Beköszöntött a nyár, azaz hogy az ősz, ilyen baráti vénasszonyoknyara-őszre nem is emlékszünk. Így sokat lehet kint lenni, kutyuskázni, pecázni, akármi, csak picit korán bukik le a nap, de ez ilyen.
Baba vitézül tűri a szurikat (szurikáta), sőt, a dolog egyre gyorsabb lefolyásának hála tán a dolog stresszfaktora is csökkenni látszik.
Sajna az első rápróbálós hónap kapufa, de legalább van kis szünet a szurival, ez is valami.

Van viszont érdekesség, amit most ide le kell írni; a címben szereplő téma. Emlékszem, hogy még annó földrajz órán szerepelt ez a kifejezés (kapitalista telekspekuláció), ami az okosan beszerzett ingatlansodit fogalmazza meg szárazon. Esetemben a TELEKspekuláció más értelmet is nyerhetne, de most tényleg a kecómókáról lesz szó.
Leírom ide pontosan, mit és hogyan csinázunk és milyen terveink vannak, ezt egyszer visszaolvasva vagy magunkat dicsérgetjük majd, vagy pedig a fejünket a falba verve próbálunk rájönni, hol bszhattuk el :)

Szóval adva van, hogy Jan31ig kiköltöződés várható Bab kis lakásából és utána eladás; a lakás rendben van, az épület nem, szóval gyija, haladjunk.
Sok ideje agyalgatunk, hogy budaörs, érd, azaz kiköltözés házba (előny a kertes ház, hátrány a távolságból adódó elszigetelődés és a dugó) avagy nagyobb lakást keressünk, minimum a második poronty érkezéséig.
Hol így látjuk, hol úgy, mikor a város és a legjobb kerület kényelmét élvezzük, szeretjük a lakást és jó lenne a környéken maradni (lakás), de ha a szomszédok felcseszik az agyunkat, akkor inkább ház.

A sors úgy akarta, hogy eladó lett a házban a legjobb lakás, ez annó is eladó volt, de nyúl voltam, most újra meghirdették (2,5x áron..). Megnéztünk gyorsan más kecót is, mert ez a plusz 6nm nem feltétlen világmegváltó.. ám az, hogy itt maradhatunk, nagy garázs, panoráma, stb, az vonzó. Leírom, mert fontos, az elköltözés is vonzó, mert jó lenne új helyen lenni, úgy nagyobb hangsúlyt kap a közös kecó, az összeköltözés.

Addig tuti, hogy a Vez lakás maradjon: én persze eladnám, Baba azonban nem áll kötélnek. (Soha nagyobb bajunk ne legyen, hogy hol veszünk megint lehetőleg a 12.kerületben lakást)
Próbáltunk amúgy belealkudni, de csak minimálisan enged a tulaj.

Így meghánytuk-vetettük a dolgot és BELEVÁGUNK.

A matek úgy néz ki, hogy a 10M Babavárót azonnal intézni kell és még minimum 6M lakáshitelre szükség lesz, a többit kigazdálkodjuk és Bab kiskecóját is beletesszük. Ennek eladása majd komoly stresszel fog járni, de hátha mi is beletenyerelünk egy olyan jó Vevőbe, mint mi... :D

Bár az eladó nem engedett az árból, a fizetéssel kapcs rugalmas, bőven oké számára, ha mondjuk ápr1ig fizetjük ki a 2/3 árat (Bab lakás), tehát a három lépéses fizetés mehet. Ez azért nagy szerencse, jó dolog. (foglaló + Babaváró&6M_hitel + BabLak)

Így hát indul a buli, gyűjtjük a papírokat, intézzük a dolgokat:
BabLak ügyletek:
- BabLak eladási fotózás(kész!)
- BabLak-ba LTP beleforgat (kész!)
- BabLak végtörlesztése (kész!)
- BabLak széljegy levesz (földhivatal) - tehermentesen eladhatóbb.

Babaváróhoz:
- MKB felderítés, kapcs felvétel (kész)
- Bab fizetési igazolás (kész)
- TB igazolás (ma megyek KaB)
- Papírkitöltés (igénylő)

Hitelhez és az egész igazi indításához a kedves és agilis ügyvédnő bevetve, szerződünk elvileg 26án :D

Még annyi, hogy a tényleges eladó az eladónk külföldön élő lánya, a meghatalmazások beszerzése is macerás, de tolom, megoldom, átnyomom :D

Szóval elvileg telekspekulánskodva jó befektetés lesz, a pici plusz félszoba a kis trónörökösnek jó lehet, a garázs nagy érték (bármi baj esetén van vevő rá a házban).
Más kérdés, hogy fel kell azért újítani, a fürdőt wct mindenképpen. Nem vész az állapot, de így a mostanival labdába sem rúg, tehát Bab joggal mondja, hogy maradjunk inkább lent.
Eredmény; alig várom hogy birtokba vegyük és megnézzem, mit hogyan fogunk megcsinázni.

Btw, a VezBa bt is beüzemelésre kerül(het) a tervek szerint. Erről majd később.

Éljen VezBab és az okosság, hogy KisBab érkezéséig is lekötjük magunkat, méghozzá hasznosan.
Nem volt könnyű ez az év, de a végére jól hajrázva ezzel a - remélhetőleg - jó vétellel a jövőnk megalapzásának kövi mérföldkövét "kasírozzuk az aszfaltbetonba"

Megyek - mondta Baba. Végül tehát Zakopane lett az uticélunk.

Nagyon szerettem volna egy faházas kandalló előtt ülős pihe takarós forrócsokis utazást. Emiatt választottam a legjobb hotelt Zakopane-ban az Aires (nem Aria ahogy Szivi megjegyezné éppen a Las Vegas-i hotelhez történő hasonlítgatásom miatt)

Az első úticél a Gubalowka hegy volt, aminek a tetejére egy sikló viszi fel a turistákat (de sípályként is működik a téli időszakban). Előre megvettem a jegyeket (bár erre semmi szükség nem volt, mert nem voltak sokan), de büszkén mutattam Szivinek, hogy nekünk van jegy. A híres piacon kell átkelni ahhoz, hogy a sikló állomásához eljuthasson az ember. Mindenfélét lehetett kapni, olyan igazi lengyel piac feeling volt (pont olyan ez a piac, mint amikor gyerekként minden szombanton mentünk vásizni a piacra anyáékkal). A sajtok nagyon finomak és tradicionálisak, természetesen vettünk is (túl keveset). Az alkudás nem maradhatott el Szivi csak annyit mondott a nőnek, hogy grátisz és kaptunk finomat. A sikló jó  élmény volt, a kilátás pazar. Pár perc alatt felvitt egy magaslatra, ahonnan egész Zakopane belátható volt. Meg is lepődtünk, hogy milyen nagy ez a város. Végülis nem csak kiránduló hely, hanem síparadicsom is. A csúcson is voltak kirakodó vásáros bódék és egy nagy "terasz" tele székekkel. Játékautomaták is néhol fel-fel tűntek, a klasszik pénzérme bedobós, azaz egy mozgó tálca tele apró pénzel, amire ha dob a játékos plusz érmét, akkor a szélen lévő érmék leesését eredményezhetik. Ez a nyeremény. Nah ez Szivit lenyűgözte. Úgy állt ott mint a kisgyerek és nézte hosszú percekig, ahogy játszanak. Pedig ezt a játékot ismerjük, annyiszor láttuk. De Szivi ilyen, lenyűgözi, leköti őt néha egy ilyen dolog és kész, akkor várni kell. Annyira cuki volt. :-D Természetesen mi is játszottunk és nyertünk is, de pénzérme nem jött ki a gépből, csak leesett a sok apró... Szemetek... Tovább mentünk a sétányon és volt ott egy fickó egy golden retriver kutyával és egy fehér barikával. a stand be volt rendezve fenyővel, székkel, szőrmével pont úgy, hogy ha az ember beül a kompozícióba, akkor egy baromi jó képeslapszerű képet lehet róla készíteni. Én nem akartam beülni, de Szivi nyomta, hogy de menjünk. Rá is vett. Így beültünk a kompozícióba, a kutyát oda állította a fickó és Ádám kezébe adta a barit és mondta, hogy Bárányka, Birka. A képek fantasztikusan sikerültek, tán az év kép ez lett. Amin nem csak mi, de az állatok is nevetnek. :-D Eszméletlen. Nagyon röhögtünk utána, többször is megnéztük a képet, ráközelítettünk a báránykára. Humoros. :-D A Gubalowka hegy után meg akartuk nézni még a síugró pályát, ami közelről brutálisan félelmetesnek tűnik, elképzelhetetlen, hogy valaki ezen a meredeken le mer csúszni. Még így is, hogy csak a hegy alján tudtuk megnézni a pályát, mert hogy a felvonó nem működött. Nagyon fújt a szél és egyre hidegebb volt, el is fáradtunk, így haza mentünk,pihentünk Ádám edzett én pedig a férjem által be lettem jelentve egy masszázsra csilliárdokért. Burzsujkodtunk. Este elmentünk vacsizni a sétáló utca leghangulatosabb sarki éttermébe, ahol Ádám csültközött és desszerteztem, Szivi forraltsörözött (furcsa ízvilág) én pedig forrócsoiztam (pont úgy, ahogy szerettem volna), kis élő zene a háttérben, kint hideg, de bent meleg. Tökéletes volt. Este egy kis filmnézés és nagy alvás.

Az utolsó napon jól bekajáltunk a mesés reggelinél és indultunk haza. Nagyon örültünk, hogy az eső erre a napra érkezett meg. Nekünk aznap már úgysem számított. A haza vezető út baromi hosszú volt és alig mentünk autópályán, mert a szlovákoknál nem nagyon vannak gyors utak... Felkaptuk Pipit tarjánban, megpihentünk egy picit és estére haza is értünk.

Kicsi Kincsünk kicsi bejegyzése:

Így szokott heszelni, amikor nem pereckutyában fekszik (alábbi képeken egy ébredési folyamat látható)

2 éve, hogy megkértem a kezed, SZERELEM, örökké!

https://vezbab.blog.hu/2017/12/07/eljegyzes_354#more13120748

És pár kép:

<3

Ma pedig előkerült egy régi kép a facebookodról, ez a kép volt mindenünk kezdete, a profilképed  TINDERen

<3

Ez egy újabb Mostanság bejegyzés, ebben kívánja a közkedvelt Vezbab összefoglalni az elmúlt időszak történéseit. Ilyenkor a telefonok fotói adnak támpontot, időrendben visszakeresve bújnak elő az emlékek és méjkingeljük a súrt, hogy minél több minden a blogon elmentődjön.

Asszem, hogy a Vilszmisz (Will Smith) koncerttel kezdjünk; tudtuk, hogy a filmforgatása miatt megint itthon lesz promózni is, de ennek a tetejére akart tenni egy szülinapi bulit. Egy ingyenes bazilikai koncert volt beharangozva, amire Babbal úgy döntöttünk este nagy spontánan, hogy nekiindulunk. Ügyesen elkészülve és odaérve azonban azt tapasztaltuk, hogy a komplett belváros megtelt, kordonokkal körülvett arénát alakítottak ki a Bazilika előtt, és ez biza megtelt. Próbálkoztunk, körbementünk, de hiába, majd a karszalagokról is lekéstünk. Picit szomorúan ballagtunk át a Gödörhöz, ahol a kivetítőkön azért láttuk Vilit, mind a 21 percet, amit elénekelt. Jó volt, meglepően, a zene is, a buli is, a hangulat is, a Miami című nótánál Miamiban voltunk egy pár percre, az RnB-nél tizenévesek lettünk, az Aladdin betétdalánál pedig eldöntöttük, hogy minél előbb meg kell néznünk a felújított változatot.

Az ősz ritkameleg, jóidő van, még locsolnunk is kell a füvet.Szépen ápolgatjuk, Baba még gereblyéz is. Utánvetettünk itt-ott, megbeszéltük, hogy még lesz nagyobb volumenű utánvetés, de lehet, hogy ez a kövi tavaszra tolódik. 

Odabent a Bürök utcai fészkünkben szintén beköszöntött az ősz; a várva várt őszi dizájn megérkezett és biza még tovább színesedik, feljődik a mai napig.

KÉP az előtérből:

Visszatért Vez-nek a tenisz, az Őreg nagyon örül. Le kell porolni a tudást, ehhez további türelem és alázat felpolcolása szükséges.

 A kellemes őszi időnek hála kirándulunk sokat. A sok peca után most ez van fókuszban, nincs ezzel baj. Át is tudtuk végre beszélni a dolgokat és sorban pipálgatjuk a környék túraútvonalait, tanösvényeit. A Hárshegyi mókát írta Baba, szal ide csak annyit, hogy máshol is voltunk azóta, például Mány környékén:

Szokásunk "kacsóka" alkaron való szállítása, Baba ilyenkor arisztokrata arckifejezéssel vonul. Ezúttal még nehezményezte is, hogy a tiszteletére szervezett spontán felvonlás hol marad?! Röhögtünk. Aztán hazafele elindultunk kispirossal és egy utcasarokkal később belefutottunk egy felvonulásba. Na itt már nagyon röhögtünk :D Hogy ez vmi esküvői vagy őszköszöntő mulatság volt-e, máig nem tiszta, de feldíszített lovaskocsik, vásári sokaság, néptáncosok és még platóra felzsúfolt zenekar is volt (Baba tiszteletére ugyebár).

(Másnap voltunk a Kevén pecázni, a szép idő mellett a tó intimitása és telepítettsége vonz minket. Baba küzdött az úszózással, a fenekezők ezalatt nekem termelték a halat (5db ponty,22kg 3óra alatt). Itt megint nehezményezte Baba, hogy miért nem megy az úszó is, rá is rivalt, hogy mennnyééé máá, erre az úszó eltűnt és egy 4kgos ponty volt a nyeremény. Másodszorra boszorkánykodta meg a hétvégét)

Pipi örül a kirándulásoknak, többek közt mindent ugathat, pisilhet, megrághat és persze végtelenül elfáradhat, ami után jólesően változik otthon pereckutyává és alussza át a nap (este) maradékát.

Volt OsztKir is, ami mindig picit fura leköszönt osztályvezetőként, de mindig öröm megtapasztalnom az emberek szeretetét és tiszteletét, ebben máig nincs hiba. Pipivel ketten mentünk, Baba inkább pihent, mert aznapra volt még egy esküvő; az idei szezon záróakkordjaként Sket Pistáék A38as Borkaizása.

Osztkir kép:

Borkairól mingyá lesz alább, de előbb a buli: visszafogottabban kinyalva érkeztünk, mert ceremonia, dízstánc, vonulás és minden klisé mellőzésével csak egy állófogadásból kiinduló buliba voltunk hivatalosak. Picit túltaktikázva korábban érkeztünk, így Pistáék exkluzívan fogadhattak bennünket, ez tökjó volt. Megismerkedtünk Savanyúékkal, azaz Zombifejjel és a bacatlan nejével. Csodálatosan unalmasak és savanyúak voltak. Persze mikor befutottak a többi Lisznyais ismerősök (Sényi, Giliék, Laciék), végre elszabadulhatott a pokol, megkezdtük velük és persze Babával az iszogatást, vagy nevezzük nevén: ivást. Betankoltunk az állófogadás szendvicskéiből, tán picit túl alaposan is megágyazva az alkoholnak. A buli egy csökött ppt után kezdett megindulni, Sényi megBélásodott, kérte többször is a Makákót és a Kókuszdiót, ezzel kb 20%nyi embert küldve haza. A zene amúgy originally nem volt katasztrófa, inkább csak a túl sűrű lekeverés volt zavaró. Na kb 1re tényleg elfáradtunk, így indultunk haza, Sényit is a hónunk alá csapva, ezzel megmentve a buli maradékát  további trollkodástól. Baba ügyesen vegyült az arcokkal és persze kiválókat táncoltunk. És vééégre kötelező esküvői szériánk véget ért, pihi.

Másnap a szendóknak hála nem volt durva a másnap, elmentünk szavazni Borkaira. Ja nem. A Fityisz győzelme boritékolható volt, de azért a városokba tömörült értelmiség megmutatta magát és az egyesített ellenzék meglepően sikeres volt. Politikai hovatartozástól függetlenül is azt gondolja a VezBab, hogy sosem baj, ha egy demokrácia kétpólusú és van ellenszél, megkérdőjelezés, stb. Ez végre kezd picit ilyen formára visszaalakulni, így tovább!

Ez a Borkai ügy viszont odab@sz. Nem szólt eddig a blog politikáról és nem is nagyon fog, de ez ultrakemény, ha a vádak fele is igaz, ennek az embernek a börtönben kéne megrohadnia az összes kis haverjával és bevont rokonságával együtt. Ehelyett polgármesterré választotta a magyar. Ha a nagyvárosokban nem lett volna sok ellenzéki siker, eskü, lassan letagadnám külföldön, hogy magyar vagyok. Szégyeengyalázat, Orbánisztánban élni, ehhez aszisztálni. És mi még munkahelyekről elefántcsoronyból nézzük ezt az egészet, na szóval ennyit erről.

Új témakör: Tökfaragás: mint minden évben, idén is tervben volt, de mivel tavaly alig bírtunk szép farsangi tököt szerezni (egy utolsó kis féloldalas volt a zsákmány, ebbe ment a Jurassic Parkos dínó), így idén már jó előre nekivágtam tököt szerválni. Be is szereztem mindkettőnkét, az enyém végül picit előbb faragódott meg: 

Íme 2019 töke: Avas-ember A vasember:

Az aktuális hétvégén pedig Baba is megcsinálta az övét, a tavaly előtti klasszikus egyfogúmarikanéni után megszületett a kétfogú verzió. Én pedig a Vasember tök másik oldalán kifaragtam egy másik arcot.

 Így még teljesebb lett az őszi dizájn, de egy projektünk még fut; a dekor-dió. Nagy nehezen sikerült héjas diót szereznem, órákon át sikamika után megtisztítva adtam át Babának, aki a lakkozásért és a dekor kiépítésért felel. A diók jelenleg az erkélyen vannak, jópár réteg lakkot kaptak már, de konok mód beszívják, így ki tudja, hány réteg kell majd, mire jó lesz. Ha kész, VezBab blog majd beszámol!

Dokihoz járás: több szakvéleményt is kikértünk és belevágtunk a vérhígító inyekciózásba. Szegény Baba. ez bizony Neki igazi próbatétel, nap mint nap. Remélem, reméljük, hamar beleszokunk, rutinná válik, mert sanszos, hogy cirka egy évig minden nap szúrkapiszka lesz. Az eslő egyébként elég legedary volt, elővettük a tűt és zavarunkban röhögtünk csak. Többszöri nekifutásra végül baba hősiesen helytállt, nekem pedig a végrehajtás maradt. Szegény Bab, bár átvehetném ezt a terhet rólad.

 Eschenbe sanszos, hogy febr és márc sokat kell lennem így addig mindenképp Babának el szüks sajátítania az önszúrást. Majd lépésről lépésre. Btw, voltam most Eschenben. hoztam Babának KEKSet, enélkül már haza sem jöhetek. Itthon Okt közepén 25fok melegből indultam, ott bár csak 15fok volt, de hó a 2000-res hegyeken sehol semmi. Fura ez a globális felmelegedés, aki tagadja, az valószínűleg csak a lapos Földdel tudhassa megmagyarázni ezt.

Egyik kollégám volt Izlandon, mutatott képeket, köztük egy kerek kráterről, amiben egy tó van. Mondtam, hogy 5 éve én is voltam arra, de ez egy másik kráter lehet, mert amikor én fotóztam, a szélén volt egy hatalmas gleccser. Nos, nem, ez ugyanaz, ha valaki még összefüggő nagy gleccsereket akar látni, igyekezni kell...

Szóval voltunk a Kevén pecázni és a túlóráimat lecsúsztatva az Ordas tavon is jártam. Sok kép, sok halról, köztük egy Moby Dick tavi éjszakai pecáról (nagyhalas tó), ahol a csudaturmixnak becézett keverékem szintén diadalmaskodott. Lehet, piacra kéne dobni, de az tuti, hogy a kövi idényre nagyobb mennyiségben fogok belőle előállítani.

Na szal képek (Ordas tavak, úszózás, nappal. 3óra /5-6 db minimum 4-5kg-s potyeszok):

És az éjszakai csodapeca, este 8tól hajnal 4ig 6db nagyponty, 8tól 14kgig, sajna nem mindről van kép, de ízelítőül:

Óriás aranyhalam:

 Baba amúgy kezd komolyan rákattanni, úszózik, halat fáraszt, stb. Szupercuki. Zárul lassan az idény (a nyámnyilábbak számára), de köv tavasszal nyomathatjuk. Idei összfogásom a 4 mázsát már tuti átlépte :D

Két izgalom maradt még az év végére (őszre), akartunk vmi kis kiruccanást., Baba hegyeket képzelt el, így hosszas vajúdás után Zakopane-t szültük meg, Baba álomhotelében - az én igényeimet hozzátéve - erkélyes szobát foglaltunk a mindenszentekhétvégére. Előtte Tarjánban megalszunk, megtemetőzünk, Pipit leadjuk és szombat reggel irány Lengyelország. Én még sosem voltam :-)

Másik maradék izgalom Baba szülinapi ajándéka, a tesztvezetés, ezt még idén le kéne tolnunk. Sajnos a jóidőből lassan kifogyunk, így ezzel is igyekezni kell. (Utána  csomagban szereplő Abacus ebéd és wellness lesz az adott vasárnap megfullosítása).

Na hát nagy vonalakban ezek vannak mostanság. 

VezBab!

Szivivel eldöntöttük, hogy elmegyünk kirándulni az utolsó meleg száraz őszi hétvégén. Természetesen - mint mindig - Szivi választotta a tanösvényt. A hegy lábánál leparkoltunk egy parkolóban ahol büfék, kiülős helyek voltak, mert innen indulnak a túraútvonalak. Kutya izgalomban sípolt az autóban, hogy végre kiszálljunk és kezdődhessen a várva-várt túrácska. Mi a sárga jelzés mentén vágtunk neki a kis túrácskának. Bazi nagy emelkedőn átvergődve, viszonylag hamar felértünk a hegy tetejére, ahol egy kilátóba lehetett bemenni. Virs. a kis lábacskáival nem tudott volna felmászni a kilátó legmagasabb szintjére, ezért Szivi kézben hozta fel. A kilátás pazar volt. Egész Budapest és a másik oldalon a hatalmas erő belátható volt. Mivel nagyon fújt a szél ezért le is jöttünk a kilátóból. Szivi Cicát felkapta és megindult a lépcsőn lefelé. Kutya pedig reflexszerűen neki állt úszni. Imádtuk, ahogy a kis lábaival evezett. Aszonygya itt úszni kell. Az állomásunk után folytattuk a túrát tovább, láttunk fa hidacskát, egy barlangot és a kisvasutat. Ahogy megindultunk a hegyről lefelelé - a parkoló felé - azon gondolkoztunk, hogy Szivi még eszik egyet és még van időnk egy kisebb túrára egy másik irányban. Igen ám, csak 17:00 óra magasságában rájöttünk, hogy ez nem egy körtúra, nem... ez egy hegyen átvezető útvonal, így ha vissza akarsz jutni a start mezőre, akkor vagy vissza fordulsz és ugyanezt letolod, vagy körbe mész a műúton dupla annyi km-ert megtéve. Az idő - úgy, ahogyan a filmekben szokás - hirtelen elromlott, besötétedett és el kezdett esni az eső. Az elején nagyon viccesnek találtuk, de aztán rájöttünk, hogy újúj ez nem lesz így jó. Szivi mondta, hogy kövessük a síneket és akkor levágjuk az utat. Így hát a köves, nehezen járható síneken elindultunk, majd egy km után egy alagúthoz értünk. Természetesen oda nem mentünk, be de miután beláttuk (Szivi belátta), hogy oldal irányban sem tudunk átgázolni a gazokon, így vissza fordultunk. Közben egyre sötétebb és sötétebb lett. Itt szépen befeszültem úgy, ahogy kell és morgósan mondtam Szivinek, hogy menjünk a műúton, majd hívunk egy taxit. Örültünk, amikor végre megláttuk az utat, de látható volt, hogy az út mentén kicsit gáz lesz végig sétálni, mivel nem volt járda, de még akkora sáv sem volt, amelyen kényelmesen egymás mellett vagy mögött vissza tudtunk volna sétálni. Szivi neki állt stoppolni. Nyilván megálltak... Not. Majd pont jött egy taxista, intettem és megállt. El sem hittünk. A fickó egy félőrülten vezető barom volt, de mi úgy örültünk,hogy nem kell gyalog megtennünk ezt a pár km-t a sötétben, esőben a veszélyes út mentén vissza a parkolóba. Haza értünk Pipi evett-ivott és azonnal aludni kezdett. Tudtuk, hogy a végén úgy fogunk erre a napra emlékezni, hogy mekkora élmény volt. :-D Így is lett. DE azt is megfogadtuk, hogy mindig megnézzük az útvonalat mielőtt neki vágnánk a nagy kirándulásnak.

Íme a képek:

Cica a kerti labdázás után úgy gondolta, hogy Neki egy levelet is be kell hozni. Szupercuki. :-)

Voltunk esküvőn is. :-) Jól éreztük magunkat, de külön tisztelet Szivinek,hogy vezetett és nem ivott. (a képen mégis az ő szeme sem áll jól :-D )

Szeptember van, ami annyit jelent, hogy Anya szülinapja is van. Idén nagyon zsúfolt a progi, anyáék nyaralgatnak Spanyolo-ban, bulizgatnak Petiékkel, utána wellnessecskéznek, szóval összehozni a szülinapozást elég bonyi volt. De megoldottuk és olyan jó volt, hogy időben (nem a szülinap után 500 héttel) meg tudtuk ünnepelni Anyát. A Normafán elmentünk a Szamosba sütikézni, ahol kapott finom tortát, amibe egy gyertyát is tettünk. Mert kívánni kötelező. Kár,  hogy nem látszódott, de a gyertya lángja pont olyan színű volt, mint a gyertya színe. Anya kívánt egyet és jó kis beszélgetés után kirándultunk a Normafán. A sok kaja után ugyanis nagyon jó a mozgás. Ahogy sétáltunk, észre sem vettük a távolságot, majd Szivi egyszer csak mondja, hogy szte fordulhatunk vissza mert ezt a távolságot visszafelé is meg kell tenni. Nem mondom... Baromi jó volt beülni az autóba. :-D De nagyon jó volt, hogy együtt kicsit sétáltunk a napsütésben. Mondtuk Anyáéknak, hogy még jöjjenek el hozzánk, mert kutya is fel akarja Őt köszönteni. Pipi nagyon is örült Nekik, úgy Virslisen kirobbant a lakásból és felhőtlen örömmel üdvözölte a kis családot. Itthon plusz meglepi ajándéka (amiért haza hívtuk Őket) egy szép virág volt, mert szülinapra az is jár. :-) 

Képecsék:

Hát majnem' lemaradt, hogy mink is kirándultunk annó és vala.

Volt fóka:

Palacsinta:

És kirándulás "toronyba, otromba, cerkófmajom karomba":

Széplaki szállás:

:-)

Eljött végre a lehetőség, hogy a kedvenc stégről rápróbáljak a Diana tóra. Ezúttal a már picit előtesztelt etetőhajóval felfegyverkezve és Öcsivel kiegészülve.
A dologhoz tartozik, hogy bár sokszor horgászom mostanában, ám ezt az alkalmat különösen sokáig szerveztem, készültem rá, már csak azért is, mert a nagyhalas  víz kihívásai mellett iszonyat pénzt bele kellett tolni (napijegy, horgászbolt, kaja-pia a teszkóból, stb).

Öcsi időben megérkezett előz ő elte, teszkóban jól feltankoltunk és bepakoltuk a kocsit. Másnapi startunk egy órával elcsúszott, de csak kiértünk. 3botos jegyet váltottam, így Öcsinek nem kellett plusz jegy, meg hát amúgy is volt egy olyan megérzésem, hogy néha a két bot is sok lesz.

Betraktorozták a végtelen mennyiségű cuccunkat, a sátor, 3 hálózsák, meleg ruhák már eleve a fél traktor utánfutót megtöltötték, és erre jött rá a létező összes horgászcuccom, a temérdek mennyiségű etetőanyag (etetőhajó rakománynak) és maga a hajó. Betetriszeztük és kb reggel 10kor már a stégnél voltunk.

Jó volt Öcsin is látni, ahogy rácsodálkozik a tó szépségére, a menő stégünkre, a kvázi egyedüllétünkre (az egyetlen közel lévő 3as stégre nem jött aznap/szombaton senki) és minden egyes erdei állatra, amik a hátunk mögötti kerítésnél megjelentek. Őzek, szarvasok és persze Gerzson és a többiek. Gerzson az a fél tonnás vaddisznó, aki kiköveteli a nasiját. Igen, tilos etetni. hahaha.

Vízről és hajóról:

Szépen kipakoltunk a stégre, váratlanul nagy összehangban, elosztottuk a helyeket, cuccokat, szépen, okosan. Öcsinek szerettem volna a jobb helyet; balra lévű kis sziget felettti akadós rész, ami igazi haltartó hely. Természetesen csak etetőhajóval megközelíthető a benyúló fák miatt. Másik bot a kb 70méterre lévő túlparti nádfalon, ahol 2-3 etetésnek is volt hely. Úgy sakkoztam, hogy a bent lévő 3 db bot 3 féle etetőanyaggal és csalikkal legyen bent, így nagyobb eséllyel tenyerelünk majd bele abba a kombinációba, amit éppen szívesen felvesz a hal.

A Diana nem egy kis víz, el tud benne tűnni a hal. Kb másfél óra múlva azonban végre megvolt az első igazi nagy kapás; a túlsó nádfalról a halas bojlira jelentkezett be egy igencsak jól úszó hal: mint kiderült életem első fekete amúrja volt a tettes. 4,7kg-os gyönyörűség:

Persze Öcsi egyből beizgult, hogy inkább horgásszam én a sziget sarkát, mert ilyet Ő is akar. Helyet cseréltünk hát és a köv órákban a nádfal kapástalan csendbe burkolózott.

Bezzeg a sziget sarka... Ugyanis az elmúlt hónapok etetési stratégiáját alapul véve és a vízhőmérséklet alapján is kiválasztott fermentált (erjesztett) etetésen elkezdett enni a hal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hajó beviszi a 3 marék erjesztett kukorica-búza-tigrismogyoró keveréket, amik közé el van rejtve maga a szerelékem, azaz a horog, ami mellett hajszálelőkén szintén ez a magmix van felfűzve. A hajóba a szerelék etetőkosarába édes kukoricás etetőanyag került, melybe kukorica szirup volt a titkos turbózó összetevő.

A megtömött kosár már elég súly volt a magok mellett, hogy a szerelék a hajóval behúzható legyen és ne pottyanjon ki váratlanul. Persze kb az esetek 30%ban így is ez volt, bosszankodva fordítottuk vissza a hajót, húztuk ki a szereléket és próbáltuk meg újra (és újra). Rájöttünk, hogy két-emberesen könnyebb, egyikünk a hajót irányítja, másik a botot fogja és figyel ara, nehogy megakadjon a damil.

Na vissza az etetésre. Szóval a sziget sarkát több környi hajójárattal etettem meg és végül kb 2kor beérett a dolog; jelentkezett az első ponty; picivel 5kg felett. (Rendes mérlegünk elemhiány miatt üzemen kívül, analóg ősmérlegünk pedig hmmmmm, hát egy sz@r).

Itt a potyesz. Csutkára (csutra) behúzott fékkel előbb ki kell rángatni a fa alól, ezzel az etetés szétrombolása mellett a menekülés közbeni akadóban halelveszést is elkerülve. Majd persze féken lazítás és felszabadult fárasztás.

Hal elengedve, visszadobtam a szerel éket ugyanoda, azaz a hajó tette a dolgát és nemsoká hatalmas kapás. Hiába a gerinces bot, a jókori berántás, olyan brutális hal volt a horog v égén, hogy a behúzott féket is vitte, le is akadt. Idegállapot, de inkább áhitat és tisztelet a víznek, mintsem bosszúság.

Vissza a szereléket, megint kapás, 3kg-s. Máshol ez bálna, itt még fotót sem érdemelt :-)

Durr, megint egy füstölős kap ás, gyönyörű csupaizom 7kg ponty volt az ellenfél. Fantasztikus fárasztás után íme a tettes. Asszem róla nincs is kép, de itt egy másik kisebb:

Épp mondtam Öcsinek, hogy cseréljük vissza a helyet, de nem akarta, mondván, mennie kell majd a nádfalnak is.
Megjegyeztem erre, hogy érdekes, hogy az évem hala az amúr és eddig csak itt nem fogtam még.

Meghallotta ezt a víz, szenzációs kapás, azonnal éreztem, hogy komoly súly van a túloldalon. Két lábbal testtel beleállva próbáltam a szigettől elhúzni a halat, hogy a szabad területen összemérhessük erőnket. Sikerült, és a felszíni küzdésből egyből leszűrtem, megjött a várva várt amúrom.
Sikerült megszákolnia Öcsinek; őrületes küzdelem után tehát kint volt életem legnagyobb amúrja: 10kg kereken.

Íme:

Úgy éreztem, hogy 10 percenként jöttek a halak, de ránéztem az órára és már fél5 volt.

Felállítottuk a sátrat, rendeztük a tábort; úgyis belassult a víz.

Majd ráparancsoltam Öcsire, hogy most már tényleg cseréljünk helyet, szerettem volna, hogy Ő is fárasszon végre.
Én abba is hagytam a pecát és Neki aszisztáltam. Az első kapások nem lettek meg, de kicsiszoltuk a bevágási technikáját, így később már jobb arányban ment a sikeres bevágás.

Kb egy órás szünet után els ült a botja; egy 6kgs fekete amúrral kezdett, ami nem gyenge kezdés. Jót birkóztak, küzdöttek, végül kint volt a hal. Öcsim 2kg feletti hallal már nem szívesen fotózkodik, így sajnos se erről a halról, se róluk, se róla nincs képem.

Visszaraktuk a szerelékét, de pont akkor jött a kövi kapás, amikor fent machinált valamit a bázison (evett, vagy vmi), így én vágtam be és vettem ki a kövi 5kgs pontyunkat.

Visszaült a bot mellé, mondtam, hogy most már ne mozgolódjon, maradjon a botja mellett.

Kapás. Bevágott és úgy is maradt a bot, mintha betontömböt akasztott volna. Sikeresen elhúzta a szigettől, ügyesen játszott az orsó fékjével és kb 10 perc múlva már meríthettem a kapitális amúrját. Meríthettem volna, de a több mint egy méteres hallal nem volt könyű dolgom. Egyrészt csak fejjel előre fért volna bele (félig), majd belehajtogatás kellett, másrészt az amúr híresen nagy küzdő, így nem volt stresszmentes a dolog.

De kint volt. Végre. A több mint egy méteres halbölcsőben majdnem végigért a hal, azon túl, hogy életemben nem láttam ekkora amúrt, tényleg a legarányosabb és legszebb hal volt, amit tán valaha láttam. Öcsi örömében kurjangatott, de ahogy a hal picit kipihenve elkezdte a bölcsőben a ramazurit, gyorsan kijózanodtunk az örömmámorból. Horogszabadítás során az amúr többször megpördült, a bölcső vízével beterített bennünket. Odacsapott ránk a farkával, stb. Szenzációs vadállat.
11,5kg mért a mérleg, de minimum 13as volt.

A merítőm fém nyele eltört, nem bírta ezt már, így elengedéskor is megizzadtunk.

Este 8 volt, meg is beszéltük, hogy sötétedés után a hajóval már nem kéne nyomnunk, mert félő, hogy elakad.

De nem bírtuk abbahagyni, felváltva hajóztuk be a az 1-1 botot és így felváltva pecáztunk, a másik meg töltötte a pálinkákat (köszönöm a kis halas pálesz szettet, zseniális!) és aszisztált, merített. A hajót a cél előtt szlalomban járattuk, így hol a szigetet világította meg a ledlámpája, hol a fát; így tájoltunk.

Én következtem, el is sült a bot, sziklát akasztottam. Alul úszott, mint a tengeralattjáró; 10kgs ponty.

Öcsinek újabb 10kg-s amúr.

...És fél10kor megjött nekem is egy torpedó, de inkább hívnám rakétának. Amúrommal 10 perces fárasztás következett, majd egy kapott és már eredetileg szakadt merítőbe belehajtogatva eszméltünk rá, hogy már megint micsoda kapitális halat sikerült zsákmányolnunk.
12.4et mutatott a mérleg, de minimum 14-15kg-os volt. 14nek bekönyveltük a brigádnaplóba. Érdekes volt, hogy rövidebb volt a teste Öcsi 13asánál, de akkora zsíros hasa volt, mint egy pontynak. Szóval előbbi 10kgs rekordomat egy 14es-re cseréltem.


Öcsi 22:40kor behúzott egy újabb feketeamúrt, 6kg. Nagyon nagyot küzdöttek :-)

És 11kor elsült az én botom is. Nos, éreztem, hogy nem kis hal. Komoly harc volt, a fárasztás előtti els ő pipáltatásnál a pontyom szájméreténél sejtettük meg, hogy újabb óriással van dolgunk. A szákba végül beterelt hal megint nem fért bele; ketten vittük így fel a bölcsőig.
17,5kgot mértük, én 20asnak mondanám, de a 17,5 kg-os új egyéni rekorddal is beérem.

Olyan nagy volt a hal, hogy csak a karomon fekve tudtam a fotóhoz beállni. Együtt szuszogtunk a hallal.

Majd a bölcsőből engedtük el.

Éjfél volt. Hullafáradtan vigyorogva ültünk le Öcsivel. Elégedetten, adrenalinnal. Örömpálinka és cigis ünneplés. A 2es stégről átjött a srác, látta is a halat, mondta, hogy nem is látott még ekkorát, majd maradt beszélgetni. Neki is evett, de 6kg-os egyedsúly fölé nem bírt menni. Az Ő merítője is eltört, kint alvás helyett hazament 1kor.

Mi pedig fél1kor elhúztunk a sátorba aludni.

....Egy pár "kisebb halat kihagytam a leírásból, például az alábbit:

Negyed6kor magamtól keltem, nem mondom, hogy kipihenten. Tetvesrohadthideg volt, Öcsire rádobtam az én hálózsákomat is és felkeltem. Felvettem még plusz 3 réteg ruhát, téli sapkát, sínadrágot, síkabátot és így ültem le pecázni. Közben a 3as stégre mellénk jött 3 srác, 6 bottal.. :)

Melegebb a víz majd 20 fokkal, mint a levegő:

Öcsit fél11kor keltettem, 10 órás alvás után jókedvűen kelt. Kérdezte, mizu, mondtam, hogy egy kárászt leszámítva eseménytelen volt a reggel, hiába keltem fel 5 órával korábban.. Álmosságomra hozott nekem kvt, életmentő volt.

A tegnapi szigetcsúcs se a tegnapi sikeres technikával, se semmivel nem működött, mert a horgászat és a Diana tó ilyen. És ettől gyönyörű a sport, ettől édes a siker. Mert nem kiszámítható.

Próbálgattunk minden helyet, minden csalit, hiába. Végül szoftpellettel egy szép keszeget sikerült zsákmányolom.

Ezt folytatva összesen 16dbot fogtam, összsúlyuk átlag 40dekával számolva 6,5kg...
Jó volt,hogy történik vmi, próbálgattam, tesztelgettem az etetőanyagokat, csalikat.

Közben a tegnapi etetés is elsült, egy kis kétkilós potyesz növelte a zsákmányszummánkat.

Majd bevillant az egyik pecavideó, ahol scopex vajkaramella nagybojli volt a befutó csali. Volt nálunk, hajó bevitt egy rakással, közte a horgomat is.
Egy óráva később a keszegez és egy füstölős kapás szakította meg és egy gyönyörű 7kg félnyúrga ponty mondatta be újra és újra: scopex vajkaramella.


Öcsi mindkét botját is átcsaliztuk hát erre, mentek a nádfalhoz és előbb az egyik (8kg), majd a másik (3kg) adott egy-egy pontyot. Szkopeksz!!! :D

Eközben összepakoltunk, majd picit pergetett Öcsi, míg én kimentem a traktoros bácsiért.

6kor bepakoltunk elégedetten a BMWbe, megjegyezve, hogy amikor nem ment a hal, akkor is fogtunk még 25 kilónyit... a másik stég 6 botja összesen egy 4kg pontyot ezalatt..
Örültem, hogy a szerelékeim, technikáim kicsiszolása sikeres volt és összesen 111+ 25 = 136 kilónyi halat fogtunk, átlagba két bottal horgászva.

Életem, életünk eddigi legeredményesebb pecája volt.

Nos hát a bekövetkezett, amitől f éltünk; Baba 200%ig vigyázott magára és mindent megtett, de hiába, sajnos elvesztettük a második magzatot. Egy görccsel indult, majd reggelre vér és minden. Kitisztult magától, de a lelkünk azóta legjobb indulattal is csak gyógyulóban van.
Eldöntöttük, hogy picit utánamegyünk, beláttuk, hogy sajnos jobban be kell engednünk ebbe a dologba a modern orvostudományt.

Ahogy ezt írom, kb egy hónap telt el, a mai nappal a két korábbi bejegyzést is aktiváltam. Újraolvastam a mostnra utópisztikusnak tűnő megkönnyebbült, büszke, felhőtlen  sorokat. Próbálunk Babával előre nézni, pozitívnak maradni, hinni. A vélemények megoszlanak, hogy egy harmadikat még próbáljunk meg, és ha az is ugyanakkor megy el, akkor lépjünk csak a tettek mezejére (vérvétel, pár vizsgálat), de úgy döntöttünk, se Baba testének, se a lelkünknek nem kéne még egy ilyen, inkább utánajárunk, felkészülünk ezúttal komolyabban.

A legnehezebb dolog az idő. Nyilván van még időnk, de azért nem végtelen. Másrészről meg most várunk, hogy vizsgálatok legyenek, várunk majd az eredményekre, a poz terhességi tesztre, majd a 3 hónapra, hogy megnyugodhassunk. Ilyenkor az idő végtelen, olyan tetves lassan telik, hogy úgy érezzük, beleőszülünk. A sorozatnézés, programok és nyilván mi magunk Virslikutyával kiegészülve segítenek, de ez most sajna ilyen.

Azóta még jobban felpörgettem a pecát, tényleg jót tesz, a sikeres halfogás mellett csak kint ülni, a vizet nézni is felér egy jobb terápiával. Baba is pörgeti a hobbikat, angol, zongi és most egy új mozgásformát is kipróbál, erről majd ír Ő bejegyzést.

Pecával kapcs amúgy dicsekedhetn ék; ahogy év elején eldöntöttem, az amúr lesz az idei célhal; mostanra már több tavon is sikerült jó párat fogni, 2 kilóstól a 7 kilósig. Utóbbi hatalmasságok már komolyan próbára tesznek, már csak azért is, mert mindet úszóval, vékony matchbottal kell legyőzni; a torpedót, aki ha megérzi a merítőt, vagy a part szélét, legendásan küzd.

Képek az amúrokról a korábbi bejegyzésekben.. de itt az egyik kedvencem:

Pontyokat is zsákmányoltam, és egyik éjszakai peca során életemben először stupekkal a harcsára is rápróbáltam. Hajnali üvöltő kapásjelző tudatta, hogy nem hiába, 15 perc fárasztás és vergődés után egy 12 kilós hosszú, de nem dagadt "vadharcsa" lett a trófea. Horogszabadítás, mérés (116cm) és elengedés.

Megint berántotta a a hal az egyik botomat, úszva kaptam el ismét, vízben fárasztom a tettest:

Baba amúgy kezd érdeklődést mutatni a peca iránt, megjegyezném, hogy a megérzései, tippjei komoly arányban bejönnek. Egyedül csalizik (kukoricát), fárasztott pontyot, szupercukiság.

Voltunk szülinapom révén Tisza-tavon egy szűk hétvégét, itt is volt kis peca, sok hajózás és chill. Sok kép - alább. Az egész legemlékezetesebb része a szunyoginvázió volt, egyikünk sem látott még ilyen töménységben több köbméteres szúnyogfelhőt. Levegőt s alig bírtunk venni, poén volt.

Ez az első nap burgeres képe:

Naplementéig hajóztunk, pecázgattunk:

Szállás:

És egyik kedvencem a vörösszárnyú a második napról:

Pipi (azaz Virsli, Cica, Mimi, Banán, Fifi, Józsefke) amúgy jól van, pedig legutóbb például tüskébe szaladt szemmel, most meg pofánhajítottam teniszlabdával szegényt. Nyikkant, nyekkent, szomorkodott, mutatta hogy mi történt vele, iszonyat sajnáltam. Bedagadt a szeme, kacsintott egy napig, majd már csak piros, tegnap megnézte a doki, rendben lesz. Jókat mozog, jól viselkedik, tényleg egy szavunk sem lehet. Imádjuk a kanapén a hármasunkat.
Szóval tegnap voltunk a dokinál, éves oltás, átvizsgálás, ilyesmik. A sok sok műtét és probléma után érdekes volt ott ülni és csak egy rutin mókára várni, néztük a sok m űtött kutyust, kik kontrollra, kötözésre és hasonlókra vártak fülüket farkukat behúzva.
Egy csupaizom pitbull is csak kint nagymenő, az váróajtón sem bírt bejönni a saját lábán; becipelték, nyugtatgatták.
Virs is menekülőre fogja, ha nyílik a vizsgáló ajtaja:-)

Fel is idéztük azt az emléket, amikor Seregi doksihoz jöttünk anno kontrollra, hogy a sokadszorra műtött lábát megnézze. Kijött a váróba, hogy hadd lássa Virslit besétálni, de a kutya hasravágta magát és úgy kellett behúzni. Siklott a pocakján. :D

Hát így éldegélünk, kirándulunk, sokat pecázhatok, otthon befészkelünk, elvagyunk.

Btw, kirándulás; voltunk a Dera szurdokban, fantasztikus volt; a gyűrűkurát is felvehették volna itt.

Pipi is nyomatta:

Nagyon szép kirándulás volt tényleg:

Ja igen, az esküvő (és a hozzátartozó legénybúcsúk) szezonja tart, Sket úr elbúcsúzott múlt héten. A lisznyais kör szépen összetart, olyan jó ez.

KÉP - -nyomokban pár lisznyais is fellelhető.

És tennék fel képet a házasságok egyik tankönyvi mintájáról, annak is a kerek évfordulójáról:

És a főszereplők

Gratulálunk, igyekszünk követni a példát! :-)

Mostanság az idő várakozással telik; mert a bejelentéssel meg kell várnunk az első trimeszter végét ( és a hozzátartozó vizsgálatokat). Mikor öt hetesen Nadimnál jártunk és Nadim is örömmel konstatálta a méh duzzadtságát, örültünk, majd később az ultrahangon megnézve is mindent jónak talált.

Pocipici első fényképe is akkor készült el.

Távozás előtt még megjegyeztem neki, hogy noha a labor eredmények nem voltak előzetesen jók, mikor Virslikutya Baba hasára feküdt, nekem jó megérzésem lett. Nadim azonban nem úgy reagált, ahogy vártam, hanem - nagy eséllyel túlféltésből és törőd ésből - nyomatékosan megkért bennünket, hogy a terhesség (és majd a kisBaba első pár hónapjában) a kutya ne velünk lakjon...

Rettenetes volt, ahogy megértettük, hogy Virs, a mi kis családtagunk a falkán kívül ragad, egy cirka évig. Na nem mintha rossz dolga lenne a "nagyszülőknél", itt ink ább rólunk és róla van szó. Mikor Tarjánból Pestre vissza indultunk, a kutya szomorúan nézett mélyen a szemembe, hogy akkor most ő nem jöhet velünk?

Be is teszek ide egy kis pilisi kirándulást még Virslikutyával, mert hiányzik:

Azóta pedig kettecskén éldegélünk Babával. Vagyis kettecskén és egy pici emberkezdeménnyel. Ahogy ezt a bejegyzést írom, már a hetedik hétben járunk, azaz a fogantatástól szám ítva több mint öt hetes a Picikénk. Elvagyunk, nézzük a sorozatokat, horgászunk, kirándulunk, állatkertezünk, miegymás, de közben állandóan hiányzik kiskutya.

Az állatorvost felkerestük, aki kizártnak tartja a toxoplazmózistól kialakuló problémát, hiába eszik Virs néha macskakakát, végtelen pici az esély. Másrészról az emberek agy részén ez átvonul és immunitás alakul ki, így beterveztük Babával, hogy a 12hetes vérv ételnél erre is ráméretünk. Ha Bab' már átesett rajta, akkor másnap hazajön kutya, hogy kiegészüljünk.

Kettesben városi kirucc:

"Baba, pók van a hátadon" - című kép:

Addig pedig Braking Bad, Stranger things, etc - daráljuk a sorozatokat és kutyuskázás helyett narancsot facsarunk, mert arra legalább mindketten alaposan rákattantunk és Babának másban is segít. Locsolni is csak "magányosan", sehol egy kis Virs, aki a melegben a vizes fűből követi az eseményeket és várakozik lelkesen egy újabb labdadobásra.

Úgyhogy nagy boldogság van Pocipici miatt és a rá várakozás Virsre várakozással egészült ki.

Szerencse, hogy pont JÓK vagyunk várakozásban, hahaha :D

Idei horvátországi utunkra hármasban indultunk, Nonával kiegészülve. A terv szerint el tudtunk startolni reggel, kezdetét vehette a több, mint 600km. Relatíve dugó mentesen jutottunk le a határig, majd a kompig. Nem fáradtam el, mert a végtelen számú pisilgetéseknek hála volt lehetőségem pihenni. 

A kompról hallottam jót, rosszat; mi is inkább rosszul jártunk, mert rengeteget kellett várni (több, mint egy órát). A kikötővárosban legalább már láthattuk a tengert és a komp is szép modern volt. 

Maga a hajóút kb 15 perc és már bent is voltunk a szigeten, Rab-on.

A sziget meglehetősen zöld, változatos, talán nem is voltam még ilyen szép horvát helyen. Hatalmas homokos tengerpartok, köves és kiskavicsos beachek mellett az óváros volt a legkiemelkedőbb. Szállásunk a város közepén helyezkedett el; egy emeleten szinte egymás melletti szobákat kaptunk. Nonáé valamivel otthonosabb volt, de a gyenge klíma ellenére is elégedettek voltunk. Mint kiderült, a jányok már jártak itt, elvileg pont ebben a hotelben. 

Nagyon nagyon meleg volt, így lepakolva és kilométerekre leparkolva a kocsit alig vártam (vártuk), hogy a tengerbe vethessük magunkat. Babának szegénynek az orvos megtiltotta, de zuhannyal így is tudta magát hűteni. Nem kárpótolni, csak hűteni. Ugyanis így harmadik horvát utunkra találtunk végre olyan helyet, ahol a víz Neki is elegendően meleg lehetett volna... Na majd bepótoljuk, talán már gyerek(e)kel.  <3 

A rengeteg ember miatt az összes part teljesen ki van fürödve, halak csak elvétve. Na mindegy. Halat láttunk a weöreöes tengerben úgyis eleget. 

Esténként pedig tudtunk sokat kolbászolni az óvárosban. Jó helyeken vacsi, vagy csak nass, palacsinta, akármi. Szuperságos volt. Bemákoltuk a Rab szigeti tradicionális fesztivált, így a szokásosnál is több tradicionális árus volt kint, kézműves termékekkel, friss halakkal, édességekkel, mindennel. Vási, sopcsi. 

Paradise beach, azaz a híres lassan mélyülő homokos part várt minket másnap; eszméletlen melegben, felhők nélkül. Baba itt is zuhizgatott, majd az őspapucs halála után egy új flamingós papuccsal vigasztalódott. Főtt kukorica! :) 
Megnéztünk egy másik partot is, és haza. 

Ja igen, a reggelit kihagytam; ezt a hotelban svédasztalról toltuk. Jó volt, a friss kroászon azóta is emlegetődik. Baba sokszor mondta a megelőző hetekben, hogy reméli, lesz és volt, örült nagyon. Nona az éppen aktuális diéta nap alapján mindig tudott választani, nekem pedig a bacon, virsli, tojás és sok zöldség kiváló volt. 

Este megint sok séta a városban, gyümölcsvásárlás, miegymás. 

Harmadik nap is a reggeli után indultunk strandra, de már délután lehetett látni, jön a zegernye. Jött az eső, kis záporként indított, majd zivatarként tombolta ki magát kb 20 órán keresztül. Erre ez a kis mediterrán sziget sem volt felkészülve, csorgott a víz mindenhol, feltöltődött az öböl édesvízzel, az sétálóutcák kopottas kövei pedig csúsztak, mint a fene. Dobtam is oda-vissza egy egy hátast, jókat röhögtem magamon :) 

Az érdekes az, hogy a 2,5 nap strand után nem is volt rossz egy kis pihi, filmezés, meg ilyenek, de azért a végére már eléggé befeszültünk :) 

Kimaradt; horgászcucc persze jött velünk, de csak minihalakat zsákmányoltam, mert mire a nagy halak bejöttek, engem is berángattak. Kövi napokban pedig bukó. 

Voltunk a kilátóban is:

Utolsó délelőttre visszatért a meleg, mi kis séta után hazaindultunk. 

Jó ki nyaralás volt, feltöltődős. 

Puszcsi! 

Hiánypótló bejegyzés: 2019 Július, augusztus 
Joggal merül fel a kérdés, hogy hova tűnt a blog, miért nincsenek új posztok. 
Alábbi bejegyzésből kiderül. 

Az egész időszak egy másik időszak lezárulásával kezdődött, ahogy ez lenni szokott. Mélypontok egész sora; egy picit kilátástalanabb rögös út egy pozitív terhességi tesztért, nem bírjuk eladni az E46os BMWt és nem jön az amúr sem. 
Hiába tök jók a mindennapok, eléggé le tudott húzni mindkettőnket, hogy nem haladunk, toporgunk csupán. 

1) PROBLÉMA 
Mint ahogy az előző bejegyzésekből le lehetett szűrni, az amúr kérdés megoldódott :-) 
Épp a tóra igyekeztünk Babával, amikor Neki is kifejtettem ezen három megoldhatatlan problémákat. Megállapodtunk, hogy ezen időszak lassan lezárulhatna és jöhetne egy következő.

Így is lett, az amúr megtörte azt a bizonyos jeget.

Már csak kettő maradt a hármas feladványból. 

2) PROBLÉMA 
A szaporodási cél érdekében végül sikerült Babát és a dokit is meggyőznöm, hogy egy rendes labort végezzünk végre el. Ha nincs benne semmi, megnyugszom, ha van valami elcsúszva (az előző kísérlet utórengéseként), akkor pedig a 21edik századi orvostudomány billentse azt helyre. 
Az első vérvétel után kvázi megnyugodtunk; a hormonok sajnos tökéletesen fordítva álltak, a doki mondta is, hogy nagy eséllyel hormonkezelés kell. 
Mi azért rápróbáltunk, mikor megkövetelte a haza, jól éreztük magunkat; jókor, jó helyen. Picit tétnélküli mérkőzésként megélve. 
Három napra rá Virslikutya Baba hasára feküdt, pont úgy, mint az első terhességkor. Babának fel se tűnt, én azonban láttam, hogy bármennyire is kényelmetlen kutyának, bármennyire köztünk szeret feküdni, nem tágított. 
Pár nappal később megint ugyanez. 
Eljött a napja a második vérvételnek, egyik másik hormon most is kiugró volt, különösen a tejelválasztós, tüszőrepedés megállítós. 
Aznap este el is sütöttem a poént, hogy ha gyerek nem is, tejünk az lesz :D 
A dokit felhívtuk aki mondta, hogy majd megbeszéljük, nem kell beszarni. 
Mivel közeledett a horvátországi nyaralás, jobbnak láttuk 1-2 nap késés után a teszt elvégzését; ami azonnali erős POZITÍV eredményt adott. 
Az érzés, a megkönnyebbülés, a boldogság olyan koncentrációja öntött el bennünket, hogy csak öleltük egymást és nevettünk. Nézegettük a tesztet korán reggel és persze egész nap vártuk az estét, hogy telefonon megoszthassuk a hírt a legbelsőbb körrel. 

3) PROBLÉMA 

A E46os BMW árát állandóan csökkentve kerestem a megfelelő árat, mert több szempontból is időszerűvé vált szeretett Szépségemtől szabadulni. Egyrészt a helyette kint parkoló F30at meghúzták, másrészt az állapota nem köszönte meg a heti 1-2 utat.. Fórumokon hirdettem, kereskedésbe bevittem, javítgattam a hirdetésem, míg végre a megfelelő ár elérésekor beindultak a telefonok. 
A horvát nyaralásunkból hazaérve több megbeszélt időpont is volt már, az érdeklődőket erősen megszűrve a keddi tatabányai hölgy lett a favorit. Hozott magával szerelőt is, akit lenyűgözött az autó állapota ("Adrikám, ezt meg kell venni!"), így soksok órányi szerződgetés és papírmunkás vergődés után bizony eladtuk. Babának óriási mentései voltak, nélküle ez (sem*) ment volna. 

* pl megtalálta a törzskönyvet. az amúr esetében Baba javasolta a technikát, azaz az úszózást és annak pontos távolságát is. Kis utódunk esetében részvételét nem kell magyaráznom. 

Ezen posztot összefoglalva: Erdélyinek lenni nem  könnyű, mert az élet semmit sem ad ingyen. Ám a befektetett munka, energia kifizetődik. 

<3 

Virs alapvetően vadászkutya, a tacskórésze mindenképpen. A titkos összetevő (ami a hosszú lábakat adta), nem tudjuk mi, valszeg törpepincher lehetett. Na szóval vadászkutya, méghozzá úszóhártyákkal a lábujjai között.

Azt tudjuk, hogy a vizet nem komázza, esőben séta (labda nélkül legalábbis) nem öröm, ahogy a fürdés agy slaggal finoman lelocsolás sem.
Egyszer anno betettük a ludányi tóba, kiderült, hogy tud úszni, de az életem árán is lenyomott a víz alá, csak hogy Ő fennmaradhasson.

Beköszöntött a kánikula, ideje volt megint vízretenni kiskutyánkat, mint egy hajót, így kevittük a velenceire, haogy ezt egy korábbi bejegyzésben leírtam.
Videó is készült a képek mellé; alább:

VIDEO

Akkor még azért hidegebb volt a víz, ám múlt hétvégén is a velencei tóban találta mgaát kiskutya, és második úszásra egyáltalán nem tűnt már olyan stresszesnek.

Szupercuki, ahogy úszik, relatíve gyorsan, ügyesen :D

A strandon persze mindenki megnézi, sokan oda is jönnek, hogy jajdecuki, meg minden. De persze kutyát két dolog érdekli: legyüónk mindketten vele a pokrócon és hogy a labda az hol van, hadd kapja meg, játszhasson. (na meg percenként ivott egy korty vizet)

Lehet, hogy el kéne vele járni úszkázni? A többszörösen operált testének biztos jót tenne.

Így lett Virslikutyából kis Vidra :D

Lesz még úsztatás, fürdetés; videóval súlyosbítva!

Hazafelé sétálva még mindig emlegettük az amúrt és a ramazurit és ekkor belefutottunk ebbe az utcatáblába:

Másodszorra is elmentünk a nádasos tóra; ezúttal pénteken munka után. Baba nagyon sietett haza, hogy ne kelljen rá soat várni, mert tudtuk, hogy elvileg 6kor zárni fog majd a tó. Én picit előbb hazaérve összepakoltam a kocsit, kivittem Mancit, hogy utána már indulhassunk. Akadt egy kis dugó, hisz a tó a Velencei és a balatoni irány miatt elég népszerű..  így hát a valós horgászatot csak fél4 körül kezdettük meg, sőt, tán inkább csak 4 körül. Szerencsére még a becsekkoláskor kialkudtam, hogy hat helyett este hétig maradhassunk.

Elhelyezkedtünk és bedobtuk a fenekezőket; számítva a múltkori kapásokra. Nos, nem jöttek; Baba ezért kérte az úszós cuccost, majd Ő addig úszózgat.

Fogott is két törpeharcsát, de ezt leszámítva relatíve eseménytelen volt az első óra ( a háromból).

Jóvan, mondom, elkezdek ráetetni a tigrismogyoróval az úszós helyre, hiába sekély a víz, hátha bevonzunk vmi nagyobb egyedsúlyú halfajt, ami kitúrja a törpéket.
El is kértem Babától az úsz óst, hadd nyomjam meg egy kicsit én is a szemes etetésen.

Meg is indult az úszó; szépen oldalasan merült el, mint a tengeralattjáró. Bevágtam. Nem törpe, azt egyb ől éreztem. Felsírt az orsó féke, ahogy a nagyhal nekifeszült a túloldalon, ám nem merült el mélyen, mint a ponty. Inkább a felszínen finoman ellenállva közeledett hozzánk. Egy nagy ezüstös farokúszüót láttam; az AMÚR lesz :)

Babának visítottam, hogy tekerje ki az útban lévő botot és szaladjon a merítőért. Ügyesen megoldotta én meg finoman csévéltem az amúrt. Tudvalevő, hogy az első kicsévél éskor még kvázi félálomban van az amúr, utána kezd majd kitörni és számítani kellett arra, hogy egy ilyen roham során elveszítjük, vagy a horog adja majd fel és kihajlik, vagy a damil, vagy a bot.

Baba jött a merítővel, átragadt rá is az izgalom, meg persze az általam okozott nyomás/stressz is...

Az amúr megmutatta magát, hossza kb 80 cm, szóval úgy kell majd belehajtogatni a merítőbe - gondoltam.

Megpróbáltuk a szákolást, de kitört, majd újra és újra. Amúrokat meghazudtoló módon relatíve könnyű dolgunk volt, mert a nagy kirohanás szindróma elmaradt, végül egy sikeres szákolást követően már a szákban mutatta meg, mire képes: nekiiramodott, Baba meg majdnem nyomott egy fejest a vízbe. Úgy meghúzta a hal, hogy majdnem beesett a vízbe és mivel lehajolt előre, tiszta víz lett az amúr fürdésétől.

Ám a miénk volt. Kiemelve kb 5-6 kilósra tippeltem, de még a merítőben, majd később a pontymatracon is folytatta a ramazurit.

Végül sikerült megemelnem és sok super kép készült; VÉGRE MEGVAN AZ IDEI AMÚR - A CÉLHAL A ZSEBBEN :D

A legjobb pedig, hogy ketten fogtuk, nagy csapatmunka volt.

Finoman elengedtük, szépen elúszott a sekély vízben, mi pedig felszabadultan nevettünk, "tisztára idegállapotban" voltunk :D

Az etetést megszórtuk innentől rendszeresen tigrismogyoróval és Baba bizony legalább 4 pontyot akasztott meg; majd adta át a botot, mikor a nehéz halat megérezte, hogy "Szívem, tessék, itt van" :D

Fogott közben egy-egy betévedt t örpét és keszeget is :D

Ám az úszózást a fenekezők is kezdték megzavarni, Baba tanácsára a piros etetőanyagra váltva beindult az élet.
Megint sokszor volt, hogy egyszerre több boton vlt kapás, azt sem tudtuk, hova kapjunk, nevettünk, küzd öttünk, álompeca volt :D

Fél8ra értünk ki a tóról, fülig érő szájjal, egy AMÚRral, sok lamúrral és 6 ponttyal.

A sztorihoz tartozik, hogy persze nem bírtam abbahagyni*, így az úszós beszakadásáig járt a korsó a kútra.
(Baba: "kaszinó szindróma")

Ám ezek a 2-3 órás intenzív pecás etapok Babának is bejönnek, elégedetten autóztunk haza a naplementében.

ui: amúr!

Ez megint egy jó kis VezBab hétvége volt

Pénteken korábban próbáltam hazaérni, mert a terv az volt, hogy zúzunk le egy délutáni Velencei-tó kerülésre (biciklivel).
Egyrészt meló miatt maradnom kellett bent tovább, másrészt Baba bemondta az unalmast, így hazaérve inkább csak beszélgettünk és néztük a Breaking Bad-et, ami Babának picit depis, én azonban újra rákattanok.

Ültünk, üldögéltünk, aztán bedobtam, hogy ha már itt van Szent Iván éje, miért is nem nézünk meg egy Velencei tavi naplementét.
Picit későn jutott eszembe a dolog, szal nagy rohanásba kezdtünk. Virslikutya is bepattant velünk a verdába és igyekeztünk.

Már csak kimozdulni és utazni is olyan jó volt.

Megérkezve a nap már a dombok mögött éppen elbújt, így amit a kocsiból láttunk, azzal kellett beérnünk. Na sebaj. Virslikutya kirobbant az autóból; a népes strand helyett a móló felé vettük az irányt. Nálunk volt a - talált - teniszlabda, az lett a terv, hogy megpróbáljuk Pipit megúsztatni.

A móló végén csináltunk pár szelft, illetve egy profinak álcázott kutyaütő is csinált rólunk pár képet:

Elkezdtem kutyát a fűben labdáztatni, felpörgetni.
4-5 kör után pedig úgy dobtam a labdát, hogy szépen bepattanjon a vízbe. Kutya rohant a széléig; kb 30cm magasan állt a vízszint felett és befeszülve ugatta a labdát, hogy az jöjjön vissza, mert hát hova úszik. Hiába volt meleg, hiába vadászkutya úszóhártyás lábakkal, csak harsányan ugatott és jelzett nekünk rendületlenül, hogy a labda távolodik.

Tényleg távolodott, a pórázzal is próbáltam közelebb halászni, sikertelenül.

Végül meghoztam a döntést Babával és kutyát finoman a vízbe emeltem. Ott hagytam a kezem, hátha megsüllyedne, vagy bepánikolna, de nem így lett; azonnal 180°-t fordult és a labda felé úszott. Bekapta a szájába és fordult is vissza; alig hitte, hogy odaérjen hozzám. Kikaptam a vízből egy mozdulattal. Jópofa volt. A fűben letette a labdát, megrázta magát és ha tudott volna beszélni, valószínűleg trágárságot mondott volna.

Megint jött a fűben labdázás, megint felpörgött, így a labda megint a vízbe ugrott. Reméltük, hogy most már volt a vízben, hátha utána veti magát. De nem így lett; megint megállt a szélén. Én meg odamentem és bevágtam  a vízbe. Kihozta, oké, de itt elég is lett. Kiskutya lehűlt rendesen, így még jól megörömlabdáztattuk és indultunk is haza.

Úgy elfáradt (és megsértődöttí), hogy magához képest nem volt bújós az autóban. Otthon persze már igen. Szuper este volt :D

Szombatra egy jót aludtunk, szépen lassan csurogva indult a nap.

Baba hétvégéjének volt ez a 2 nap kikiáltva, így Babára várt a feladat, hogy programot válasszon.
Tegnap láttunk hazafelé a velenceiről pár tankot, így végül Budaörs felé vettük az irányt; hátha a reptérre igyekeztek, hogy a nép megtekinthesse. Kimentünk, Manci ma is jött velünk.

Nem voltak ott a tankok, látható helyen semmiképpen. Tegnapi tankok:

Így csak egy jót sétáltunk, labdáztattuk Pipikét

és léptünk.

Megálltunk a gyömülcsösnél; sárgabarack és cseresznye lett a zsákmány.

Majd Budaörs felé vettük az irányt; a dombok között sétálgattunk, nézegetük a házakat, chill.

Hazaérve pihiztünk, majd előkerült a X-Box, megkezdődött az autóversenyzés.

Később 8ra - mint az óramű - megérkezett Nona; picit játszottunk, majd megnéztük a várva várt Adam Sandler-es filmet, ami egy kaka volt.

Ez idő alatt kis alkohol is bevitelre került, így 11kor szépen induhattunk is bulikázni.

Mivel egy órája esett más és csak úgy zúdult le a víz az utcában, zárt helyet választottunk: egy kis múlt idéző Doboz.

A hely relatíve pangott az érkezéskor, ám hamarosan megindult, iszogattunk, táncoltunk. Nonát egy klán  vezérhímje táncba hívta, mi meg Babával a közelben táncolgattunk; biztonságos karnyújtásnyi távolságra.

Kb fél2ig mulattunk, Nona jelzett, hogy akár mehetnénk is.

Kifelé még megismerkedtünk 3 jópofa kínai figurával, akik Londonban élnek és nem mellesleg kiválóan beszéltek angolul.

Felmerült, hogy máshova továbbmenjünk, ám végül hazaindultunk.

Vasárnap szépen sorban felkeltünk, Nonával toltuk az autóversenyt, meg Baba zongin volt.

Kis ebéd, Nona el, mi meg ott maradtunk kb 2kor, hogy namosmicsinázzunk.

Csak hogy írásos nyoma is legyen, Baba vetette fel a horgászatot, így nekimentünk.

Az m7es melletti nádasos tóhoz mentünk; gyerekkorom óta ki akartam próbálni a helyet; így most együtt fedezhettük fel. Egy kis nádi úszózársa érkeztünk, a tróger fugonba becsekkolva végül hátramentünk és a legsarasabb, de legígéretesebb beálló szájánál tettük le a verdát.

Kipakolni a sár miatt csak csökkentett módban lehetett, csak a legszükségesebbek jöttek velünk.

Mint kiderült, bokáig is alig ért az alaposan felmelegedett víz, így sajnos az úszózást lényegében elengedtük.

Az amúr továbbra is cél, spoiler alert továbbra sem jött. bedobtam, amilyen messze csak tudtam az egyetlen elhozott fenekezőt (úszós cucc bezzeg volt nálunk ezer), és kb 2 perc múlva sípolós, nyeletőféket csavarós hatalmas kapásunk volt a megemelt tigrismogyoróra. Reménykedtem az amúrban persze, de "csak" egy kb 3kgs potyesz volt a tettes.

Ám belelkesedtünk. Ezen a boton utána is kb 10 percenként nagy kapások voltak.
Eközben a kis úszós botot is átszereltem fenekezőre, a vékony damil és a gyenge bot miatt nem szomorodtam el, hogy a csemegekukit csak törpeharcsa vette fel. Elsőre is és másodszorra is. A kapások intenzitása miatt nagyon jól éreztük magunkat.

Baba eközben megkért, hadd úszózzon, csak dobjam be messzire, többit megoldja. Így is lett és bizony két gyönyörű törpeharcsát fogott tök egyedül; olyan jól bevágva és akasztva, hogy be sem nyelte a pokolhal, csak szépen szájszélben kicsévélte Baba büszkén.

Ám a legjobb az volt, ahogy egyszerre 2 (3) boton is kapásunk volt; a kisbot a 2 törpeharcsa után harmadszorra is kapást mutatott (karika felkoppant a boton), ám utána meg is indult bottartóstul a víz felé. Na mondom, ez vagy a világ legnagyobb törpeharcsája, vagy vmi komolyabb. Nos, egy minimum 4kgs sötétpikkelyes tőponty volt a tettes. Miközben már a part közelében járt, elsült a másik fenekező, Baba bevágta azt is, eközben az úszón is kapás volt, láttam a szemem sarkából.

Na hát ez ilyen nap volt; hiába csak két óra aktív peca, szétfogtuk magunkat; vége 2 ponty, 1 leakadt, egy luft bevágás, 2+2 törpeharcsa és egy keszeg.

A második potyesz tüskéje beleakadt a merítőbe elengedéskor, így addig szerencsétlenkedtünk én és a potyesz, míg én belecsúsztam az iszapos vízbe szandálkában. Kiszabadítottam a halat (nem szerettem volna levágni a tüskéjét, mint sok más horgász), majd kikecmeregtem a hugymeleg vízből. Sárosan, cuppogós szandállal álltam Baba elé: kipukkadt belőlünk a felhőtlen nevetés: priceless moment.:D    (mostanában állandóan megfürdetnek a halak)

Még volt kb fél óránk, de kérlelhetetlenül megjött a monszun, Babát berendeltem a kocsiba, én meg szépen bekapoltam miközben bőrig áztam.
Jó lett volna ezt a fél órát még kiélvezni, de így is szuper peca volt, jövünk még ide, a titkos új tavunkra.

VezBab, SzívBab, Szerike, puszika.

Vegyes bejegyzés - lássuk

Mostanság elég sok a kiküldetésem, azaz "messze van a lelkem" otthonról; ezek az utak 5-6 hetente egy hét sűrűségben rendben vannak, de a havi2 az sok; szerencsére még köv hét megyek és aztán egy darabig nem.

Új szokásunk a kéz fényképezés; igazából régi-új, mert még a megismerkedős chat időszakban volt erre ominózus példa.

Baba is szokott válaszküldeni:

Aztán persze mehet a bohóckodás:

A szárnyon nincs bohóc, de sárga izé igen, Baba mondta, hogy béka:

Szoktam egy-egy gerila képet csinálni Babának, amire cserébe jönnek az otthoni cukiskodós képek, lásd:

Felmérik a céges angol tuldásom, ennek kapcsán haza is vittem a tesztet megmutatni Babának, aki a felsőfokú előkészítős szintjével lazán leiskoláz! Grat, csak így tovább. Nyaraláskor majd lehet brillírozni! ;-)

Na ja, meleg van, a cégnél elég rapszodikusan működik a légkondi, ami egy rakás összezárt férfi és rengeteg fűtő számítógép esetén kb 31°Cnál tetőzik. A hosszú nadrág, zárt cipő kvázi elvárás... Lenvászon gatyával és vászoncipővel azért elviselhető; az ablak mellett és a klímához közel túlélhető. Persze hazaérve tépek le magamról mindent azonnal :)

Otthon is igyekszünk szellőztetni este, nappal redőny le, stb..

Voltunk Gili és Olgi esküvőjén; az idei 4-5 esküvő közül ez volt a legkomolyabbnak és legizgibbnek ígérkező, már csak azért is, mert a Balcsi partján voltunk. Spanokkal, Babával sokat táncolva jól telt. Picit lassabban, picit hagyománykerülősen, de szépen és jól. Fél4ig roptuk ill estifürdés :)

A legmókásabb az volt, hogy a fotosunkat Tamást bízták meg Ők is, így volt plusz egy ismerősünk :)

Rengeteg képet csinált rólunk, majd vagy Giliéken keresztül vagy tőle közvetlenül behörcsögöljük őket.

update: elkészültek a képek, annyira nem lettek fergetegesek. Rólunk azért egy érkezős nagyon jó lett:

 És tegnap voltam megint a Diana tavon egy kis pecán, nagy nehezen, de kemény munkával és egy kis életrevalósággal sikerült két gyönyörű pontyot zsákmányolni a tengernyi keszeg és kárász mellé. Amúr azóta sem.

Itt egy videó lesz...

Hihetetlen gyorsan szaladnak a hetek előre, bezzeg majd a november meg a többi fos hónap majd lassított felvételben mászik majd.

Mindenféle hírek, érdekességek lesznek ebben a posztban és előreláthatóan az időjárás simfelését sem untam még meg.

VIRS

Na mert hogy esett. sokat. Duna áradás (és túristahajó elsüllyedés), zivatar a horgásztavon, stb. Ám legalább a fű a kertben gyönyörűen kizöldült, és mint kiderült, a halakat nem zavarja annyira az eső, mint mondjuk minket, vagy Virslikutyát, akinek a sétától is elmegy a kedve, hacsak a labda elő nem kerül. Mert akkor szem kigúvad, fülek előre jönnek, izmok pattanásig feszülnek és gyija.

Btw, kiskutya a nagy labdázásban vélhetően fejjel belement egy tüskebökibokorba, így az orra mellé nőtt egy bibírcsók (mostanra múlik már) és a szeme is kapott. Egyik reggel ugyanis azt vettük észre, hogy pajkosan kacsint, így irán volt a doki: ahol kis vizsgálódás után megállapították, hogy a tüske beleállhatott a szemébe és biza ideje a szeme világáért küzdenünk. Csepegteteés minden nap többször, géllel belekenésmegpróbálás és hasonlók.

Szegény Mancinak az elején az antibiotikumos cucc úgy csípte a sebét, hogy még a másik szeme is könnybe lábadt. Tojt a jutalomfalatra, csak a csöppentést úszhassa meg.

Mostanra alakul, már nem csípi nagyon és az első kontrol (egy hét után) biztosított inket a javulásról.

 Imádjuk, mikor a hátsó lábaira ül, mint egy fura kenguru:

PECA

Bab' belátta, hogy biza nekem horgásznom kell, nincs mese. Most épp a horgászat és a többi szabad idő optimális arányát illetően folynak a tárgyalások.

Voltam a Dianán többször azóta, ahol egyszer még aktív volt a Bab' féle átok (nincs értelmes hal), de aztán a kövi alkalommal már egy zivatar átvészelése után a Dianán is megtört az átok és bizony igen csak szép keszegek és nagy ponty is jött. Méghozzá betlis időszakban.

Lett is egy poszt a Diana facebook oldalára, amire több like jött, mint egy nagyhalas képre; de vajon miért? :D

Amúr továbbra sem jön, pedig a Moby-n is próbálom (kárászok és pontyok garmadája), voltunk most családi pecán a Maconkai tavak egyikén is, de jusztse. Már akasztani többször is, de partot (fotót) egyik se ért eddig. Nembaj, maradt még az évből.

Tegnap voltunk Öcsimmel Ordason, volt sok csuka és afrkai harcsa is:

CSALÁDOZÁS

 Bab' szülinapja (lásd előző poszt) mellett is igen aktívan telnek a hétvégék, a horgászat aktuális legnagyobb vetélytársa a sok ünnep, rendezvény.

Voltunk Tomiéknál első szülinapon:

Illetve egy szuper tarjáni hétvégén, amibe- mint említettem - még kis családi Maconka is belefért.

Szuperjól érezzük magunkat, mindig, mindenhol és kész :D

VEZBAB

De persze legjobb nekünk otthon, kettesben (Virslikutyával 3asban), kisfészkünkben.

Háznézegetés kis prióval halad, hiszen most mégis maradunk így, kislakás kiadva lesz megint, januárban lesz a dolog újra igazán aktuális. Ablak is elkészült, a családi összjátéknak hála (köszönjük!)

A főprió persze továbbra is megfelelő sejtek megfelelő időben és térben való találkozásának elősegítése ;)

Rengeteg virág van és zöld a fű, bár ez csak szegről végről ide tartozó topik, így legalább témát váltottam.

KÉP

Ja igen, Avengers-ben csalódtunk, Game of Thrones-ban dettó, így most lassan haladgatunk a Big Bang-vel és most épp aktuálisan rákattantunk a Csernobil sorozatra.

Idén végtelen darab esküvőre (és legénybúcsúkra) van meghívó, jön Széplak és miegymás, így kezdünk fullra betáblázódni.

Megfigyelhető, hogy ebben a posztban sem szerepel a munka. Dolgozuk szépen, rendesen, de a prioritások a poszt többi témáin vannak a valós életünkben is. Szal nát en ekszident!

Mivel ez a képek elenére is egy unalmasabb poszt lett, itt van még pár kép a szép új felniről:

A szülinapom nagyon szépen telt el. Délelőtt már meglepetést kaptam Szivitől. Az volt a feladatom, hogy menjek ki az erkélyre egy picit, majd amikor beléptem a hálóba, találtam egy kis rózsaszín cuki gerberát. Ezt követően átmentem a nappaliba, ahol egy szellőrózsa volt az üvegasztalon, egy gyönyörű szürkéslevelű rózsaszín virágocska, majd a bejárati folyosó következett, ahol minden idők legszebb azaleája tündökölt (ami még most is borkorként virágzik), és végül a konyhában találtam egy kis rózsaszín korallvirágocskát, ami szintén még most is gyönyörű. Szóval elég erős kezdés volt :-) és nagyon örültem neki.

Az egész úgy kezdődött, hogy szunyókáltam volna 5 percet:

Kutya is elaludt (volna):

Aztán Kutya lett a fotós és mi aludtunk:

Aztán meg ment a vicceskedés és az összebújás <3

VEZBAB! 

Életem első igazi horgásztúráját Robi kollégámmal a Zoltán és Diana tavakra terveztük be; ezen belül is a Diana tó nagy pontyai és nagy amúrjait megcélozva.

Lehet foglalni a 6 stég közül, így tuti, hogy hol és mint fog az ember nyugodt körülmények között horgászni. VIP tagság (facebook csoport) igénylése után egy vagyonnal a zsebünkben indultunk neki Robival, a 6ból nettó 3 stég a miénk volt.

Tudtuk, hogy a szolunáris tábla (hold naptár) és az időjárás is egy fos lesz, de erre készültünk tavaly ősz óta; minden horgásztavas horgászatunk, új tanult technikáink, eszköztárunk bővülése ide vezettek.

A tó nincs messze, Alcsútdoboz és Etyek között van festői környezetben. Babával gyorsan rácsekkoltunk, így minimális helyismerettel érkeztünk meg jó pár óra késéssel. Munka miatt is elhúzódott az indulás, meg össze is kellett pakolni, ami 2,5nap esetén élelem, ruhák, sátor és kellékek, kaja és pia (tescó) és persze az összes helyzetre felkészülvén a teljes horgászcucc autóba való betetriszezését jelentette. A tervezett 30 perc helyett másfél óra alatt meg is voltam, utólag Robi is mondta, hogy a túra-pakoláson még van mit fejleszteni Neki is.

A tóra kiérve már alapból +20%volt a pulzusom; a bácsi bevontatta a végtelen mennyiségű cuccom, így mire kb 30perc múlva Robi is kiért, nekem már állt a sátram és be is volta dobva. Profin egy kis mederfelderítéssel kezdtünk volna, Robi az eddig egyszer használt halradarját a nagy izgalomtól különösen nagy lendülettel dobta be. Egy kis pendülő hang jelezte, hogy a zsinór végéről elszabadult a szonár, azzal a lendülettel buktuk el. Olyan volt, mint a Himnusz alatt gimiben; nem illett sikítva vihogni. Az első sokk után Robi is viccelődött, hogy "akárhol is van a szonár, na ott 1,4m a vízmélység" (utolsó nap megtaláltam a szonárt, megmentettem szerencsénkre)

Csütörtökön kiváló idő volt, így estére is kellemes meleg volt (15fok), a csillagos ég alatt üldögéltünk a stégen egészen éjjel 2ig. Egyikünknek sem volt kedve aludni menni, hiszen elvileg reggel 6tól jöhettünk volna és este 6kor startoltunk csak el.

2ig Robi bezsákolt 4 pontyot, én pedig már picit magamba füstölögve próbálkoztam. Azért este 10körül meglett nekem is az áttörés, hatalmas kapás a halas-büdös pelleten és egy 12,5kg-s potyeszt lehetett 20 percig fárasztani. Az ilyen tapasztalt matuzsálem halak persze nem adják magukat olcsón; hol, a stég lábainál akart elmenekülni, hol akadókat keresett, ahol letéphette volna magát. De nem enegdtem, és a végén nem túl jó képekkel, de óriási örömmel mutathatom az eredményt:

Reggel 5:17kor kevéske és kínlódós alvás után már a stégen ültem, mondván a hajnal majd király lesz. Robinak is akadozva, de ettek a pontyok, nekem kb 1ig semmi. De nem adtam fel; notórius módon a hipotézisembe kapaszkodtam és csak etettem és dobáltam ugyanazt a pontot. Míg nem kb 6 órányi várakozásra megjött az eredmény; az akasztott halam a 25ös zsinórt is egy mozdulattal szakította el. OK, tehát megjöttek a halak. Botcsere és gyerünk. A következő pár órában kb 30kgnyi pontyot húztam ki a helyről, zömmel 6kg körülieket.

Pista bácsi is befutott közben és vígan szákolta a halakat és álmélkodott a lazaságon, hogy eközben jöttére még grillezni is volt érkezésem. Igen, hiszen a nyeletőfék adott nekem pár másodperc időt a kapásra reagálni.. A grill amúgy életem legalja volt; gyújtófolyadék ízű volt és nem elég sült (de átsült), mert túl kevés szenet vittem. Mindegy, megsült azért, amennyi kellett, a többiek meg nem tolongtak, szóval én jól laktam és jóvan. (többit végül hazahoztam és vasárnap volt beéd és vacsi is).

Na szóval rommá fogtam magam, Robi is, kb 40-45kg-nál jártunk fejenként; én megint behúztam egy 12,6kg-ost:

Vártuk a másnapot, hisz tudtuk, hogy éjjel jön a zuhéval széllel érkezőhidegfront, ami papírforma szerint fokozza a halak étvágyát. Így még a vihar érkezése előtt zuhébiztosra szereltem Baba szuper sátrát (köszönöm!) és bizony hiába esett 8 órán keersztül, egy cseppet sem áztam be (csak megfagytam). Robi beázott szegény, de végül egyikünk sem fázott meg.

8 órányi alvás után 6kor felkeltem, relatíve kipihenten és egy újabb öblöt fedeztem fel. Nos, elvileg itt nem lehet horgászni (csak a stégről és közvetlen közeléből), de mondván, hogy tök egyedül vagyunk és a fél tó amúgy is a miénk, beetettem. Később jött is a tulaj, de simán belement; örült, hogy a fos idő ellenére is akad vendége.

Na szóval beetettem és azonnal behúztam egy 10kg-s potyeszt és aztán még másik hármat. A merítőm megadta magát, de kaptam a halőrtől kölcsönbe egyet. Átálltam amúrra, próbáltam, eröltettem, de csak a pontyok jöttek. Mígnem megakadt egy, de a kis öbölben hamar leverte magát a horogról, borzasztó volt. Újabb másfél óra után újabb amúr, de az előző kb 4kg-ssal ellentétben ez minimum 8kg-s lehetett. Hossza fárasztás után Ő is lefordult a horogról, úgyhogy nyeltem egy nagyot és visszaültem a stégre (kb 15:00). Fél6ig már csak Robinak volt egy hala, így végül 71kg nekem (plusz kb 1,5kgnyi kárász és keszeg; 5db), Robinak 74kg, közte két feketeamúr is.

Robi fekete amúrja (ez az éjszakai):

Így az enyém lett a (három) legnagyobb hal, Robié az amúr és a több kg. Elégedetten vigyorgva indultunk haza.

Utóirat, összepakolás után másfél nap viharos borongós fosidő után elköszönt a tó egy kis búcsúnapsütéssel,

Jövök még, az amúroknak jár egy visszavágó; melegebb időben, amikor ők is, én is aktívabbak leszünk.

Második utóirat: a tó mögött egy lezárt nagy erdősség van, ami vadasparknak tekinthető. Volt vaddisznó család és egy külön álló hatalmas kan, akit lehetett szépen etetni (kukorica, kenyér széle). Ott csörtetett, szuszogott, hogy kér még. Ezt éjszaka is tolta, Robi nagy örömére. :D

Felkerült a dekor - alig vártuk, imádat:

A bolond kiscsirke és a többiek is a helyükre kerültek:

Volt természetesen sonkafőzés, 6-7órás többlépcsős vergődés végén az egyik jó lett, a másik kicsit rágóizom-igényes - de az ízük kiváló.

(A puhább el is tűnt 3 nap alatt - lásd alább egy klasszik vacsit:

Baba csinázott isteni finom rétest:

KÉP

Baba szerencsére engedélyezi a sok horgászatot; csak egy képet ide:

Eközben Virslikutya kint hesszel sokat; a labdázások, fűben lihegés és a többi igen csak ínyére van:

Volt Babának nagy locsolkodás, saját verssel, mindennel :D

<3

Hazaértünk a nagy utunkról; a jetlag miatt megszenvedtük az átállást; éjszaka nem nagyon aludtunk mélyen és összefüggően még jó pár napig.

Ám a mai napig emlegetünk pár helyszínt, emléket - fantasztikus volt.

Virslikutyázunk ezerrel, eleinte mintha picit meg lett volna ránk sértődve, vicces volt :)

Múlt hétvégén voltunk osztálykirándulni:

Hármashatárhegyi kilátás:

Volt Nona-névnap:

Boldog Nonát!

Volt később margit-szigeti séta:

Voltunk Felcsúton megnézni az arénát és a kisvasutat (az aréna és a pályák tényleg csodaszépek).

Platános út:

Aréna:

Kisvasút:

Átmentünk Alcsútdobozra megnézni a kövi hétvége horgászhelyszínét (Diana-tó):

Ha a halak nem esznek, eszünk alpakát :)

Otthon azért nagyon nagyon jó, kislakásunk, kert, meg minden.

Btw, kert:

Mint látható, már kevésbé zsenge zöld a fű, azaz kevésbé homogén, de így is nagyon szép, szebb mérföldekkel, mint a régi borostyános susnyás volt. A fűnyíró elromlása miatt kézi ollóval nyírtam le, ehhh, jó túl lenni rajta.. :)

Végére pedig a lényeg: a CupCake factory megindult - Baba brillírozott:

Tévedés elkerülése végett: ezek nem holmi katalógus fotók, hanem Baba keze munkája!

<3

 Elérkezett az utolsó reggelünk Amerikában; reggeliztünk az elemózsiánkból és gyorsan összepakoltunk, kicsekkoltunk. Brutálisan ment már rutinból :D

Felmerült, hogy Malibut mégis megnézzük, de végül úgy döntöttünk, hogy a híresebb és a reptérhez közelebb eső Long Beach-et választjuk. Malibu azonban cél marad; majd a kövi San Francisco - Sierra Nevada utunk egyik bónuszcélja lesz.

Long Beach - akár csak a floridai South Beach - egy tetves hoszan elnyúló homokos sáv; egy kilómétereken át tartó strand. Van móló, hatalmas kikötő, edzős rész, kajáldák és a többi.

Nekünk ráadásként autóverseny (drift) is volt éppen a pályán; ahogy közeledtünk a füst és a rendőrök láttán tűzre gyanakodtunk, de aztán a hangokból és közeledve a gumifüstből már tudtuk, hogy rendezvény lesz ez.

Rákukkantottunk

(KÉPEK)

 Majd elkutyagoltunk a kaja és üzletsorra, ahol szétnézve végül biciklikölcsönzés mellett döntöttünk.

Így aztán a Long beachi partszakasz bebiciklizésre került, lásd alább: 

Queen Mary:

És egy mai modern óceánjáró:

Biciklis rendőr mikuláscsomagal:

Találtunk egy gyönyörű világítótornyot egy szépen ápolt dombon:

Baba szép:

Ezt pedig hazahoztuk (az Antelope kanyon vörös homokja mellé):

Nyugati parton is gyűjtöget a Mókuska:

Egy ír kocsmában zsákmányoltunk egy burgert, visszafelé befaltam és indultunk is a reptérre. Alaposan ráhagytunk időt, így a lehető legstresszmentesebben indulhattunk neki.

Voltunk a kikötő fölött a nagyhídon:

KÉP

Majd visszaérés előtt még utoljára megtankoltuk a verdát; 3400km-nél járt az óra :D

150 dollárból mentünk ennyit; hiába a tempomatból adódó alacsonyabb fogyasztásunk, valójában inkább az olcsó benzin miatt volt ez lehetséges.

Letéve az autót panaszoltam a bácsinak hogy a belső rohadt lámpák mennyire megkeserítették az életünket. Kicsit nyomkodott meg minden, majd rájött és nekem is megmutatta a dolog nyitját; amikor a műszerfal világítást visszatekertem, akkor maxra tekertem, amitől a belső lámpák is felkapcsolódnak. Soha nem jöttünk volna erre rá, se gugli, se semmi. hogyrohaggyonmeg.

A shuttle (kisbusz) visszavitt minket a reptérre, becsekkolás, lepakolás és még Babának bőven volt ideje vási és sopcsi, azaz a terminál boltjait végigjárni.

Az út elvileg éjszaka van, de nagyon kevés órát van csak sötét. A rolókat lehúzzák a gépen, így sötét van relatíve. Bár voltak megint újabb filmek, inkább az alvás (3-4 óra) miatt sokkal rövidebbnek éreztük az utat, mint odafelé. Kaja, pisi, stb ugyanúgy kisakkozva, mint idefelé.

Zürichben simán átszálltunk, itthon pedig a bőröndjeink is simán meglettek. Ügyesek voltunk.

Jó itthon.

Életünk egyik legnagyobb útjára máig fantasztikus visszagondolni, blog írás közben is picit újra átélni.

Igen, lesz videófilm is. 2025előtt el fog készülni.

Stay tuned and see you later, Vezbab

Mai napra a terv a Las Vegas - Los Angeles út lenyomása után egy kis Los angelesi hesszelés volt; Malibu(baBaba).

Könnyes búcsút vettünk a fűszagú szobánktól a reggelink után, kicsekkoláskor pedig pozitívan csalódtunk: mikor kérdésükre válaszolva jeleztem a fűszagot, a szállásunk egyharmadának elengedését ajánlották fel kárpótlásként. Természetesen elfogadtuk és azon gondolkodtunk a kocsi felé menet, hogy a magyarországi szolgáltatóipar valaha vajon elérheti-e ezt a szintet. Itt a vendég az Vendég és kész. (különben per van).

Bepattantunk hát a verdába és a még Vegasból kifelé menet a híres táblánál ellőttük a kötelező fotót:

KÉP (Fabulous Las Vegas)

Aztán pedig ki is írta a GPS, hogy sokszáz kilométerig egyenes...nyomás.

Az egész amcsi utunk legextrémebb élménye következett itt; megjött az "Öreg". Az öreg egy öreg Hondával tartott velünk egy irányban, találkozásunkkor a belső sávban trónolt és nem volt hajlandó lehúzódni. Végül jobbról előzve - bemutatva - hagytuk ott az első autóst, aki az utunk során felcseszte az agyunkat (agyamat).

Na szal lenyomtuk az öreget jobbról és haladtunk, de mindig akadt egy marha, aki miatt a tempomatot vissza kellett venni a fantasztikus 105 (115) km/hról. És bizony hol a külső sávban, hol a belsőben ilyenkor mindig szépen beért minket az öreg. Na de mi sem voltunk restek, az már csak mégsem járja, hogy az öreg leelőzzön, így nyomtuk neki. 

De újabb akadók, sűrűsödés, és az öreg csak jött és jött, az egyik tükörben megjelent a rozoga Honda fénye; a haragunk elszállt, és kezdtünk egyre jobban röhögni a legyőzhetetlen öregen, aki az emelkedőkön azért elmaradt, de aztán mindig megjelent valahogy. 

ÖREG KÉP

Jöttek az ötletek, hogy lehet, hogy csak valamit a szálláson hagytunk és azért üldöz, hogy odaadhassa, vagy egy rég elfeledett rokon lesz Ő, aki meg akarja ismerni az európai unokákat.

Körülbelül 350km-nyi száguldozás után is őriztem a vezető pozíciót, ekkor már a 65 mérföld óránkénti helyett 80nnal mentünk (menekültünk az öreg elől), aki tartva a 80at egyszer csak a négy sávon keresztbe kielőzve a jobb külsőben ment el minimum 90nel mellettünk (és vagy 10 másik kocsi mellett). A manőver vagy baromi vakmerő és szerencsés volt, vagy az öreg bizony Niki Laudával járhatott egy helyre reggelizni.. minden esetre padlógáz és utolértük a frissen tanult technikával. 

Végül lekanyarodott, de még később is - már megszokásból - hátra kémlelgettünk, hátha feltűnik a jóöreg Öreg. 

Könnyesre röhögtük magunkat, ultranagy volt, és közben egy amúgy unalmas 400km-rel közelebb is kerültünk a célhoz.

A dugó Los Angelesben elkezdett vastagodni; a GPS szerint késve a tervhez, de még odaérhetünk. Ám a haladási irányba messzire előrenézve láttuk, hogy a vihar az északi doboknál a sötétszürke és a mattfekete felhőket produkálja. És a net is azt mondta, hogy hiába érnénk oda egy jó naplementére, addigra már egy órája zuhogni fog.

Borzasztó nehéz volt a jó döntést meghozni; 6órás vezetésünk utolsó két órája kuka volt, visszafelé érdemes mennünk a vihar elől a déli szállásunk felé, abban a hitben, hogy valahol egy tengerpartra érve még megcsíphessünk egy kis tengeri chill-t.

Alaposan megzuhanva Baba kellett, hogy átvegye a parancsnokságot; a gpsben a legközelebbi még "napos" tengerpartra kormányzott bennünket, dugón át, kis olajmezők mellett... A tükörben folyamatosan a közeledő vihart néztem, morogtam a dugó miatt, de Baba - kinek eközben Malibut is el kellett engednie - a célig vezetett bennünket.

Így kerültünk Manhatten beachre, ami a turistáknak felspannolt Santa Monica helyett egy kifejezetten barátságos és nyugis partszakasz volt. Persze a hideg szél és a lassan rákezdő eső nélkül biztos itt is többen szoktak lenni, de így is sokkal inkább a helyiek strandja lehet ez. 

A parkolóban elhelyeztük a verdát, felöltöztünk, amennyire csak tudtunk és irány a móló.

Jobbra a mólóról nézve: 

A mólón a Santa Monica peer-rel ellentétben nem ostoba vurstli volt. hanem a tengeri életet bemutató ingyenes "akvárium"; melynek bejáratát egy életnagyságú fehér cápa őrzi:

Bent néhány akvárium van és a galérián pár kutató (tudóspalánta vmi közeli egyetemről) vagy tárlatot vezet, vagy ezt-azt kutat, megfigyel, analizál.

Volt medúzás akvárium:

Egy tartálynyi krill ivadék (a sziláscetek és az apróhalak élelme ez; olyan a tengeri élővilágnak, mint a fű a szavanna sokaságának).

Ki van állítva többek közt egy elefántfóka koponyája; a félelmetes agyarak és persze az egész mérete is lenyűgöző:

És a padló kövén az élővilág jeles képviselőinek 1:1es méretarányú lenyomatára lehet ráállni:

Ha már Kardszárnyú, akkor lássuk a koponyát:

Palackorrúak:

Leopárd cápa és barátai:

Tengeri vidra (aki Virslire emlékeztetett minket. Mondjuk ekkor már minden Virslire emlékeztetett minket - hiányzik kicsikutya):

A nagy fehér:

A móló végére kiállva elkezdtük kémlelni a vizet; az utileírásokban ugyanis szerepel az, hogy a helyieknek szokása napkeltekor és naplementekor bálnákat és delfineket figyelgetni ilyen mólókról.

Egy helyi fószer mondta is, hogy Ő aznap nem látott, pedig szoktak lenni, na meg az időjárás se szokott ennyire makrancos lenni.

De minket nem lehetett eltántorítani. 

Baba nézte-nézte; egy távoli ponton - ahol a sirályok is összegyűltek - egyszer csak látni vélt pár uszonyt.

Először nem tudtuk eldönteni, hogy csak annyira látni szeretnénk, hogy a hullámok árnyékába már belelátjuk a delfint, de később már biztossá vált; bejöttek halászni, több csoportban is:

Egy másik helyi arc a gyerekeivel horgászgatott, de a vihar közeledtével feladták. Így kisajátítva a mólót nézhettük a delfineket, itt-ott feltűnve, fújtatva élvezték a lemenő napot.

A képen egy szép sapka is látható - itt utoljára:

A néhány szörfös megáll, mikor a delfinek közelebb érnek, a deszkákra felülve hagyják a helyiek az igazi helyieket halászni, úszkálni. Ez a fajta tisztelet nagyon nagyon szimpatikus volt nekünk.

Láttunk Baywatch autót bójákkal, deszkákkal:

És a felhőtakaró alól egy csökkentett-módú naplementét.

Na így már megérte a nap, nagyon jó volt az idő ellenére is ez a befejezés.

A szállásra átautózva elfoglaltuk az utunk legnagyobb hosziendáját; hiába volt motelszerűség az épület, mi az egyik legjobb lakosztályt kaptuk; nappalival, hálószobával, mindennel. No igen, pár napra (hétre) itt tényleg el lehetett volna képzelni még.

Utunk képben: