak kis formáliskodás.

Baba természetesen fehérben volt, egyik szép hosszú fehér ruháját vette fel. Kis csokra is volt; alap :D

Én ing és zakó, ami a 40fokban tökéletes választásnak bizonyult (NOT).

Időben odaértünk, leparkoltunk és a nép is elkezdett gyűlni; Tanúm Qvazey oldalán anyum, majd tesóm és Míra, végül Baba családja is befutott, leendő apósom, anyósom és sóginéni személyében.

Mint kiderült, a terem nem klímás, ám relatíve hűvös és meglepően nagy és kényelmes volt.

Egy szimpi hórihorgas figura várt bent bennünket, Ő lett az anyakönyv vezetőnk.

Csináltunk pár fotót és indult is a buli:

A szertartás meglepően egyáltalán nem a futószalagos séma volt, kedvesen és relatíve szépen beszélt Horász (bocs). Egymás kezét fogtuk a tanúk között és egyre inkább meghatódtunk, nagyon nagyon fantasztikus érzés volt.

Az aláírogatásnál full izgulva mentünk oda, ákombákom krikszkraksz és utána gyűrű húzás. Vergődve, de ezt is abszolváltuk.

3 varázsszó is elhangzott, amiket a házasság muníciójaként kaptunk: 

"Köszönöm, Bocsánat és a Basszusezmiisvolt?"

Utána még kis fotózkodás és elérzékenyülés, gratulálgatás a helyszínen.

Szerencsénkre utólag kapcsoltunk, hogy a helyszínen a kinti képeknek van igazán értelme, így a szökőkútnál és készült egy pár darab:

De a bentiek is jók lettek:

Utána még meghívtuk életünk kemény magját egy kis pezsgős koccintásra hozzánk, Kutyuska legnagyobb örömére. Tuskó módon többször is megjegyeztem, hogy ez csak kis rövid koccintás, de utólag az órára nézve így is a szertartás + pezsgőzgetés majd 3órás progi lett :D

Beszélgettünk a szept1-i közelgő NAGYNAPról és persze felmerült csomó kérdés, meg minden.

De hát ez az élet rendje.

Na szóval a gyűrűk felkerültek, örömmel nézegettük őket és lettünk Erdélyi és Erdélyiné. (persze számomra Telek B. Judit, azaz Baba, de mind1).

Elmentünk a törzshelyre vacsizni, nagyon szuper volt. Többször a gyűrűs kezünkre pillantva elégedetten vigyorogtunk és az nap többi részére sem lehetett panasz (18+).

És most várjuk a köv hetet, véglegesíteni és kigyakorolni a táncainkat, utolsó simításokat végezni az előkészületekkel, helyszínnel, apróságokkal.

 Ha ez ilyen szép nap volt, vajon milyen lesz majd a köv hétvége (szept1)? :D 

Puszil mindenkit, 

                           az Erdélyi család

Na szóval beértünk a nyár finish-ébe, ami sok mindent jelent egyszerre:

1.20adikai tüzijáték

2. Mingyá esküvő

3. Mingyá vége a nagy szabimnak

Mindhárom téma esszében való kifejtése következik.

1. 20adikai tüzijáték

Szépen komótosan indultunk le a városba; egy 110est bevárva a cél a Döbrenetei tér lett volna. Még jegyet is kezeltem nyárspolgárkodás gyanánt, ám a BAH-on bejelentették, hogy a busz terelve a Móricz felé fog továbbmenni, szal besz@ptam.

Úgyhogy vettünk egy mély levegeőt és gyalog átvágtunk a hegyen, lementünk az addigra már lezárt Hegyalja úton, egészen a Dunáig. Baba is szépen bírta, szedte a lábát.

A part természetesen dugig volt, így rutinos vén rókák lévén egyből az alsó rakpartot vettük célba. Itt ténylegesen sokkal kisebb volt a népsűrűség (a tavalyi Pesthez vagy csak a felső rakparthoz képest is). Tovább kolbászoltunk, átvágva a hullámzóan sűrű tömegen, gyakorlatilag a Lánc-hídig. 

Tudtunk, hogy a Lánc-híd és a Margit-híd  között lesz a móka, így célunk volt picit északabbra jutni.

Jó helyünk volt, mikor nekikezdtek; a Hídra jól ráláttunk, a két híd közti uszályra is kielégítően.

A zene nem volt szerintünk elég hangos, de így is élvezhető volt.

A híddal szépen játszottak, a dramaturgia f@sza volt.

A legvégén görög tűz nem volt - sajnos, de készültek helyette valami újjal; fehér hatalmas zárótüzit lőttek fel, ami valósággal vakítóan izzott, miközben kisebb háborúkat megszégyenítő módon durrogott. Tényleg nagyon szép volt, de picit ijesztő is, mi is rácsodálkoztunk. Picit olyan volt, mint a hullámvasút; közben eléggé extrém, de utólag visszagondolva királyság.

Kb fél órás lehetett, a végjáték után a tömeg megindult hazafelé. Pisti szülinapjának záróakkordját, a Himnuszt már nem feltétlen érezte az ember kötelezően végigálldogálni valónak.

2. Mingyá esküvő

...már nem titok, polgári szertatásra készülünk, majd a szept1 esküvőnkön megerősítő  szertartásunk lesz. (kevésbé hivatalosan "kamuszertartás")

A polgári miatt előzetesen voltunk a Polgárjenő hivatalban, a Jenő úrhoz. Nem szociálispolitikáért, hanem bejelenteni hivatalosan is a házasodási igényünket. Egy nagyon kedves Manyika vette fel az adatokat és tett fel nehéz kérdéseket, pl, hogy mi lesz Baba neve, meg hogy mikor és milyen formában szeretnénk a szertartást. Nos Erdélyiék nem vágták, de megoldották. 

Még ott megvárhattuk a határozatot, miszerint nemsoká egybekelhetünk.

Erdélyiné Telek Judit lett a terv, de én tolom rendületlenül a Telek B. Judit-ot inkább. Hátha meggyőzöm. (B = Baba, gyengébbek kedvéért)

Még hiányzik pár apróság az esküvőig, például a fehér lepel, amin végig lehet majd vonulni, nekem Menyecske ing, gyertyatartók, lufik, stb stb. Fájó apróságok ezek. Például a Menyecskeruhás 2 hónapos mizériához képest. De az öltönyszerzést is a végére hagytuk (hagytam), igazából bemákoltam csak, hogy lett. Nem is akár milyen, gyönyörűséges és fantasztikus.

A Menyecskeruha is megoldódni látszik, mert a tánctanárunk (alább) javaslatára egy n+1edik helyet felkeresve találtunk jó piros ruhát Babának. Ez amolyan jól összetrükközhetően furmányos ruha, mindenkire jó és emiatt tán picit senkire sem. Ám messze minden eddigin túlmutatott, így azonnal pörcsészeltük. Majd esküvő előtt ki kell próbálni, hogy a lehetséges 100db megkötéséből melyik lesz majd a befutó, hogyan lesz majd hordva. 

Na szóval a tánc. Ez az a része a készülődésnek, amit mindketten vártunk, hisz táncolni szeretünk és ez már majd amúgy is az a része lesz az estének, amikor már a bulika szaga terjeng majd a levegőben.

 Tánctanárunkat még egy próbaeste során fél éve ismertük meg a Barabás villában, Eszti nagyon kedvesnek és energikusnak tűnt. Ám túlterhgeltsége miatt nem hozzá kerültünk, hanem Rékához. Ezt furcsálltuk, de Rékát megismerve nagyon örültünk. Ám a második (keringős)óra végén jelezte, hogy nem fog tudni minket a végéig elkísérni, mert túlterheltsége (és szerintünk magánéleti dolgai) miatt kipontozódott.

Így hát visszakerültünk Esztihez, aki a harmadik órán már a mi zenénkre kifejezetten nekünk megírt koreográfiát kezdte el tanítani. Úgy hallotta, hogy ügyesek vagyunk, így az eleve nehéz zenénkre (halk és változó ütemű) egy piszoknehéz egy percet oktatott le egy alkalom alatt (1,5óra) a betervezett 3,5 percből.

Jeleztük, hogy elég nehéz, vergődősés kötött a dolog, mire azt mondta nevetve, hogy nyugi, 6db alkalmunk van még, lesz időnk megtanulni, begyakorolni. Erre megemlítettem, hogy mi még meglepetés táncot is szeretnénk csinálni, na erre már Ő is megijedt és mondta, hogy jóóó, de akkor nadrág felköt + otthon mostantól gyakorol!

Szóval izzadunk a tánccal, közben már a meglepi tánccal is. Itt a koreogáfiával egyetnemértésem miatt picit befeszültünk, végül én írtam újra, Baba pedig ripszropsz megtanult salsázni, Imádom, hogy ennyire tehetséges és ilyen jó Őt vezetni. a Legjobb!

Reméljük, elkészülünk az esküvőig.

Közvetlen az esküvő előtt lesz pár nap szabija Babának is, ott majd okosan mindent megoldunk, beszerzünk majd. 

 <kiegészítés - Baba:

" írd csak le, hogy szegény Esztert terrorizáltad; a koreográfiáját lefikáztad és leokoskodtad. Nem az a baj, hogy nem tetszett neked (és nekem sem), hanem az, hogy nem köntörfalazva adtad elő nemtetszésed.. "

3. Mingyá vége a nagy szabimnak

Május óta tartó grandiózus szabim lassan a végére ér. Gimi óta nagyobb megálló nem volt az életemben, munka óta pedig végképp nem. Így 10 év után megálltam, picit f@sva attól, mi lesz velem "munka nélkül", mi lesz, ha rám szakad az IDŐ.

Nos, minden kétséget kizáróan űbernagykirályság ez az időszak. Ahogy mondani szokták: "csak a hülye ember unatkozik".

- Befejeztem a pincét, gyönyörű és igazán praktikus lett.

- Lakás javításai is megvannak.

- Kert ránk eső részét gyönyörűen befüvesítettem, öröm ránézni.

Bár fizu nélküli időszak volt ez, érdekes belegondolni, hogy a lakás egy előbb-utóbb esedékes értékesítése esetén mennyivel ér a jelenlegi javított állapotával (és szép kertrészével, pincéjével) többet. Valószínűleg inkább pluszban lettünk anyagilag.

Más részről pedig a rengeteg horgászat, a tenisz elkezdése és a sok nyaralgatás fantasztikus volt. Feltöltődtem, kipihenődtem. 

És persze rengeteget kutyáztam, fura lesz majd Virslinek is, amikor újra munkába állok, és a napi 1-2 óra kutyuskázás eltűnik..

Szept10 visszatérek a munka és a cég világába. De már nem mint fejlesztési osztályvezető. Mert bár fantasztikus időszak volt, most máshova szeretném helyezni a hangsúlyt, a munka mellett Bab' és a hobbiknak is több teret szeretnék adni, a súlypontot a magánéletre áthelyezni. Nyilván elég kemény lesz az elején, ego és egyéb szempontokból is. meglássuk.

--------

<spoiler>

Kövi bejegyzés már egy szépséges polgári szertartást leíró nap eseményeit fogja tartalmazni <3 

A szülinapi hullámvasút (egyszer fent, egyszer lent) egyszer csak megérkezett a főattrakcióhoz.

Gyanútlanul telt az este, Babával iszogatást terveztünk, dumáltunk, tán néztünk is valamit.

7kor megszólalt a kapucsengő; anyukám volt. Furcsálltam, először is, hogy BKVval el tudott jönni, másrészt még sosem állított így be. Őszintén örültem Neki, 3asban kezdtünk el dumálni. Kutya persze totál odavolt, hogy vendégünk van.

Aztán – kb fél órával később – megint megszólalt a kapucsengő és beállítottak Nővéremék is. Totál meglepődtem és nagyon örültem, de nem vágtam, miért jöttek el. Aug19e volt már…

Aztán lelepleződött a csíny; meglepi szülinap.

Baba az egészet megszervezte full titokban, én még akkor se sejtettem meg, amikor tortát találtam a hűtőben. Ugyanis rávágta, hogy az Aug20ára lesz. Nahát, gondoltam, újabb családi szokásunk lesz ez, hogy 20ánm tortázás.

Szóval szépen összegyűltünk és meg olyan nagyon boldogan néztem körül életem első meglepi szülinapján.

Volt tortázás (Baba mindent beszerzett titokban) és kis ajándékozás; Nővérem és én is kaptunk.

Nagyon szép este volt, öröm rá visszagondoln

Hahó, 

Rengeteg fotó és történés volt júli eleje óta, igyekszünk - amennyire lehet - értelmesen és viszonylagos időrendben - beszámolni :-)

Voltunk Velencei-tavat kerülni biciklivel, szuperül sikerült. A táv nem nagy, erős tempóban akár egy szűk óra alatt is teljesíthető, de a táj megdöbbentő változatossága és a jó társaság ugyebár kellemesen elnyújtotta.

 A tájról sok kép nincs :D , de guglija mindenkinek van, illetve ősszel szerintem újra megcsináljuk és majd erre is odafigyelünk. 

Btw, Nonával is volt lent azóta Baba, lehet hogy <IDE> majd jön kép róluk és/vagy a tájról is.

Tisztaó Öcsivel

Balaton Soundról nem épp szalonképes állapotban fél napos késéssel előkerült drága öcsém, és indulhattunk lefelé. Az úton végighorkolva telt az idő:

A szállás poroszlón volt, egy kis félreeső parasztház, saját kert, saját minden. Ez volt az igény, tökéletes volt a célnak.

Berámolva Öcsi folytatta az alvást, én elintéztem a horgászboltot és felderítettem a kikötőt, ahonnan a hajót béreltük - másnap.

Azért másnap, mert sikerült a monszunba beletenyerelnünk. Így az esti horgászat helyett a Pestről hozott szalonnát sütöttük meg, fittyet hányva az addigra valamelyest csillapodó esőre. A szalonna és a többi cucc isteni volt, a cider és a pálesz pedig további örömködésre adott megbízható alapot.

Másnap felkeltünk 4:20kor, 5kor már a hajóban voltunk, felszerelkezve. A Tiszta-tó rejt - bizonyára - szép halakat, de a táj és például a hajnal látványa már eleve annyira lenyűgöző, hogy már ezért megérte.

Egy tájban gyönyörködős betlizős négy órával később egy ígéretes nádszigetet horgásztunk meg, ahol egyre nagyobb fehérhalakat (és a mindenre odab@szó törpeharcsákat) kezdtük el sorra kiszedni.

El is tettünk egy nagyobbacska kárászt és keszeget, de aztán elengedtük.

A terv az volt, hogy napközben kijövünk és pihi, mert aztán éjszakai horgászat lesz. Öcsi váltig állította, hogy az majd szuperkirály lesz.

Ám a tavat és a nádasokat, a hajókázást csak nem bírtuk abbahagyni. Így végül egy gyros és kb 15 km hajózgatás után délután 4 korül kötöttünk ki. Pihentünk pár órát és este 8kor nekivágtunk az éjszakának.

Raktunk éjszakai tüzet, majd felváltva aludva telt a szúnyogos este. Törpeharcsán kívül eseménytelenül, de legalább a tíz éve tartó éjszakai horgászatos igénye Öcsinek kipipálódott.

Nyúzottan hajnalban haza, pár óra alvás és még a poroszlói ökocentrummal búcsúzva indultunk haza.

 ...ősszel rablóhalazni le kén' jönni..

Balatonszéplak

 Nincs nyár Széplak nélkül. Anyummal lementünk, volt sok strandolás és elefántnézés (cirkuszok vannak mindenütt; Zamárdiban kézből esznek, Lellén meg fürödtek és felvonultak):

Rengeteget gyúrtunk, nem elhanyagolható eredménnyel. Ez utóbbit már a Tanúval., Dr Gergőkével.

Baba is volt lent egy hétvégét - de voltak Nonával Füreden is <ebből is lehetne egy Baba féle poszt>

Ja igen, itt volt horgászat, a Kőröshegyi tavon volt egy kis célzott amúrozás - sikerrel:

 Itthon

 A balcsiról hazaérve elkezdtük a tánctanulást (heti 2db óra - nem is olyan könnyű).

Illetve halad a kert folyamatosan, szépen épül, zöldül. Na meg Baba névnapjára az erkély is (és van új Orchidea)

Képes összeállítás, nem feltétlen időrendben:

A gusztustalan száz éves tuja is elbúcsúzott:

Lett szép ágyásszegély és újabb parcellák füvesednek.

Miska bácsitól zsákmányolt lépőkövek is elkezdték az ösvény megformálását - ez majd folyt köv.

Erkély:

Virsli kutya megint kés alatt 

Miután Baba rátapintott arra, hogy a kutya lábán a bőr igen csak el van vékonyodva a fém implantátumok fölött, bevittük megmutatni. Mondták, hogy biza igaz és hát ki is kéne/lehetne ezeket szedni belőle. Akár még a járása is szépülhet.

Nos, két műtét kell a röntgen alapján, egy hogy dinamizálják, azaz a csavarok kivételével a meggyengült statika megerősítésére a csont véglegesre kiépül, majd egy második körre már a maradék implant is kivehetővé válik.

Ember tervez... A csavar kivétele előtt az ivartalanítás is megvolt, szegénynek csőstül. De elvileg ez a könnyebb a kettő műtétből, így ebbe suvasztották ezt is. Na szóval a kutyus kipakolása után a csavarok kiszedése következett, ám a gyenge csontszerkezet miatt a csavar mentén kettőbe tört a lába.

Így mikor érte mentünk nagy jókedvűen, kiderült, hogy kb a startmezőre vagyunk visszaküldve. Bár így is csak még egy műtét lesz, ám most 8 hétnyi vergődés jön. Kutya nem fut, nem lépcsőzik, kötéscsere 3 naponta, stb stb.

Iszonyatosan sajnáljuk Őt. Már az ivartalanítás is kemény dolog, de a lábát megint elbukta.

A gallért nem tűri, így mindenféle módszerrel próbáltuk a hasát a nyalogatás elől eltakarni.

A kedve amúgy feljavult már másnapra, jól eszik, iszik és persze szaladna (három lábon). Muszáj a kis energiabombát pórázzal visszafogni, kanapéra is jönne, meg minden, de nem lehet semmit. Mi ülünk le mellé a szőnyegre, ilyenkor hálásan bújik és örül nagyon.

...Tegnap vették ki a varratokat, egyelőre OK. Kötéssel együtt lassú séta esetén terheli a lábát, ami jó jel.

Ide most jön fotó morálfeljavítási célzattal:

Anyum is járt nálunk meglátogatni a kis beteget és napozni, grillezni:

Jóska is kint volt velünk szépen.

Baba

Tetves meleg van, de Baba vitézül állja a sarat, dolgozik ezerrel. Klíma nincs az irodájában, így amikor már a poklok pokla van, néha elengedik korábban.

Itten pár képecske:

<3 Csinoskodás ezerrel. Elkészült a próbahaj, zseniális lesz, gyönyörű hercegnős.

Nem, nem teszek ide képet. Majd az esküvőn úgyis meglássátok.

Legénybúcsú

Nem volt tökéletes, de ez már csak ilyen.

Csoportkép:

Szülinapok

Nonával egy év van köztünk, mármint pont egy, aug6, de Ő csak 85ös :D

Az én szülinapom elég nehézkesen indult, de végül nincs okom panaszra; volt meglepi és horgászati partner; mármint a világ legjobb kapásjelzője: BABA.

Nonát is felköszöntöttük szépen, több körösenŐt is:

Az augusztusiak szeretik a dinnyetortát :D

Ja igen, Esztiék Babáját is megnéztük:

Autóink

Baba verdájában (Babakocsi) elcsesződött a klíma, de hát mikor jobbkor, mint a melegrekord idején.

Nekem is lenne mit megcsináztatni az enyémen... ja és átlépte a 200ast biza.

Városnézés + bulika

Hát már majdnem elfelejtettem, hogy a sok esküvői szopkodás közepette tartottunk egy "szabadnapot", csak lazítottunk. Voltunk a városban, pl óriáskerekezni:

Voltunk a Bazilikában is (ahol a futószalagszerű esküvőzésen elégedetten vigyorogtunk)

És este buli. olyan jó volt végre együtt is bulizni, táncolni.

Még otthon Baba is belekezdett a Big Bang Theoryba, majd az alapozás után mentünk a Parkba. Heniék is ott voltak. (képeik?)

Kb kettőre hazaérve még kifeküdtünk a kertbe csillagokat nézni és aztán pihi. Olyan jó kis este volt, hogy na!

<3

Két hét múlva pedig ACTION!

A leánybúcsú gigamega jól sikerült. A sikeres feladatok teljesítése során beöltöztettek a csajok "menyának". Nagyon menő feladatokat hoztak össze, úgy mint a közös emlékek felidézéséből az adott személy kitalálása, Szivi ismereti teszt, zoknival kellett eljátszani a megismerkedést és a leánykérdést. Kis fátyoltól kezdve a boáig (tetszik a boája) minden meg volt, s az este egyik jelentős eseménye, hogy egy limuzin várt minket a lakás előtt. Természetesen a Budapest Parkban zártuk az estét, táncolva, énekelve partiztunk. Mint ahogyan azt az alábbi képek bizonyítják.

Budaörs: Nona is csatlakozott:

Ez a lánybúcsú másnapján volt és szó szerint a MÁSNAP(osság)JÁN :D

De volt Kutya a Tétényi Fennsík természetvédelmi területén található tanösvényén is:

Ez már picit komolyabb igénybevétel volt, 10 km, 28 fok meleg.

(Hátha az álterhesség ellen is hasznos lesz - meglássuk)

 Muszáj megjegyezni, hogy Virsli tényleg nagyon jó kutya az ilyen kiruccanásokon. Nyugodtan el lehet engedni, nem kóricál el. Mulatságosan kocog az ösvényen és csak szimatolni tér le, de bármikor lehívható, illetve ha alaposan lemaradna, akkor  magától is visszaszegődik.

Mókás, hogy egész végig előttünk megy, de ha elfárad végül, akkor már hátrasorolódik és szorosan követve sétál. Általában nyelv kilóg. Onnan tudod, hogy követ, hogy egyrészt csilingel a nyakörvön a biléta, másrészt a bajusz-szőrei a bokádat csiklandozzák :D

Ha azonban van ideje picit cserkészni, akkor egyre nagyobb nyolcasokat leírva keresi a vadat. 

Tényleg remek kutya, nagyon büszkék vagyunk rá!

Baba dolgozik ezerrel.

Eközben a lakás szépséghibái meggyógyultak:

És a pince is elkészült - de most már tényleg :D

Találtam egy új horgásztó rendszert, ami totál rabul ejtett. 

http://www.ordasto.hu/

Van harcsás tó, ami elsősorban afrikai és amerikai harcsákkal van telepítve. 4-6kgsok, de nagyon nagyon húznak. Hihetetlen küzdelem egy ilyen sokbajszost a partra húzni.

Öcsi is fogott:

Egyik alkalommal egy helyi okostojás kioktatott, hogy a gilisztacsokor mellett érdemes lenne csirkebelsőséggel is próbálkozni; máj, szív, zuza. Próbáltam őket, de semmi, mígnem a zuzára "botelvivős kapásom" volt. Épp elkaptam a bot végét, olyan kapás volt; életem legnagyobb szürke harcsáját sikerült megakasztanom. A mellettem horgászó emberekenek ki kellett venniük a cuccait, mert a harcsa úgy döntött, úszik egy pár kört a tóba :D Kb 15 perc fárasztás után: 109cm, 11,2kg.

Kimaxolva a harcsázást, mostanában pontyozni járok.

Mivel nem lehet etetetőanyagot használni és a vizek is oxigéndúsak, így a halak itt 10x annyira húznak. Igazi sportélmény. És nem kicsik, 3kgs pontynál kisebbet nem láttam.

Ja igen, eddigi életem rekordja is itt van: 9,4kg:

A kertet az erkély alatt is elkezdtem rendbe tenni; füvesítek. Íme az eddig elkészült csík:

És kiskutya is szépen szaladgál, kicsit álterhesen :D

Baba pedig csavart vitt be a fodrászkodásaiba <3

Hiányzol Mari. Olyan jó lenne mesélni (és úgy igazán átbeszélni) a közelgő esküvőt, a munkahelyi dolgokat és úgy mindent. Mint régen péntekenként, amikor átmentem Hozzád, bevásároltunk és aztán órákig dumáltunk.

Találtam pár régi képet a laptopon, szeretném ezeket idetenni:

Pénteken 22 óra utazás után végre hazaértünk. Jó érzés volt a saját fészkünkben tanyázni :)

Gyorsan bevásároltunk és zuhanyzásokkal próbáltuk magunkat ébren tartani este 8ig (4-8ig tartó 4 óra ezer bebóskolással jóóóó lassan telt el).

Szombatra 15 órát aludtunk, 13 óra alvás után szólt a vekker, de még 2x1 órát ráhúztunk. Jól néztünk ki utána, karikák a szemek alatt :D

Dani&Szandra esküvőjére indultunk aztán, Nonát is összeszedve. A csapat jó volt, a zene kevésbé, de a hangulat adta, fél3ig toltuk, hazasétálva kb fél4kor dőlhettünk ki.

Képek:

Vasárnap Gyöngyösön indultunk; életmentő KVval. 

Bemázliskodtuk, hogy az ifjú pár még ott volt, így velük is megvitatva a tegnap estét tök jót kávéztunk a napsütötte verandán. És átadtuk a mi meghívónkat.

Mert bizony mi leszünk a következők - éljen május szeptember elseje! :D

Családi ebéd Tarjánban - isteni lábszár húslevessel - keresztszülős meghívósdi és start haza, immáron Kutyával.

Nagyon hiányzott már mindkettőnknek és úgy fest, mi is Neki. Azóta is szétkutyuskázzuk az agyunkat.

Pl:

Csüt – hazaút

Keltünk szépen és mentünk reggelizni, ami ebben a hotelben is jó volt. Minden hotelban divat az, hogy egy tartályból egy műanyag pohárba tudsz adagolni gofri masszát, amit aztán a gofri sütőbe kisütve friss meleg ropogós gofriként fogyaszthatsz el. Mindenfélét tehetsz a tetejére. Másik, ami itt is volt, az a melegen tartott zabkása, ezt is fel lehet turbózni a cukron túl magokkal, lekvárral, miegymással.

Tojás, virsli, stb, Baba a szokásos kis lekváros szendvicske és joghurt. Ja igen, volt gyümisali is, azt is toltam. Ebből a szempontból jó lesz hazaérni: a szénhidráthoz nagyon értenek (kenyerek, sütik isteniek), de zöldség és gyümölcs az nincs, zöldséget az ilyesmi reggelihez hírből sem ismerik.

Még tegnap vettünk is a boltban paradicsomot, meg hát banánt eszem, mert az legalább finom (jobb, mint otthon a hűtőházi).

Na szal összepakolás és kicsekkolás. Megjegyezném, hogy a Vándorcirkuszunk már olyannyira rutinos lett, hogy pikk-pakk pakolunk és indulunk már; koreográfia van betetrisezni a cuccokat a Mustangba és egyáltalán :D

Gondolkodtunk, hogy délig – a bérautó leadásáig – mit csináljunk, végül a shopping helyett Baba a Miami belvárosi furikázásos programot választotta (nagy örömömre), így megindultunk előre.

Miami belvárosa fényben jobb, de nem sokkal; vannak szép felhőkarcolós részei, de nem nagy durranás, és ami érdekesebb, hogy még itt is csak elvétve vannak járókelők. Azért csináltunk jó pár képet.

Visszavittük – már megtankolva – a verdát, fura érzés volt a közös ~ 2000km (1244 mérföld) után tőle elbúcsúzni.

Ja és 33 órát ültünk benne :D

(lentebbi közös képünk már a repülőgépen készült)

A köv bérlő majd biztos nem hajtja meg így, nem lesz vele ilyen kezes és nem sergeti, pörgeti majd kikapcsolt menetelektronikával a vizes aszfalton. Legalábbis Baba ekként nyugtatott édesen. Úgy, ahogy csak Ő tud.

A reptérre délre kiértünk, ami bár rohadtul korainak tűnt az 5 órás induláshoz képest, mégis jól és elég gyorsan eltelt. Mire bedobtuk a bőröndöket, átmentünk a kapukon és az összes bolt összes vackát végignéztük, kb el is telt az idő, én előkészítettem – többek közt - ezt a blogbejegyzést is offline és be is szálltunk a gépbe.

Ezeket a sorokat már itt gépelem és majd bedobom a blogba otthon.

Otthon. De fura lesz.

Sok szempontból várjuk, hisz ott lesz a Virslikutya, lesz egy jó esküvő, saját ágy és szféra, nem kell ennyit pakolni, nincs jégverem klíma, stb. De az is igaz, hogy az itteni jólét, meg persze az akciódús nyaralás és a rengeteg tapasztalat, élmény az fantasztikus volt. Párszor szóba került, miként innen tovább. Az tuti, hogy a nyugati partot is meg kell nézni (Los Angeles és környéke), de rövidebb hosszabb időre borítékolhatóan ki szeretnénk egyszer csak gyünni.. Szeretjük a helyiek picit hedonista életfilozófiáját, sokkal kevésbé feszkós életvitelét és persze a tenger közelségét. De nyilván keveset voltunk kint, hogy általánosíthassunk. Meg ahogyan mondják, a puding próbája úgyis az evés lesz.

Szerda – az utolsó nap

Mivel napok óta nem voltunk még a tengerparton sem a rossz idő miatt, így a reggelink elköltése után úgy döntöttünk, kimegyünk a borongós idő ellenére is minél korábban; kikötőbe, mólóra, bárhová.

A kikötő lett volna az első uticél, ám végül valami katonai támaszpontra keveredtünk, így ezt hagytuk is és elindultunk a híres Cocoa beach felé. Itt van egy komolyabb móló, az volt a cél. Megérkezve picit eltököltünk a parkolással, majd megindultunk a mólóra. Nagyon gusztusos vendéglők és éttermek nőtték be a mólót; picit olyan volt, mint egy sziklán a korallok; egymásba érve élvezték a földrajzi adottságokat. Szóval volt kocsma, kis éttermecske, játékterem, horgászbolt és a móló végében egy nagyon hangulatos kis koktélozó. Pénzért engedtek – volna – ki bennünket, de bedumáltam magunkat.

Csináltunk pár szelfit, majd észrevettük, hogy az idő kezd tetves mód kegyes lenni velünk és biza mehetünk a strandra. Így is lett; az alaposan felkorbácsolt víz bár messze nem volt áttetsző, de a hullámfürdő jó móka volt. Sok-sok hordalékkal és hínárral, tengeri fűvel súlyosbítva, de ettől még élvezhető volt. Baba kint süttette magát, én is csatlakoztam. Nézegettük a tipik amcsikat a 4 zacskó chips-vel és kekszekkel körberakva, hallgattuk a bolond festőművészt, aki a kisrádiójára rákontrázva tolta a kántrit. És a nap sütött, meleg volt és nagyon-nagyon jó. Ez az egy óra csak most éreztük, mennyire hiányzott, a sok eső és vezetés és minden után (helyett): csak feküdtünk szépen egymás mellett és szívtuk magunkba a nyarat.

Végül indulnunk kellett, így a jó kis órás strandolás után tusolás és start; a Mustang már várt bennünket. Várt ránk 350km dél felé az újabb szállásra, amit már direkt a reptérhez közelre választottunk.

Vicc, de 3 perccel a kocsiba beülés után már esni is kezdett az eső és órákon át esett, hol áztatósan ráérősen, hol pedig mint ha dézsából öntenék. A Mustang, az ablaktörlők és én nagy csapatot alkottunk, Baba meg szépen üldögélt, a zenéket váltogatta, majd egy jó órát durmolt mellettem.

Mikor felébredt, újra közösen lelkendeztünk az ajándék másfél órás nyárért, ami most megint olyan nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt. Megálltunk egy Publix-ban (helyi Tesco) bevásárolni, Baba alaposan körbejárt, minden sort tüzetesen megnézett, de türelmesnek kellett lennem, hisz ez volt a deal (megállapodás).

Egy óra vezetés maradt még, az autóba visszaülve már azért eléggé untuk már a banánt. Ekkora kb 1900 km-t vezettünk (1850et ebből én), s bár szépen belaktuk a kocsit, de azért olyan fura volt a kocsiban lévő számlálóra nézni: 30 órányit ültünk már benne.

A szállást ügyesen megtaláltuk, becsekkoltunk, majd konstatáltuk, hogy bár hasonlít az előzőre, sokban elmarad tőle. De legalább közel lesz másnap a reptér. Ezt tudtuk, mert a fölöttünk elzúgó gépeket zárt ablaknál is jól lehetett hallani. Ja igen, a zárt ablak olyannyira zárt, hogy ki sem lehetett nyitni, csak klíma géppel lehet „szellőztetni”. Mivel a fürdőgatyám vizes volt, ezt rádobtam és hűtésről fűtésre kapcsoltam. Eredmény: olyan rohadt büdös égett szag lett a szobában (nem a gyatyám, hanem a por lehetett a gép gyomrából) , hogy alig bírtunk megmaradni; ablak híján a szobaajtót nyitottuk ki… :D

Duplaágy volt itt is, az egyiken összekucorodva aludtunk természetesen.

Bár fáradtak voltunk, próbáltunk minél tovább fennmaradni, hogy másnap a gépen minél jobb eséllyel tudjunk majd aludni. Én toltam a blogot, Baba okosodott a House-ból (orvostudomány & arrogancia szórakoztató elegye ez a sorozat.

Utolsó esténk volt; legalábbis hotelben alvás terén, hisz a gép éjjel jön majd hazafelé.

Szuperságos szállásunkon baconnel indult a nap, vigyorogtam már itt. Pedig még mi várt ránk.

(Busz az Apádra ütökből, medence, amiben nem fürödtünk ééés nagy pálma a bejáratnál)

Többfogásos reggelink

(már a hotelban is asztronauta volt. Ja igen, az Atronaut Boulvard-on laktunk)

...

Hát biza, az Armageddon zenéjére érkeztünk meg a NASAhoz; Kennedy Space Center (KSC)

Végtelen kép és videó készült és természetesen annyi élmény, hogy ez megint egy nehezen összerakható bejegyzés lesz.

Na lássuk.

Már az úton odafelé kiszúrtuk a rakéta-kertet (Rocket Garden); hiszen a nagy hordozórakéták több emelet magasak.

Megérkezve láttuk, hogy az alapjegyhez tartozhatnak még kiegészítők – mint mindig. Úgy döntöttünk, hogy egy plusz buszos túrára befizetünk; kb másfél óránk volt előtte szétnézni.

Mivel esős nap volt, ezért itt is – mint Orlandóban – kevesebben voltak állítólag az átlagosnál. Tény, hogy az Universal studio-s sorokhoz képest itt szinte csak lézengtek az emberek, de ha ilyet otthon látsz, azt mondod, tömeg van J

A Rakéta Kerttel kezdtünk, a rakéták és eszközök méretén hüledeztünk és nagyon-nagyon örültünk, hogy bár be van borulva, nem jön a zuhé.

Később a Heroes and Legends épület következett; itt először 20 perc agyzsibbasztással 100 ember 10másodperces videókon elmondta, kit-mit tart hősnek, de ezután viszont jó cucc jött; betereltek egy 3Ds terembe, szemüveg fel (Orlandó után már rutinból) és mehet a videó.

A film arról szólt, hogy hogyan jutott el az űrhajózás napjainkig és milyen kihívások jönnek a közeljövőben. Kb a spektrum TV is tudná ezt a szintet, de a képi világ és a hangok zseniálisak voltak, látványos és tiszteletet parancsoló volt az egész. Fura volt belegondolni, hogy ezek itt a 60as évek végén a Holdra készülnek, odahaza kismagyarbalf@szok meg két értelmes dolgot nem bírtak letenni az asztalra. (mert akik igen, már rég kint voltak). Mindegy.

A kövi attrakció a Mars utazást előkészítő tárlat volt, élő fellépővel (uncsi, hisz gyerekeknek és amerikai tudatlan tökfilkóknak szánták a performanszot) és sok érdekességgel. Ki voltak állítva a marsjárók (köztük a Curiosity, ami nekem gyerekkori legenda volt), a Marsra utazásos kérdések és nehézségek, Űrhajó és landoló egység makettek és még sok más. Baba picit unta, menünk tovább.

Volt egy nagy IMAX vetítő épület, itt kinéztük az időpontot és végül – órákkal később – be is tudtunk ülni.

Átszaladtunk a gift shopon, fotózkodtunk rakétákkal és indultunk a buszok felé.

Ki volt ránk ragasztva, hogy az 1:00-s útra vagyunk hivatalosak, átvettük a túra kiskönyvét és kaptunk vizet. Volt pici sor, egy öreg figura jött végig és kérdezgette, ki honnan jött. Azt hittem a buszsofőr, de szerencsénkre a túravezetőnk volt. Miután elcsodálkozott rajta, hogy 8000kmt jöttünk idáig, a mögöttünk állókkal elkezdtünk cseverészni. Los Angelesiek voltak, kedvesek és érdeklődőek.

A buszon kiderültek a szabályok; mikrofonba mesél majd a figura, mi meg kussoljunk. Ezzel nem is volt gond, azzal viszont igen, hogy a 3 órás túra első órája alatt meguntuk a sok rizsáját és azt, hogy 20 mérföldre lévő kilövőállomásokat mutogatott, ami ugye nekünk kb 1-2 mm-esnek tűnt ilyen távolságból.

Babával egymásnak hőbörögtünk, de csak hunyorítva, lévén, hogy okosan egyikünknél sem volt napszemüveg.

Végül elkezdett alakulni a túra, mert végre a létesítmények közvetlen közelébe vittek (volt, ahol ki is szállhattunk). Láttuk a nagy rakétaszerelde épületét kívülről; hatalmas ajtókon jönnek ki függőlegesen a rakéták. Irtó menő volt. Láttuk a rakétákat hordozó hernyótalpú gépeket és kilövő állásokat is; mind-mind hatalmas és brutális. Voltunk a SpaceX közelében és a Szemnél, ami egy nagy látó és halló központ, ami a kilövéseket „tudósítja”. Ezt amúgy egy teknős őrzi.

Buszunk és jobbra az épülő új kilövőállás, ami a Mars - és előtte a Hold újra - hódításához lesz szükséges.

Rakáta szerelő épület, a világ legnagyobb hangárajtóival. Egsézbe szüli állva a rakétákat kifelé.

Kilövő állásokon pedig középen luk van a pukinak.

Épül; rajta a szorgos melósok.

SpaceX - Musk cége is igen aktív, lízingelik a Nasa kilövő tornyát.

A fehér víztartály azért kell, mert kilövés előtt lelocsolják a kilövőállást. A hűtés mellett a hangot (rezgést) hivatott elnyelni.

A kilövőállástól nem messze van a szem, a programok címergyűjteménye és az Őrteknős.

Buszunk kívülről, a szerelde épület frontja és a világ legjobbarc turistái.

Végül a buszról leszállva egy nagy csarnokban az Apoló programról meséltek. Az ember az űrutazásra gondolva először talán az űrsiklókra asszociál, pedig a NASAban sokkal inkább érzik ezt a programot csúcsteljesítmények. És joggal. Amikor Kennedy elnök annak idején kijelentette, hogy a Holdra szállás lesz az új cél, beindult gőzerővel a dolog, az űrverseny új fordulatot vett. Az amcsik hamar utolérték a ruszkikat, majd bőven túl is szárnyalták. Ezeket a lépéseket szépen bemutatták nekünk; hogyan jutottak el a 15 másodpercnyi űrutazástól a Holdig és a nemzetközi űrállomásig.

Az Apollo rakéták máig a világ legbonyolultabb elektromechanikai eszközei, 2milliónyi alrendszer dolgozik össze, hogy az egész rakéta legvégén lévő kis kapszulát a Holdra és majd hazajutassák.

Bólogattunk, hogy jaja, ez igen. De már vágytunk vissza a központba, hiszen várt ránk egy űrsikló, az IMAX mozi és még pár dolog.

Ám ekkor betereltek minket egy hangárba. Kb 600 méter hosszú és 100 méter széles területen az eredeti Apolló rakéta volt kiállítva; hajtóművestül, szétkapcsolva szintenként (Stage), ahogy az űrben is anno lekapcsolta magáról a már nem szükséges rakéta szinteket. A mérete és az összetettsége lenyűgöző volt. Néztük hosszasan, fotóztuk és csak sétáltunk és sétáltunk mellette, mire végül elértük a tetejét, azaz a kapszulát. Mások is kerek szemmel sétáltak, az egész olyan meseországszerű volt. 

Alább a holdprogramok eredeti irányítóterme, ahol szimulációk segítségével fel is lőttünk valamit.

Még alább pedig a hangár és a kincsek

Az Apollo program kellékei is ki voltak állítva eredeti Hold kőzetmintával egyetemben, de ezeket csak gyorsan futólag néztük meg, mert a szkafandereknél és Rover-nél sokkal több minden várt minket és ment az idő, mint állat.

A buszokhoz – melyek a központba visznek vissza – iszonyat sor állt, többek közt az éhségtől is feltüzelve kezdtünk bemordulni. Ezen a buszon is volt amúgy túravezető: itt láttuk be, mekkora szerencsénk volt a miénkkel, mert ez bizony egy sz@r volt :D

Végül visszaérve láttuk, hogy már csak a 4 órakor kezdődő vetítést láthatjuk, így toltunk egy kis kaját (hot dog és twix) bementünk megnézni Atlantist, az űrsiklót.

(életnagyságú hordozórakéták és köztük az üzemanyag tank sárgával)

Az űrsikló programot már jó pár éve leállították, de tény, ami tény, nagyon fontos lépése volt ez a program is az űr meghódításának. Eleve az, hogy ezek többször is bevethetőek voltak a régi rakétás kapszulás mókához képest, illetve le is tudtak szállni (vagy itt, vagy a nyugati parton és akkor Boeing tetején hozták haza).

Na szal Atlantis. Tán azok a szerencsétlenek, akik az Apollo rakétát nem látták, még inkább seggre ülhettek, de mi is így is totál padlót fogtunk. Az űrhajó mérete, szépsége, ütött-kopottsága mind mind az emberi nagyságot mutatták, azt, hogy valóban nincs lehetetlen. Nekem gyerekként ez a téma volt az egyik legkedvesebb, nem vicc, könnyek csurogtak az arcomon, Baba meg rajtam vigyorgott.

Sok-sok fotót készítettünk, az űrhajó és a vele kapcsolatos alkotóelemek, eszközök is jópofa módon bemutatásra kerültek. Még kb 2-3 órát el tudtam volna ebben a hangárban (múzeumban) tölteni.

Következett az IMAX mozi, ami szép volt és jó; azt kaptuk, amit vártunk. Bár számomra információ szempontjából a buszos út volt a csúcs, az öreg fószer végleten mennyiségű érdekességgel látott el bennünket. Lényegében nettó két órán át beszélt, így ezek a videók már nagyon sok új anyagot nem tudtak mondani :D

Beugrottunk a Gift shopba, hisz egy-két NASA feliratú dolgot az ember muszáj hazahozzon. Done.

Ma is jól elfáradtunk, az egész napos angol azért nagy igénybevétel, na meg persze a meleg párás idő, a kutyagolás és a rohadt-tetves-elcseszett klíma, ami miatt a világ összes energiáját is elfűti a test.

Mivel maradtunk az előző szálláson, ezért végre nem kellett egy estét költöznünk és nyugodtan hazaérve pihizhettünk. Gondoltam, írok blogot, de ehelyett 7kor elaludtam és 13 órás alvással pihentem ki az elmúlt pár napot. Baba is aludt 9,5-t.

És már szerdánál is tartunk.

Hétfőn búcsút vettünk Gabiéktól és útnak indultunk Orlandó felé. Két órás volt az út, monszunnal súlyosbítva.

Orlandóba érve rögtön az Universal stúdió felé vettük az irányt, ahol hamar kiderült, hogy a cucc nem csak, hogy hatalmas, de igencsak borsos is; a filmes parkok (ketté van ugyanis osztva) egyenként is igényelnek egy-egy napot, és biza tetves drágák. Hezitálás után az egyiket kiválasztottuk és bementünk.

Természetesen a Transormers-eset is tartalmazóba mentünk, megfotózkodva a hatalmas szereplőkkel be is mentünk az első filmcsarnokba.

3D szemüvegeket kaptunk és beültünk egy 4D vaútba; a sztori az volt, hogy a nyugalmas körbevezetést a támaszpontra betolakodók miatt mentőakcióvá tesszük, így minket is bevonva menekültünk. 

A kisvasút mozgott, körülöttünk minden homorú vásznakon 3Dben mozgott, jött a szél, zaj, meg minden. Vicc, de full belelétük magunkat, sikongattunk a zuhanáskor, elhajoltunk a repülő fémdarabok elől, a lassításokkor jól megéltük a helyzeteket.

Na szal imádtuk, megérte a sorbaállást.

Kijöttünk vigyorogva, de láttuk, hogy az idő itt különösen gyorsan telik, így a többi filmhelyszínt prioritási sorrendbe tettük és nyomtuk.

Harry Potter bevásárlós kis utcája fantasztikusan ki van építve, egy része az esti sötétbe volt bújtatva. Pénz szagú és ízű móka, de biza kajáltuk ezerrel. Itt is volt hullámvasút; hatalmas sorral, de ez is király volt.

Volt Babának Simpson családos móka, az itteni 4D vasút is komolyság volt - nem tréfa, visítottunk mindketten szépen.

MIB - Sötét zsaruk:

Ez régebbi és bóvlibb volt.

Cápa is volt, meg minden.

Pulykaláb ebéd.

És persze Fast and Furious kocsik, meg 4D vasút, móka.

Vicc, hogy a Múmia-hpz tartozó házba be sem akartunk menni, de bemákoltuk és kiderült, ez a legütősebb hullámvasút; majd beszartunk. Zseniális volt, füstön át, csikorogva kanyarogtunk :D

Voltunk 5D Shrek vetítésen, egynek ez is jó volt.

Jól elfáradva, de kimaxolva jöttünk ki, kerestük meg a kocsit és indultunk Cape Canaveral felé. Ja hogy mér? 

Mert másnap várt minket a NASA.

Gabiéknál vagyunk, nagyon kedvesek :-)

Szombatra meghirdettük a vásárlós napot, elautóztunk Tampába és ott benéztünk az International plázába.

(Tampa letöltött kép)

Pláza (gugli-kép):

Még Tampa felé menet átmentünk a Skyway Bride-gen, ami egy újabb gyönyörű híd; megemelt része alatt a legnagyobb hajók is átférnek.

Gugli képek:

A régi hidat anno letarolta egy hajó, ebből lett a horgászoknak kialakított móló (erre még visszatérünk)

Szóval a pláza hatalmas volt, bejártuk és pár dolgot zsákmányoltunk.

Hazaérve még beugrottunk még egy helyre - ott is zsákmányolt Baba ezt-azt.

Alább: Tampa (észak) a pláza, délre pedig a Mall - azaz a "mégegyhely"

Este volt kis iszogatás, de aztán sietve alvás, mert másnapra meg volt beszélve egy kis horgászat.

(ui: Gabi isteni székelykáposztájából lakomáztam - minden héten megenném)

Vasárnap

Először Gabi által kedvelt "híd alatti folyószakasz"ra mentünk; méghozzá dagály idején, mert ekkor a legjobb. Gabi hősiesen felkelt, Baba hősies keltegetésének hatására.

A horgászhelyhez közel van egy olyan benzinkút, ahol a szerelékek mellett kifizetheted az élőcsalidat is, ami esetünkben shrimp volt, azaz garnélarák. Ezt a kút területének túloldalán lévő bódéból vehetted át, ahol szépen a tartályokból halászgatták össze.

Kép alább: fenti részein a shrimp, alul már hal.

Négy darab ilyen tenyeres (vagy annál is kisebb) sügérfélét sikerült összebuzgálkodnom, Gabi fogott két picit nagyobbat is, azok mentek a szatyorba a jég alá.

Ezalatt Baba és Viki egy kis álldogálás után elmentek vásárolgatni, majd visszatérve Baba aszonta, menjünk ki a nagy híd nagy horgászmólójára is szerencsét próbálni.

(előző nap a kedvéért vásárlás, ma pedig a kedvemért horgászat - szimbiózis) <3

Na szal kiautóztunk a maradék shrimppel; már csak kettecskén.

A már korábban említett bogarak inváziót toltak, az autóra kb 500 szállt rá és minket is célba vettek. Nem csípnek, de totál idegesítőek; Baba fel s alá masírozott, csapkodott, mérgelődött, szaladgált a mólón :D Így utólag kár, hogy erről nem készült egy fél perces videó.

Ám egyszer csak észrevettem, hogy kb 300 méterre kint delfinek is halásznak. Baba egyből abbahagyta a bogaras pánikolást és innentől percenként ugrott egyet, hogy "ott vannak", "most ott", most meg ott is". Kb 4-5 egyed lehetett kint. Fantasztikus volt velük osztozni a horgászvízen:D

Horgászat amúgy nem ment túl jól; az oldalunkon senki sem fogott semmit, csak lelkesen próbálkoztak; emelgették a botokat, ringatták a fenéken a móló alatt, dobálták és rángatták, stb.

Egyszer csak kis kapásom volt és ki is vettük Golyót a vízből. Ez egy gömbhal, ami stressz esetén felfújja magát. Imádtuk, röhögtünk sokat.

Labdaként dobtam vissza a vízbe; ez pattant egyet a felszínen, majd észrevette, hogy már visszanyerte a szabadságát, így hát leeresztett egy másodperc alatt és elinalt a mélység felé.

Örültünk, hogy fogtunk valamit, és miközben Baba picit arrébb sétált én pont lenézve észrevettem a móló alatt egy delfint, amint felbukott. Majdnem fenékreültem a meglepetéstől, Baba már pont nem látta.

Na de Ő meg látott mást; egy hatalmas rája bukkant fel a mólótól pár méternyire és csobbant hatalmasat; én csak a vizet láttam habozni utána. Baba meg lelkendezve mesélte, mit látott és azt, hogy milyen jó, hogy kijött, mert ez nem akármi.

Páran a móló túloldalán is próbálkoztak, nekem is ott jöttek az egyre nagyobb sügérfélék:

Az egyiket szét is vágtam, hogy haldarabbal nagyobb halakra is mehessünk, ám ekkor besötétedett az ég és megérkezett - mint később kiderült - a két napig tartó monszun.

Rohanva összepakoltunk és hazaindultunk.

Alább az aznap bejárt út; délre Gabi helye, északra pedig a móló.

 Este Gabiék elvittek minket a Longhorn Steak House-ba, ahol megérte egy órát várni az asztalra; életünk csirke és marha steak-je volt a türelmünk gyümölcse. Az adagok hatalmasak, és a legtermészetesebb dolog, hogy dobozt kérve hazaviszed a maradékot; Gabiék jól jártak :D

Degeszre ettük magunkat, kbra összepakoltunk otthon, mert reggel indulás Orlandóba! :D

 Ja igen, képek még:

Gabi és Winston :D

BOLDOG SZÜLINAPOT, édes Baba! <3

Pénteken nekiindultunk Sarasotára Gabiékhoz.

Ám először is volt finom fizetett reggelink a csodaszálláson, kint ettünk amedencénél a kókuszpálmák mellett.

Baba vezetett kicsit Key Westen és az 1-es úton is hazafelé, de erre az útra már nem vállalkozott, így rám maradt a 400km. 

Hamar kiértünk az autópályára és onnantól jött a soha véget nem érő csordogálás.

Sarasota is végig strandokkal övezett, ezt levezetve első utunk a leghíresebb strandra vezetett: Siesta Keys.

(Clearwater északabbra lett volna még egy órányira, de Gabi mondta, hogy itt is legalább olyan jó lesz => jó is lett :D )

Na szóval ez a strand kb akkorát ütött, mint a kardszárnyú delfin: hófehér lisztszerű selymes homok, meleg víz. 

Olyan puha a homok, hogy nem bírtuk megunni a benne való fetrengést, simi-homokozást, marizsgatást.

Képek:

Dolgoznak a mókuskák:

Kiskagylós egy fél méteres sáv (fenti kép)

A homok tényleg fantasztikus, de azért ennek is meg van az árnyoldala: a homok finomsága miatt megtapad mindenhol, alig bírsz tőle megszabadulni, kocsiba belemegy, stb stb.

Btw, a homok mellett a bogárinvázió is van. :D

Este Gabi segítségével megünnepeltük a Szülinapost, éljen éljen Baba, a 21 éves! :D

Jó kis este volt :D

Csüt reggelre megizzadva keltünk, ugyanis a zúgó klímát és a lötyögő ventillátort sem üzemeltettük az éjjel.

Mivel pici időpluszban voltunk az otthoni tervekhez képest, így még délelőtt tettünk egy sétát Key Westen, útba ejtve Hemingvéj házát is:

Az öreg is ott volt kitömve kék ingben :D

Még több babaházas fotó alább; mind ilyen volt :D

Orchideák nőnek a fákon, ill odaültetik és jól elvannak:

Na meg hát itt a papírvirág nem csak papíron néz ki szépen.. (fent a pirosas)

És elindultunk. Baba is végre vezette a Mustangot, néha picit megrémült a lóerőtől, de nagyon ügyes volt.

(30percig vezetett kb)

Út:

Everglades-ig szépen visszafelé is megtettük az utat, egy helyen megálltunk egy helyen, ahol a partot a maga vadságában és hurrikán utáni szétvertségében meg lehetett nézni:

Behajtottunk egy kis faluba is. Itt olyan közel van a víz, hogy mindenkinek saját partszakasza van (akár kis mólóval) és az utcán a homok van.. :

..végül odaértünk az Everglades Aligator Farmra:

Fenti kép alja már bent készült; a híres "arapaima" halak úsznak alul :D

Még bemenetel előtt találtunk magunk is krokodilt az út melletti lápban - tessék megkeresni mindkettőt a képeken:

Mindeféle - nem csak hüllő - él a parkban:

Az egész kicsiktől:

A hatalmasakig:

Gyorsan mentünk egy kört, megetettem kézből az óriásteknőst (illegál!) és indultunk a meghirdetett kígyó-show-ra :D

Egy fiatal srác tartotta a műsort, a vendégek a pódiumról nézhették. Mivel a kígyók nem olyan izgalmasak alapból, ezért azzal dobta fel a showt, hogy félénk embereket vont be.

A nagy kígyók bemutatásánál egy ismertebb arcot válaszott, Babát :D

Reszketve kiment szegény, nem volt menekülés, kapott is a kezébe egy másfél méteres pitont. A figura magyarázta, hogyan öl ez a fajta kígyó, de Baba utólag mondta, hogy már így is akkora volt a sokk, hogy ebből a szövegből Ő akkor nem fogott fel már semmit.

Mivel még mindig állt a lábán, a csávó elővett még egy kígyót és azt a nyakába tette!

Itt szeretném megjegyezni, hogy mennyire lenyűgözött Baba, ahogy úrrá lett a félelmén. Két kígyó tekergett rajta, de állta a sarat, segítségkérőn nyújtotta másnak a kígyót, de senki sem segíthetett. Megtapsoltuk, majd én léptem közbe és elvetem tőle a nagyobbat. Ketten álltunk már innentől a csávó mellett és a sok vendég meg fotózgatott minket :D

Utólag a csávó röhögve megköszönte a segítséget és indultunk is az Airboat túrára:

Kaptunk fülhallgatót, mert tetves hangos a cucc, és röhögve mondták, hogy elől nagyon jön majd be a víz, illetve a lábunknál is ömleni fog. Én elhittem, Baba vigyorgott csak.

Majd nekiindultunk. Először csak csorogtunk az ösvényen:

Majd elkezdte tolni neki. Videók vannak, ahogy hasítunk, és hatalmasak driftelve forgatta meg a díszes társaságot a mocsár egy egy nagyobb placcán. Röhögtünk a gyönyörtől és hápogtunk a nyakunkba zúduló víz miatt, tocsogva ültünk a vízben, lábunknál beömlött a megjósolt cunami.

Így már harmadszorra áztunk el, de soha kisebb gyönyört :D

A kb 20 perces túra után a krokodil show következett, már ismert arc mutatta be a krokikat (aligátorokat egész pontosan, mert ezek az U-fejűek).

Kiskrokikat vett elő, majd egy nagyot kirángatott a vízből, a hátára ült és kunsztokat nyomott. Durvaság volt, ahogy összecsattantak néha az állkapcsok, pont nem leharapva a fejét, kezét.

Majd pedig itt is fotóckodhattunk az állatokkal, Baba is megfogta büszkén és bátran őket:

Innen már a hotelbe vezetett az utunk, ahol végre egy igazán jó szállásunk volt, medencés belső udvarral és reggelivel, nagy szoba, stb stb. De ezt majd a legközelebbi bejegyzésben. :D

Picit a kocsiról: fekete Ford Mustang, 6 henger (V6), 300 lóerő (benzines természetesen). A sportülései extrakényelmesek és egy kis tetriszezéssel még a bőröndjeink is pont beférnek hátra. 

Bár riogattak a helyiek, hogy 5kor max 6kor el kell hajnalban indulni, b@sztunk rá, 8:45kor startoltunk a 4 órás útra. Vettünk sok vizet és rágcsát, hogy ha beáll majd a dugó, túléljünk (spoiler alert: se odafelé, se visszafelé nem volt dugó)

Miami-n keresztül kellett jutnunk, itt a Vaze (navigáció) is csak vergődve talált megoldást. Ám a 195 és 95ös autópályák után az 1-re kiérve indulhatott a buli. Vicces, hogy 1-esnek hívják az USA legdélebbi pontjához vezető pályát - de nekünk is hamar NumberOne lett.

A lakott területeket elhagyva az Evergladeshez tartozó susnyást érintve vezetett az út; a végtelen nádasokat csak a mangrove erdők váltogatták. 

Kiérve az Everglades vonalából már indult az 1-essel összekötött szigetek hosszú sora. Minden szigetnek saját neve van XY Keys, ezeket hidakkal kötik össze, melyek 1-1 sávosak a két irányban.

 Nyilván ha koccanás van egy ilyen hídon, akkor nagy vége a közlekedésnek.

Másik, hogy általában max 55 mérfölddel mehetsz, azaz csigalassan, s bár mindenki +10%ot rátesz, 100zal megtenni ezt a 240km-t is elég hosszú; úgy meg végképp, hogy szerintem több a 45mérföld-es sebességkorlát, mint az 55.

Megálltunk egy út menti fogadóban az egyik szigeten:

 Baba kért egy burgert (gyerekadagot, de azt nem kapott), én pedig - pulled pork híján - langusztás wrap-et.

Fenti képen látszik az adag és Baba feje hozzá. Az enyém is így állt.

 Lenti képen a hely látszik, illetve egy másik asztal, ahova egy öregebb társaság ült be. Miután megkaták a kaját, ők is padlót fogtak az adagoktól.

- Ohhh, Gasssh. Sweet Jesus.

- F@cking God!

..Just get started!

- Yeah, anyway I can just only start it.

Zseniális 1 perc volt, röhögtünk nagyon.

...

( a térkép annyit hibádzik, hogy az utat valamiért nem a szigetek vonalára tette :D)

..

Key Westre leérve indult a tündérmese.

Ez a hely csak és kizárólag a szabadságról, a mulatozásról és a babaházakról szól.

A képek elmesélik:

Fentebbi képen a szállásunk, melynél hangulatosabb és praktikusabb helyet el sem lehet képzelni.

Mindenhol kakasok vannak az utcán szabadon. Nem értjük, de imádjuk.

Kipakoltunk, elrontottuk a széfet és már indultunk is a strandra.

Key West híres a snorkel-ezésről, azaz van élet a vízben (Miamival ellentétben, ahol csak homok van)

Útközben a strandra menet találtunk egy múzeumos hajócskát:

A strandra is egy kvázi-katonai parkon keresztül lehet leérni, melyet azóta is őriznek (azóta = kubai rakétaválság)

Nos, itt, ahol az óceán találkozik a golf áramlattal, van élet a vízben, ám úgy hullámzott, hogy a felkeveredett homok miatt picit volt csak jobb a látási viszony, mint a Balcsiban. Ám megérte bemenni, rengeteg nagy hal van bent, akik az otthon maradt gopro miatt az emlékeimben őrzök csak.

A part durva homokos és sziklás, bemenni igazi szivatás volt, bár a víz valóban melegebb volt, kb 28 fokos.

Ám maga a partszakasz egy álom, mutatom:

Rengeteg sirály van, akik amúgy imádják a kekszet :D

Ki van "építve" egy kis erdei sétány is, ahol a mangrove fák adják a játszóteret:

 Este a szálláshoz kapott biciklikkel nekiindultunk naplementét nézni; eltévedve megtaláltuk Key west legendás pontját: 

 Úton:

Végül:

 Este pedig bementünk bulikázni, itt ugyanis hatalmas esti élet van. Adott 5-6 komolyabban kiépített utca, ahol összeérnek a bárok, mindenhol élő zene van (gitáros srácok általában, akik egyenként tehetségesebbek, mint a tetves megasztáros csűrhe együttvéve) - a hangulat hatalmas, ittunk is az egyik helyen szépen:

Ez a nap is hatalmas volt, szuper élményekkel. Úgy dőltünk be megint az ágyba, hogy már a párnára érés előtt aludtunk :D

Édes Bab' ma lett 18! Juhhhúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú :D

Ma reggelre is aludtunk 9 órát, majd óriási tökölődés és szerencsétlenkedés után útnak indultunk.

Reggelire betoltam a maradék csirkeszárnyat, Baba a szokásos joghurtjával végzett.

A terv az volt, hogy elbuszozunk a Seaquariumba, - ami Miami méltán híres óceáni állatkertje és vadmentőhelye - majd innen továbbbuszozva Miami repteréről felvettük volna a bérverdát.

Ám a tökölődésnek és a tegnapi buszozásos szuboptimális szopkodásnak hála úgy döntöttünk, egyből a kocsiért megyünk és már azzal megyünk tovább.

Így is lett, a 20 percenként érkező buszra 40 perc után fel is tudtunk szállni, a reptérről shuttle-busz kivitt a telephelyre, ahol közölték, hogy Dodge Challenger nincs, csak Ford Mustang. Nagy duzzogva elfogadtuk hát azt.

(ide vonatkozó érdekesség, hogy az autóbérlés itt nem drága dolog (kb fele, mint az EUban), ám a biztosítás még másfélszer annyi, szal végül ingünk-gatyánk kategória. De nekünk akkor is Mustang kellett (musclecar).

És ezzel kezdetét vehette az autózás - őrületes élmény. :D

Az Akváriumba gps-sel eljutva egész jó ajánlatot kaptunk a delfines mókára, így ezt is egyúttal lezsírozva léptünk be az Állatkertbe. Vigyorogva konstatáltuk, hogy életünk egyik legjobb pár órája fog következni. Nem tévedtünk.

Itt lakik Lilly a kardszárnyú delfin, idestova 47 éve. Azaz boldogan és egészségesen; Ő a cetvilág veteránja, a legöregebb ismert delfin a világon.

Mikor beléptünk, közölték, hogy 8 perc múlva pont az Ő bemutatója indul, ezért odaszaladtunk. Sokan ültek már, megfigyelhető volt, hogy az aréna alsó - medencéhez legközelebb eső - helyeire rá volt írva, hogy splash area, azaz, hogy itt vizes lehetsz. Ennek a szélére ültünk le - okosan. Ám még előtt elúszott elöttünk a tartályban, mi pedig szájtátva figyeltük. Pici el is pityeredett Baba, mint utólag bevallotta. 

Hatalmas volt és gyönyörű.

A show látványos volt és elég informatív, ám a csúcs az volt, ahogy az egyik ugrásnál körülbelül egy hekto víz érkezett ránk. Kacagtunk, mint a gyerekek, törölgettük a telefonokat, a napszemüveget, facsartuk a ruhákat, a táskákat és röhögtünk nagyooon :D

Fentebb alul és lentebb: manátusz.

Ettünk; hamburgerezés amerikai módra, azaz degeszre és még maradt. Szerencsénkre az íbiszek jöttek csipegetni, besegíteni.

Ezután jött az én egyik kedves - másik - álmom beteljesülése, a tengeri tehén nézés. Manátusz, nagy hengeres elefánt, ami úszik és füvet (ill káposztát) eszik és szerencsétlen. Imádtuk, vicces látvány volt az egész család. Ám az itteni legöregebb szintén csúcstartó, dagadtsága mellett a legviccesebb, hogy olyan keveset mozog, hogy megél a moha a hátán.

Mangrove demó: ebből majd kapunk csütörtökön igazit az Everglades nemzeti parkban.

Hangosbemondós mókát hallottunk meg a közelből; épp a delfinshow ment, így oda is benéztünk. Mondanom sem kell, itt is lenyűgöző volt a betanított állatokkal való harmonikus együtt működés, de még inkább a felfrissülés. amit szintén lefröcskölős nyakleves formájában kaptunk :D

Voltak még aranyos kisfókák és sok érdekes hal, de mi indultunk is a dobostorta dobját is megzabálni; a delfines találkozónkra.

Az élmény leírhatatlan, a tapintásuktól kezdve az egész. Pár képet bedobok:

És úsztunk is velük, egy hosszt elvittek minket:

A képeket végül felére alkudva is vagyonokért szereztük be, de így mulat egy magyar :D

(jobb minőségben is letölthetőek majd a honlapjukról)

...ezek után mesélhetnék arról, hogy mennyire jó a Mustang-ot vezetni, ahogy felbőg, stb, de ez az állatkert ennyi élményt adott, hogy még ma is hevesebben ver a szívünk, ahogy visszagondolunk rá. :D

Este még kimentünk a tengerpartra:

És ezek pedig a vicces szállásunk lobby-ja, azaz hall-ja:

Este elmentünk megnézni Miami belvárosát; helyi buszokkal átszállva értük el nagy nehezen. A buszokon finoman fogalmazva nem az úri nép utazik itten errefelé.

Még indulás előtt szomorúan konstatáltuk, hogy csütörtöktől szar idő jön; végig viharok és eső, sőt, már ma (aznap) estére is ugyanezt a fost jósolta. Nyilván itt nem nagy kaland egy komolyabb zápor, de azért betojtunk, lévén, hogy ernyőnk sincs (még)

Fenti kép a szobánk ablakából készült.

A buszról már láttuk a hatalmas villámokat, de lelövöm a poént: egy csepp esőt nem kaptunk - nagy mákunk volt :D

Nagy nehezen bevergődtünk a belvárosba, de az egész napos strandolás és kb 10km járkálás súlyát igencsak elkezdtük érezni. Mire beértünk, már kedvünk se nagyon volt, de azért picit besétáltunk.

Közben szerváltunk nekem barbekjúcsirkeszárnyakat, amire szintén 15 percet kellet várni, ami nem lett volna baj, ha a hely nem lett volna szokás szerint -10fokra lehűtve. De itt mindenhol ez van, a buszok, a hotel, a boltok, a kajáldák. Én is vacogok; Baba magzatpózba kucorodva próbál életben maradni.

Na szal picit besétáltunk, de mivel ma (kedd) már úgyis felvesszük a bérautót, így megállapodtunk abban, hogy kis séta és uzsgyi haza aludni.

Kedvencünk egy sárga épület lett, de majd ma készülnek új képek.

Imádjuk a felhőkarcolókat, de a kihalt utcák nem tették komfortossá a kirándulást.

...Ma pedig mingyá start a delfináriumba :D

Puszcsi

11órás alvás után vigyorogva keltünk a nagy közös takaró alól; indultunk le reggelizni.

Kiderült, hogy a reggeli a hotel felől annyit jelent, hogy kapsz 25%ot a hotelben helyet kapott Subway-ben. Így egy jó kis szendóval startoltam; Baba műzliszeletezett

Ez látható a bal felső képkockán.

Imádtuk a rengeteg pálmafát a séta során (jobb felül), amik alatt még kókuszdiókat is lehet találni (bal alsó)

Eredeti célunk Baba új telójának megvétele volt, nekem pár póló és trikó, illetve víz&joghurt vásárlás.

Találtunk egy tök jó boltot, ahol megvehettük a ruhaféléket (vásárosnamény!)

A telefonom segítségével megtaláltuk a telefonboltot is, ahol a profi és kedves kiszolgálás és maga az üzlet mérete is lenyűgözött mindkettőnket. Látszik a helyieken, hogy imádják, hogy jól toljuk az angolt, kíváncsiskodnak, beszélgetnek velünk.

Btw, lelkünkre kötötték, hogy Key Westre hajnalban induljunk, mert a 3 órás út gyakran válhat 6 órássá egy kis koccanás miatt (egy sáv van az óceán felett, nincs hova húzódni)

Alább Baba a szerzeménnyel:

Mivel kb 5 kilómétert sétáltunk (és az idő a kezdeti homályosságból igen csak naposra fordult), keresni kezdtünk a hazaútra gépesített alternatívát.

Nagy meglepetésünkre vannak erre specializált kis trolivonalak, itt kb 50 éves trolik vannak felújítva és ezek durván öt percenként jönnek. Ha beállsz a megállóba, hevesen integetve tudod leinteni; INGYENESen visznek mindaddig, míg a sárga zsinórral nem csengetsz, hogy leszállnál. Zseniális, imádtuk.

Mindenki úgy száll le, hogy megköszöni a sofőrnek (kivétel nélkül)

Itt is lett egy két kép:

Hazaérkezés előtt megtaláltuk a Supermarket-et, így leszálltunk és bevásároztunk ( a víz pont 10ede a Subway fél literesnek - haha, mint otthon)

Hazajöttünk, kipakoltunk és összeszedve magunkat startoltunk a strandra:

A part különböző napernyős cégek között van felparcellázva; színes ernyők mutatják a birtokot. 30 dollár körül van két ágy, ernyő, törcsik és egy-egy víz, de mi kifejezetten a homokban akartunk lenni, így ezt passzoltuk.

Imádtuk, a víz jó meleg, a homok is puha. Megfigyelhető, hogy sok ilyen vizinövény van kint a parton, sőt, a vízben is. Megszokható.

A víz picit opálos, de lehet h csak a Vörös-tenger után pofázunk :D

Baba is úszkált szépen, nem semmi volt az ÓCEÁNban csókolózni <3

Tömeg az nincs, kb egy 50nm-es partszakasz a miénk volt ( a 120kmből). A szomszédünk vett vhol kókuszdiót és azt iszogatta elégedetten, így azt nekünk is szerezni kellett. 5$, finom dolog (Baba pfejj-t mondott rá természetesen).

A zöld kókuszt egy lékelővel átütik és kapsz egy szívószálat.

A Feeling, hogy az óceánparton szürcsölsz az prájszlesz (felbecsülhetetlen)

Strandolááás:

Egy órás sütkérezés után bejöttünk, konstatálva, hogy még csak szarrá sem égtünk.

Úton hazafelé nagyon érdekelt, hogy mit rejthet a zöld kókusz odabent, így az járda élén feltörtük és megkóstoltuk:

Az, amit mi a boltban otthon veszünk (kis barna golyó), az itt még csak zsenge - kb erősebb mandulahéj - vastagságú, benne a kókusz pedig szappan keménységű ... s mint kiderült szappan ízű is. :D

Újra kimentünk a strandra, kb fél7ig kint toltuk, majd a trolival hazajöttünk.

Este Miami belvárosába készülünk; ahogy ezt most gépelem, Baba épp készülődik a fürdőszobában.

Folyt köv!

Végül sikerült becsekkolni, felkerülni a gépre, átszállni, leszállni, hazabuszozni és itt vagyunk Miamiban.

Képes összeállításunk következik:

Amikor először megpillantottuk a partokat:

Hazaérve gyorsan kimentünk megnézni a Zóceántot:

Óriási pillanat volt, ahogy megcsapott minket a párás meleg óceáni levegő; belegázoltunk a vízbe (ami nem hideg) és sétáltunk egyet a parton kézenfogva.

... És húztunk is aludni a jó kis 21 órás utunk végeztével.

Üdv és puszi minden Szurkolónknak! :D